10.Fejezet

Kómásan kimotoszkáltam az én pihe-puha ágyikómból, mert Lambert szeretne minél hamarabb túl lenni ezen, hogy este ezt hallgathassa és kikosztolja twiterre, hogy meglepte őket egy duettel velem. / Elképzelhetitek, hogy mennyire vagyok feldobva ettől az ötlettől/ Apropó twitter, de régen voltam már fent. Bekapcsoltam a gépet, nem rég vettem, mert ugye haladni kell a korral, de szerintem pár a halálán van annyit kínzom szegényt. Értem ezt arra, hogy amikor lefagyott belerúgtam…..Hát igen az én nyugodt természetem. Na beléptem a twitteremre és úristen 500.000 ember követ. Ennek örülök. Rengetegen írták, hogy gratulálnak és meglepetésemre Adam is írt, hogy „hol vagyok? Miért nem lépek fel twitterre”. Vissza írtam, hogy „itt vagyok, most örülsz?”.A telefonomra is rátettem a twittert így mindig tudok kiírni állapotokat. Elkészítettem magam és indultam is egyfolytában a telefonomon lógtam és Adammel beszélgettem. Egyre jobban belemélyülök a twiterrbe. Lassan ki fogom mondani, hogy kocka vagyok. Őszintén megmondom, hogy nagyon élvezem. A rajongók még régebben kérdezgettek és mivel jókedvemben vagyok ezért válaszolok. Egyre több kérdés jött. Az ujjaim már zsibbadnak és már a stúdióban vagyok ezért kiírtam állapotnak: „Köszönöm a sok kérdést, de most megyek, mert fel éneklek egy dalt. Puszi, vigyázzatok magatokra”. A telefonomat a far zsebembe csúsztattam. Bementem a hang stúdióba….

• Szóval ide értél, már azt hittem, hogy soha nem érsz ide a nagy twitterezésben.
• Neked is jó reggelt. Amúgy igen belemerültem. Mért probléma?
• Nem, az csak jó.

Leültem Adam mellé a sarokba és egy új parfümre lettem figyelmes.

• Ez új illat?
• Igen, te vagy az első aki észre vette
• Hát nagyon tré, már bocs.
• Nekem tetszik.
• Hát ha a pasikat akarod taszítani, akkor hatásos lesz, de lehet, hogy valakinek ez fog tetszeni.
• Haha.
• Hé, srácok kész az alap, most ti jöttök.
• Klassz – mondtuk Adammel egyszerre én felálltam, Adam még ott ült.
• Segíts fel állni!
• Már vénember is vagy, na add a kezed! – Amikor a kezem a kezéhez ért akkor egy kicsit bebizsergett, de hamar elmúlt és felrántottam.
• Kicsi a bors, de erős.
• Cöhh. Nem vagyok kicsi, vénember.
• Elég a civakodásból.
• Nem civakodunk, csak viccelünk. – mondta Adam

Ezek szerint elég félre érthető volt a helyzet, na mindegy. A fülhallgatót felvettük és a mikrofonhoz álltunk, előttünk volt a szöveg, és az én részem kékkel az övé pedig pirossal volt kiemelve. Szerintetek kikezdi a dalt?! Hát, persze, hogy Adam ki más. Annyira pattogott azért, hogy övé legyen az első versszak, én meg engedtem. Tudjátok, okos enged szamár szenved. Én következtem. A számat kinyitottam, hogy jöjjenek ki belőle a hangok, de nem jöttek. Némán ott álltam és 4 ember figyelt rám. Adam, a 2 menedzser és a faszi aki összeállítja az egészet.

• Mi az?- kérdezte Adam. Mi lesz, ha elrontom? Ha nem tudom megcsinálni? Én erre nem készültem fel. Jaj, ugyan már, hiszen énekes vagyok…De ha elrontom, akkor nagyon ciki lenne. Kimentem a stúdióból gyors léptekkel. Leültem a járdára és neki dőltem a falnak. Annyira szerencsétlennek éreztem magam, hogy egyfolytában szidtam magam. A dühöm lángolt. Az ajtó kinyílt és Adam lépett ki, leült mellém. - Mi a baj?
• Semmi- hazudtam. Remélhetőleg el hiszi, de ha elhiszi akkor elég balfácán.
• Persze, talán Joe elhinné, de én nem. Nem rohanunk ki csak úgy a stúdióból.
• Úgy nézz ki, hogy még is.
• Ne legyél már ennyire makacs, mond el, hogy mi bánt és cső.
• Oké, félek.
• Mitől? – rám meredt
• Attól, hogy elrontom
• Várjunk te attól félsz, hogy énekes létedre elrontod a dalt, amit akár 500x is újra vehetünk?
• Igen – Sajnos teljesen igaza volt Adamnek.
• Most komoly? Tényleg nem tudom, hogy miért félsz. Szeretnék segíteni, de így nem tudok, először magadban kell győznöd.
• Vicces, de ezzel is segítettél.
• Akkor vissza mehetünk?
• Igen, de most te segítsz fel kelni. – ő is segített nekem. A kezemben megint éreztem egy kis bizsergést…Ez sose fog elmúlni?! Remélem, hogy ez ideiglenes. Ad kinyitotta az ajtót és úri ember módjára beengedett. – Oké, skacok kezdhetjük. – A dal elindult és sikeresen felénekeltük, közbe olvadoztam Adam arc vágásain. Elkészült a dal, meghallgattuk.
• Ez kibaszott jó – Adam felkiáltott szokásához hívően – Ebből akkora sláger lesz. Már most hallom, ahogy tarol a slágerünk.
• Nyugodj le Adam. Még a végén elkiabálod, amúgy is a videoklipet le kell forgatni- romboltam le a hangulatot
• Tényleg, mire a videoklip kész lesz, az egy év század.
• Nyugi Adam, Katy menedzserre már intézkedik. Épp az egyik legjobb videó rendezővel telefonál.
• Előttünk jártok egy lépéssel.
• Hát aki tud, az tud – dicsekedett Adam menedzsere, ekkor lépett be az én menedzserem.
• Na, felhívtam az egyik legmenőbb kliprendezőt és azt mondta, hogy elvállalja
• Huu! – kiáltottam fel, de mindenki rám nézett furán – Most mi van?! Osztom a lelkesedést.
• Buta – szólt le Adam – Amúgy időpont az van?
• Hát az még nincs, majd még meg kell beszélni – Adam bólintott és perceken át ültünk a kínos néma csendbe, de gondoltam megtöröm a csendet.
• Nos, akkor….
• Akkor…- kontrázott Adam
• Mehetünk?! – Tértem rá a lényegre
• Szerintem igen – mondta a menedzserem. Gyorsan felpattantam és rohantam az ajtón ki, egy gyors sziasztok elhagyta a számat mielőtt kimentem. Készen van az első dalom, most szárnyalok. Olyan, mint ha Red Bull-t ittam volna. Ugráltam és pörögtem össze vissza egészen addig, míg valaki nem kiáltotta a nevem. Adam volt az. Az egyik kezébe a dzsekije másikba pedig a telefonja és épp fut utánam. A pólója fel-le libeg, persze csak egy kicsit. Adam mindig figyel arra, hogy ne mutasson sokat magából. Amit értékelek is, a legtöbb sztár már csinált magáról fél meztelen képeket, de Adam nem, és ez annyira jó és szerintem nem is fog, mert van benne egy erkölcsi érzés és biztos vagyok abban, hogy soha sem mutatna magából sokat, persze ezt a rajongók szerintem nagyon nem szeretik.
• Hova sietsz ennyire? Megvárni se vártál meg – mondta Adam aki gyorsan kapkodta a levegőt.
• Hát nem mondtad, hogy várjalak meg
• Most mondtam, nincs kedved elmenni vásárolni?
• Hát. Felőlem, végül is nincs jobb dolgom.
• Klassz, akkor menjünk. Amúgy is már rég vásároltam.
• Oké.

Ezzel elindultunk a vásárló körútra, hamar kiértünk a sétányra ahova Adam vezetett, páran megállítottak minket, vagyis többen Adam-t szólították le és még azt is kérdezték, hogy együtt vagyunk-e, ez azért elég tré, hogy az emberek nem tudják feldolgozni, hogy Adam meleg, bár bevallom, már nincs is annyira ellenemre egy kapcsolat köztem és Adam közt, de mivel Adam meleg ezért ez felejtős. Adam nagyon beindult vásárlás ügyileg, minden boltba bemegy és mindenhol vesz valamit. Én eddig 2 csőnacit 2 pólót és 1 pár cipőt vettem, de ő hát megszámolni se lehet, hogy mennyi mindent vett, de azért, hogy még is el tudjátok képzelni az én kezemben van 8 zacskó abból 4 zacskó az enyém a többi Adamé és Adam keze is tele van zacskóval, de ő még vásárolni akar. Komolyan mondom, hogy néha rosszabb, mint egy nő. Azért sem értem, hogy minek neki ennyi gönc, mert a régi ruháit se dobja ki, mert nagyon ragaszkodik hozzá. Most is éppen egy ruha boltban vagyunk ahol csőfarmert vásárol és az én véleményemet kérdezi. Már vagy 5 perce bent öltözik, mit csinálhat ennyi ideig?! Ekkor belém csapott a kisördög és benéztem.

• Mit csin, hupsz, bocsesz – épp alsógatyában volt és próbálta felhúzni a gatyát.
• Nem jön rám ez a gatya.
• Talán azért, mert kicsi a gatya?! De amikor levetted a fogasról akkor megfordult a fejembe.
• Hamarabb is mondhattad volna.
• De menjünk már haza.
• Miért sietsz ennyire?
• Ha sietnék akkor már a 2. bolt után itt hagytalak volna.
• Jó, bocsesz, nem ülünk be valami étterembe kajálni? Éhes vagyok
• Jó, de csak akkor, ha most egyből oda megyünk és utána haza.
• Tudod mit, meghívlak ebédre
• Egy pillanat – csörgött a telefonom. Egy híres műsorvezető volt és holnap szeretné, ha bemennék reggel a stúdióba beszélgetni. Én elfogadtam, ami azt jelentette, hogy holnap nincs ebéd – Adam, ma megyünk, mert holnap interjúra megyek.
• Hallottam, klassz, veled megyek.
• Minek!?
• Kérlek szépen azért mert lemondtad az ebédet
• Ok, de akkor most megyünk?
• Nem, menjünk haza
• Okééé – de fura most Adam, mintha megsértődött volna. Szívesen rákérdeztem volna, hogy mi a baja, de inkább ráhagyom. „ utca kereszteződéséhez érkeztünk. Én oda adtam Adam zacskóit ő pedig átvette és megölelt.
• Majd még beszélünk, pontosabban felhívlak, oké?! – kérdezte
• Felőlem.

Én mentem balra ő jobbra. Egyre jobban tetszik nekem és tényleg nem értem, hogy miért, de most is rajta gondolkodok. Nem csodálom, hogy csomó kis csajnak bejön. Sajnálom őket, mert biztos rossz lehet, hogy reménytelen a helyzetük. Sőt én még jobb helyzetben vagyok, mint a többi csaj, bár nem vagyok belé szerelmes, de attól félek, hogy ha így folytatom akkor az leszek. Az utca végéről megpillantottam a házamat és ült valaki előtte. Pár méterrel közelebb voltam és az illető megpillantott engem és felállt, most már jól láttam, hogy ki az. Nina volt az, de mit keres itt? Úristen!!De hülye avgyok, nem hiszem el. Elkezdtem felé futni amilyen gyorsan csak lehetett. Most annyira mérges vagyok és bűntudatom is van.

• Annyira sajnálom – lihegtem – Tegnap felakartalak hívni, hogy a mai nap nem lesz jó, mert Adammel
• Adammel, ki mással – emelte fel a hangját – Az utóbbi időben semmit se hallok a szádból csak Adammel így, úgy amúgy. Állandóan vele vagy, miatta mondod le a találkozót és így akarsz velem járni? Múltkor térden állva mondtad, hogy nagyon szeretsz és én vagyok neked a legfontosabb erre jött Adam és ő sokkal fontosabb lett az életedben.
• Ez nem igaz. Te fontosabb vagy a számomra, mint ő. Én szeretlek téged, de meg kell értened, hogy most a karrieremről van szó.
• És mi lesz a magánéleteddel? Elhiszem, hogy fontos neked, mert egész életedben erre vártál, de arra is gondolhatnál, hogy nekem milyen rossz, hogy nem is látlak. Szerintem te nem belém vagy szerelmes, hanem Adambe csak azt hiszed, hogy belém. Ha tisztázódtak az érzéseid hívj fel, most megyek. Szia.

Teljesen sokkolt amit mondott. Mi van, ha tényleg őt szeretem? Sírva össze estem a földre és a kerítésnek támaszkodtam. Percekig, órákig, de nekem éveik tűnt amíg ott ültem, aztán jött Gina és oda futott hozzám. A cuccait ledobta a földre és fel segített engem, hogy ne a piszkos földön üljek.

• Mi történt?!
• Ma Ninával kellett volna találkoznom, de elfelejtettem lemondani ugyanis ma Adammel dolgoztam a közös dalunkon és besértődött és azt mondta, hogy én nem őt szeretem, hanem Adam-t csak én abban a hitben vagyok, hogy őt szeretem és nagyon félek, hogy igaza van, mert egyre jobban kedvelem és lehet, hogy tényleg igaza van, abban, hogy azt hiszem, hogy Ninát szeretem, de igazából Adam-t és nem akarom beismerni és a még ami ennél is rosszabb, hogy tudom, hogy neked mennyire tetszik és érted…
• Hé, megértem, hogy miért tetszik és engem nem zavar, ha belé szeretsz sőt az se, ha össze jöttök, bár erre nem látok túl sok reményt, én már Tommyval vagyok együtt és az én szemembe Adam elmúlt. Ha gondolod a posztereket is oda adom, hogy tudj mit csókolni.
• Azt csókoljam amit már te is csókoltál?! Nem kösz. Amúgy a poszterek jöhetnek.
• Oké, tudod mit? Holnapra össze szedem az összeset méghozzá a 85 db-t és oda adom, de most sietek, mert találkozunk, remélem megérted, szia.
• Te beteg vagy, hogy ennyi posztert gyűjtöttél. Megértem és köszönök mindent. – Mindketten bementünk a házunkba és Nina, valamint Gina felerősítették bennem azt a gyanút, hogy szerelembe estem egy esélytelen férfiba.