17.Fejezet

 Talán lehet, hogy nem az utolsó, de, ha nem az, akkor lassan jönnek az új részek...:))

Az első nap úgy is telt ahogy Adam mondta. Mindent körbe jártunk és a minden alatt tényleg mindent értek. Délután kettőtől este kilencig körbe jártuk a várost, fél 10re visszajöttünk a szállásra és úgy 11kor Babyblue /ezt az új becenevet választottam neki, hogy amikor festettem ki a körmét feketére, akkor a lámpa pont az arcába világított és annyira égszínkéknek látszott a szeme, hogy egy pillanatra meg is ijedtem, meg ugye az az egyik közismert beceneve, hogy BB és mivel BabyBlue így két B betű van, persze enm tudja, hogy becézgetem...szép is lenne/ kitalálta, hogy menjünk el egy meleg bárba. Az ötletet azonnal lefújtam. Hulla fáradt vagyok és neki, majd meleg bárba fogok járkálni, nem? Nagy túrót… Megtanítottam Babyblue-t arra, hogy otthon is lehet jól szórakozni. Eleinte teljesen kétségbe vont engem, de a masszírozás után már elhitte. Most pedig itt fekszünk egy ágyban ő még alszik /pedig már 9 óra van/ én pedig bámulom. Adamnek van egy ördögi énje, de itt egy gyönyörű angyalt látok. Tudom ez egy kicsit nyálas lett, de nem viccelek.

Bal keze a két párna között fekszik. Az ujjbegyemmel végighúztam a puha tenyerét. Ekkor felszisszent én pedig megijedtem. Ha fel kell mit mondanék neki? De szerencsére nem így lett. Egy belső parancsra felemeltem a fejem és lassan a homlokához közelítettem egy centire voltam tőle ekkor meghátráltam

• Mit művelsz? – suttogtam magamnak. – Csináld már! – szólt a hang. Engedtem neki. Finoman megcsókoltam a homlokát, utána az arcát és ekkor kinyílt a szeme.
• Ez mi volt? – felhúzta a jobb szemöldökét és félmosolyt varázsolt
• Hát..izéé...a fogadás – kamuztam. Fogadás?! Ez most komoly?!
• Milyen fogadás?
• Nem emlékszel? Tegnap beszéltük meg és elvesztettem s ezt mondtad és biztos nem emlékszel rá, nem tehetek róla – hadartam el gyorsan a kifogást amiből egyetlen szó sem volt igaz
• Hát jó – kifújtam a magamban tartó levegőt – Ma biztos, hogy elmegyünk egy bárba
• Jó, de mért mindig bárba mész. Az egész világháló erről szól
• Szeretem az ilyen helyeket és keresek magamnak egy társat is. Valószínűleg egy bevásárlóutcán nem fogok találni meleg pasit
• Bocs – mentegetően felemeltem a kezeimet és mentem a fürdőszobába
• Siess! – kiáltott utánam – Sürgős dolgom van
• Akkor menj!
• Jó – egy másodperc alatt felpattant és rohant a fürdőszobába, de az ajtót nem csukta be. Mit csinál bent? Remélem nem a végbelét üríti ki nyitott ajtónál, mert bármennyire is szeretem azért erre nem vagyok kíváncsi. Be nézzek vagy ne? Lábujjhegyen oda osontam és bekukucskáltam a tükörnél állt és szörnyű fejet vgáott
• Mit csinálsz?
• Nézd meg! Egy pattanás!!!! – Kínomban felnyögtem Pattanás ide vagy oda, az arca még mindig csodás
• Úristen! Ne, ne! – elkezdtem sikítani – Világvége!!! – a végén már nevettem a hülyeségemen
• Nagyon vicces!
• Most mi bajod lesz ettől?
• Így nehezebb bepasizni
• Komolyan Hawaiiról akarsz pasit? Nézz már egy kicsit körül..
• Lehet, hogy van valami helyes… – elfogott a féltékenység
• Sok sikert. Ja és zuhanyozni szeretnék szóval kifáradnál? – kiabáltam
• Most mért kiabálsz?
• Bocs, na szia! – löktem ki a fürdőből és bezártam az ajtót a kulcsot pedig a mosdókagylóra tettem. Megmostam az arcom és utána a tükörbe bámultam percekig méregettem magam, de meguntam a tükörképem és vetkőzni kezdtem. Már csak a fehérnemű volt rajtam, mikor az ajtó elől egy furcsa neszt hallottam és utána Adam hangját
• Piros, csipkés fehérnemű? Kinek akarsz te tetszeni? – kérdezte kacéran
• Mit számít az? – kérdeztem szomorúan – Amúgy te mi a szent szart csinálsz ott kint?
• Ezt, azt
• Hogy tudsz belátni? Röntgen szemed van?
• Kulcs lyuk.
• Hihetetlen vagy – nevettem a hülyeségén
• Egész végig kukucskálni akarsz
• Ki tudja....
• Nesze neked – bedugtam a kulcsot a lyukba. A víz már eléggé habos lett és meg is nőtt így levettem magamról az utolsó takarást is és bele ültem a forró kádba. Kezdtem ellazulni mikor a kulcs kiesett a helyéről egy papírlapra, a papírlap pedig ki lett húzva az ajtó alól. – Adam, ez nagyon nem vicces!
• De, hogy nem – ekkor kinyílt az ajtó
• Mért nem tudsz békén hagyni?
• Unatkozok
• Jaj, te szegény. Na menj ki és akkor kiszállok és mehetünk vásárolni
• Jaj, de jó -felragyogott a szeme, mint egy kiskutyának
• Tudod megnézhetnénk azt a vulkánt is, mert engem nagyon érdekelnek – kiskorom óta imádom a vulkánokat.
• Majd, majd…Először vásárolni
• Eljövünk hawaii-ra és a te eszed a vásárláson jár?
• Hát...Nem csak azon
• Tudni akarom?
• Nem hiszem
• Akkor szia – Nem mondta el, hogy min járt, bár van egy sejtésem ami p-vel kezdődik és sz-szel végződik. Becsukta az ajtót. Kihúztam a csapon azt a kart, hogy kijöjjön a dugó a kádból. A törülközőmhöz nyúltam, miközben felálltam próbáltam takarni magam – Adam, ha most itt vagy én leütlek és nem viccelek! – kiabáltam ki…

Az tény, hogy Babyblue nagyon szeret vásárolni és a divatot is követi, de az, hogy 3 óra sétálás után nem unja meg a boltból boltba járkálást az engem kiborít. Adam majd megszakad a 15 zacskójától /nem viccelek/ én meg „boldogan” tipegek az 5 zacskómmal. Messziről megláttam egy érdekesen kinéőz boltot.

• Hé! Én oda bemegyek – mutattam a bolt felé – ha gondolod, majd gyere utánam
• Jó, jó – bámulta a kirakatott. Fújtam egyet és elindultam a bolt felé. Nekem a kinézete alapján egy misztikus boltnak tűnt mivel az egyik oldalán egy hold a másikon pedig egy nap volt. Bementem és hangosan köszönötem, de nem jött válasz. Körülnéztem. Sötét volt az egész hely, mindenhol nyakláncok, gyűrűk, babák, karkötők voltak.
• Egy szerelmi karkötőt keresel? – Ijedtem hátraugrottam egy kicsit – Ne haragudj nem akartalak megijeszteni – oldalra néztem és egy agyon öreg néni állt ott
• Semmi gond és nem tudom mit keresek, mert igazából azt se tudom, hogy ez milyen bolt csak késztetést éreztem afelé, hogy bejöjjek
• Gyakran jönnek be így. Ez egy misztikus bolt. Boszorkány vagyok – kitröt belőlem a nevetés
• Jó vicc. Én meg sellő
• Nem vicceltem.
• Bocsánat – próbáltam elfojtani a nevetésemet
• Ezeket a tárgyakat emgidézzük oylan bűbájjal amilyet a vásárló kér.
• Értem és honnan vette, hogy én szerelmi cuccot keresek?
• Az aurádból, látom, hogy szerelmes vagy. Igaz szerelmet érzel a másik illető iránt – most ez sokkolt. Valamiért ebben az aurában hiszek
• Igen? De jó nekem.
• De van benne fekete is. Depressziós vagy.
• Hogy mi? - megint felnevettem – Nem tagadom vannak emiatt kirohanásaim, de depressziós nem vagyok
• Még nem. A másik illető mért nem szeret téged?
• Egyszerű. Meleg.
• Ohh – sóhajtott – pedig rendes lány vagy
• Elnézést az előbbi nevetés miatt, de azt önnek is be kell látnia, hogy nem mindennap hall ilyet az ember
• Igen. Megértem. Jön valaki
• Maga tényleg jó – befordultam a néni mellé és mindketten az ajtót néztük. Adam lépett be rajta az 500 zacskójábal és az újdonsülten vásárolt szemüvegével.
• Katy?! - kiáltott
• Ő az? - kérdezte halkan én pedig bólintottam
• Katy!!- kiabált emgint
• Itt vagyok ne kiabálj – 5 lépésen belül befordult hozzánk
• Ó, csókolom – köszönt a néninek
• Szervusz – A néni Adamre nézett utána pedig rám és ezt folytatta míg közbe nem szóltam
• Mit tetszik nézni?
• Nyugodtan tegezz
• Rendben
• Az aurátok, ha egymás közelébe vagytok akkor nagyon fényesen ragyog
• Milyen színű? – Adam
• Arany – mondta az idős hölgy
• Francba! Nem megy a ruhámhoz
• Mint mondtam meleg, de mit tetszik, illetve mit ért azalatt, hogy ragyog?
• Hát ilyen reakció nem mindig jön létre. Én eddig csak olyan embereknél tapasztaltam ezt akik igaz szerelemből szerették a másikat, de ha te tényleg meleg vagy akkor esetleg arról is lehet szó, hogy nagyon fontos barátok vagytok, de van valami kapocs köztetek
• Például az, hogy mindketten híres emberek vagyunk? Azaz énekesek – szólt Adam
• Nem, nem az és tudom. De egy biztos ti nem tudtok egymás nélkül élni
• Aha. Katy megyünk?
• Igen, persze
• Várj! – kiáltott utánam és a zsebéből kihúzott két gyűrűt – Az egyik a tiéd – nyújtotta felém – a másik pedig a tiéd
• Ez mi? – kérdezte Babyblue
• Ez egy olyan gyűrű ami segít abban, hogy mindig megtaláljátok egymás között a hangsúlyt.
• Mennyi lesz? – kérdeztem és húztam elő a pénztárcám
• Semennyi, ez ajándék. Szükségetek van egymásra
• Hát köszönjük – a fejemben már kitaláltam, hogy valahogy mégis kéne adni neki valamit cserébe. Kimentünk a sokkal világosabb utcára
• Hát most menjünk haza és átöltözök, hogy az aurám menjen a ruhámhoz. Még a végén egy aura látó paparazzi azt mondja, hogy nincs divatérzékem – képzeletben arcon csaptam magam, mivel igazából nem tudtam volna megtenni, mert foglalt mindkét kezem. Hazafelé mindketten csöndben voltunk
• Min gondolkodsz? – kérdeztem meg
• Azon, amit a nő mondott. Te?
• Én is. Nem igazán értettem amit mondott
• Én se, elhiheted – Amint a nappaliban voltunk ledobtam a szatyrokat
• Tudod – kezdtem bele és a kezemet mozgattam ide-oda, mert elzsibbadt. Adam is ezt csinálta – Nem értem, hogy mért kell kifosztani a boltokat
• Ez egyszerű – leült mellém – imádom a ruhákat
• Aha, kösz a választ. Mindent megértettem. Elég meleg van
• Igen, megyek megnézem a légkondit
• Jó, menj csak – ajánlottam. Míg kisétált addig végig a seggét bámultam. Mellettem lévő – számomra ismeretlen nyelvű – magazinnal legyeztem magam. Nem sokkal később már éreztem a légkondit. Szóval Adamnek volt annyi sütnivalója, hogy megcsinálja. Elterültem a kanapén
• Hé, menj arrébb. Hulla vagyok
• Biztos, hogy nem. A te hibád
• Rád ülök! – figyelmeztetett. Nem mintha olyan rossz lenne az
• Ülj. Csak nem a térdemre meg a hasamra és ha lehet, a fejemre se
• Jó – leült a combomra. A szívem bedurvult. Bárcsak ne lenne ilyen nehéz
• Tudod kezdek zsibbadni – nyöszörögtem
• Sajnállak, de most, hogy mondod. Tényleg elég kényelmetlen
• Végre- mosolyra húztam a szám, hogy végre megszabadulok attól a plusz 75kg-tól
• Ne örülj ennyire
• Ezt, hogy érted? - néztem rá értetlenül. Nem sokára megértettem, hogy miért mondta ezt ugyanis szét terült rajtam, szó szerint. A fejemet a két lába közé szorította, annyi helyem volt, hogy megszagoljam a lábát nem büdös-e, de szerencsére nem az. – Tudod szerencséd, hogy nem büdös a lábad
• Nem szokott az lenni. Nem t'om te, hogy vagy vele, de nekem ez kényelmes
• Aha, ha én lennék fölül, akkor nekem is az lenne
• Szeretek felül lenni – ezt meg, hogy értsem?
• Elhiszem, jó felül lenni, minden hogy, de kérlek szállj le róla. Meg így, hogy a kisebb, azaz én vagyok alul nem valami jó
• Nem baj.
• Jó akkor hadd szálljak le a kanapéról
• Ez egy tökéletes javaslat- felpattant én pedig elkezdtem rohanni a hálószobába
• Enyém az ágy! Hahaha!
• Francba! - kiáltott fel. Nem sokkal később bemászott mellém az ágyba. Fáradt voltam, de aludni nem tudtam volna.
• Eszembe juthatott volna úgy fél órával ezelőtt is
• Mi?
• Hát az ágy
• Ezt most félreérthetném
• De nem fogod – fordultam háttal neki
• Mert?
• Mert meleg vagy és nem szabad azon járni az agyadnak, hogy egy csajjal kavarsz
• Még akkor se, ha kívánom – a csípőmre rakta a kezét

Megfagyott bennem minden. A lábam, a kezem még a levegő vételem is. Ezt most rám értette? Biztosan, mert simogat. De ez nem lehet. Ez biztos csak egy vicc. Hát persze, hogy az. Halkan felnevettem, hogy, hogy lehetek ennyire hülye, hogy reménykedem. Megfordultam

• Tudod ez nem volt vicces
• Nem viccnek szántam
• De te meleg vagy! – horkantam fel
• Ez most lényegtelen, te kívánsz engem? – simogatta meg az arcomat. Én nem tudtam erre mit mondjak.

Én szeretem őt, ő kíván engem, vagyis szerintem csak a szexet. Én is kívánom, jobban, mint ő engem. De, ha most megadom magam akkor talán még jobban vágyakozni fogok utána és én nem viccelek, ez így is elég kemény, nem kéne, hogy még jobban. Viszont annyira jó lenne közel kerülni hozzá…nagyon közel. Ez az a helyzet, hogy nem tudom, hogy a szívemre vagy az eszemre hallgassak. Szerintem a hallgatásomat igennek vette ugyanis megcsókolt…A testem minden pontján bizseregni kezdtem. Álmomban se gondoltam volna, hogy ilyen jól csókol. Egy percig se tiltakoztam, helyette beletúrtam a hajába és még közelebb húztam magamhoz. A szánk ösztönösen kereste a másikét. Lejjebb vándorolt a szája nyakamra én pedig halkan felnyögtem, a számat újra a szájára tapasztottam. Ki akarom élvezni a csókja minden egyes pontját. Elkezdte a térdig érő ruhámat fel felé rángatni. Hamar lejött rólam főleg úgy, hogy segítettem neki. Én pedig a nadrágját rángattam le róla. Közben a csókja mindenhol körbejárta a testem. Akarom! Akarom őt teljes egészében. Minden egyes kis porcikáját. Ledobtam magamról és rámásztam. Most én csókoltam őt össze-vissza. Pár perccel később megint ő volt felül. Kikapcsoltam a melltartóm és a nyelvével körbejárta a mellbimbóm. Izgalmamban megint felnyögtem. Már csak egy franci bugyi volt rajtam, rajta pedig egy kis boxer, amikor valami ért ledobtam magam és zihálva ültem fel.

• Mi az? Valami baj van? Jól vagy? Én azt hittem, hogy akarod, én sajnálom – mentegetőzött. Nem bírtam hallani és éreztem, hogy azonnal el fog önteni a könnyek hada. Egy száll csöcsben beszaladtam a fürdőszobába és magamra zártam az ajtót. Hogy lehetek ekkora pancser? Csak így simán ellöktem magamtól, na és mért? Mert tudom, hogy még jobban kívánnám. 10 perce voltam bezárva mikor kopogott az ajtón – Kérlek engedj be, nem tudom mit csináltam rosszul, de remélem nem csinálsz semmiféle önpusztító dolgot, de ha most nem akarsz beszélni azt is megértem. A ruháidat az ajtó elé lerakom – hallottam ahogy elcsoszog.

Muszáj vele beszélnem. Kész, muszáj. Talán tovább tudok lépni. Hisz még nem próbáltam ki lehet ez a megoldás. Halkan kinyitottam a fürdőszoba ajtót és magamra kapkodtam a ruhákat. Halkan besétáltam a szobába. Adam az ágyon ült, az állába temette az arcát. Felkapta a fejét amikor megszólaltam, ami tele volt aggodalommal.

• Azt hiszem beszélnünk kell
• Én annyira sajnálom – kezdett megint mentegetőzni – az egész az én hibám, ha nem lennék ennyire tapintatlan, soha nem fordult volna meg a fejemben, esküszöm
• Tulajdonképpen az én hibám, hisz egy sima szexben nincs semmi rossz, nem? - Leültem mellé – Kérlek ne szakíts félbe. Nagyon nehéz kiadnom ezt magamból – bólintásával jelezte, hogy tudomásul vette – Szóval egy férfinek meg egy nőnek mindig mást jelent a szex. A férfinek lehet sima kaland is, ahogy a nőnek is, de sokszor ez több a nőnek. Velem is ez a helyzet. Nem szeretnék belebonyolódni egy olyan helyzetbe ami többet nem lesz. Ha nem te lettél volna most itt, akkor valószínűleg már túl lennék rajta, de így nem. Tudod amikor megjelentél az öltözőmnél a tehetségkutatóban nem bírtalak. Nem tudom miért. Aztán egyre jobban megkedveltelek. Ott voltál velem mindig. Bármit megtennék érted. Csodálatos ember vagy. Emlékszel, maikor azt mondtam, hogy egyre jobban bejön valaki, később már szerelmes is voltam belé? - bólintott, a szemében láttam, hogy lassan magától is rá jön arra mire szeretnék kilyukadni – Az, te vagy. Eddig azért nem mondtam, mert tudtam, hogy nem tudnád viszonyozni az érzelmeimet és féltem, hogy elveszítelek, mint barátot. Valószínűleg most se mondtam volna el, ha nem történik meg, de belefáradtam ebbe a szenvedésbe. És ez kell, ahhoz
• Hogy tovább tudj lépni -fejezte be a mondatom
• Igen. És nagyon félek, hogy mi fog ezután történni, de most, hogy ezt kimondtam sokkal jobban érzem magam. – A reakciója elég érdekesre sikerült ugyanis arcon puszilt utána megfogta a kezemet
• Az a helyzet, hogy bármit is érezzél, kiverjük belőled, nekem te örökre egy fontos személy leszel. Le tudnám veled élni az életemet, mert nagyon különleges vagy, de jobb mindkettőnknek így. Biztos vagyok benne, hogy egyre erősebb lesz a kapcsolatunk, talán egyszer, majd megpróbálhatjuk, de n nem tudom, hogy képes leszek-e rá, de addig is gondolod szexelhetünk bármikor, meg csókolózhatunk is. Ebbe semmi rossz nincs – muszáj volt felnevetnem
• Komolyan gondolod?
• Amennyire csak lehet.
• Akár most is? – beleharaptam az alsó ajkamba
• Húha, hát ebből érdekes barátság lesz.
• Barátság extrákkal – Amint befejeztem ráugrottam és letepertem...

Befejező rész

A 17.fejezet ami nem sokára fel kerül, lesz az utolsó fejezet. Meguntam a történetet. Szóval gyorsan befejeztem. Lesz benne egy ki extra is.;D.Eredetileg enm így végződött volna, de hamar beszerettem volna fejezni. szóval nem sokára jön az eddig legjobb rsz.D:

16.Fejezet

Izgatottan vártam, hogy a gép landoljon a csodálatos Hawaii-n persze még van 2 óra az érkezésig. A repülőn osztogattak egy kis könyvet, ami a Hawaii kultúráról szól. A könyvet elraktam a táskámban, mert most semmi kedvem nem volt olvasni mivel zúgott a fejem a repülőgéptől. Ezért kinéztem az ablakon, /mivel, mást nem igazán lehet csinálni/ amit kikönyörögtem magamnak Adamnél, hogy hadd én üljek az ablaknál. Persze ennek ára is van. Az első 2 napban azt kell csinálnom amit Adam mond. Van egy olyan érzésem, hogy a bárokat fogjuk sorba járni, de ki tudja…Na, szóval az ablakon keresztül néztem a Csendes-óceánt helyenként feltűntek ilyen kis zöld pöttyök, gondolom azok kicsi szigetek lehettek ahol talán nem lakik senki se. Milyen jó lenne néha elbújni egy ilyen kis szigeten, senki nem lenne ott rajtam kívül kivéve ha vannak őslakosok aki talán nem zabálnának fel, ha össze futnánk. Akaratomon kívül fel nevettem erre Adam felém fordult.

• Mi olyan vicces? – kérdezte
• Hát elgondoltam, hogy elmennék egy lakatlan szigetre és össze futnék az őslakosokkal és lehet, hogy felzabálnának – a nevetésemmel küszködve adtam elő neki
• Ha oda mennél és megennének, akkor már nem lenne ennyire vicces- mosolyodott el ő is
• Ki tudja. Hé! Emlékszel amikor azt terveztünk, hogy elszökünk a világ elől a szeretteinkkel és elbújunk valahova?
• Felejthetetlen.
• Hova mennénk? – Kíváncsiskodtam
• Hát nem tudom, biztos nem olyan helyre ahol sok az eső
• Igen ez jó ötlet
• Olyan hely kéne, ahol van ivóvíz meg sok gyümölcs.
• Most így belegondolva annyira nem tűnik jó ötletnek, hogy szökjünk el
• Igen, igazad van – értett velem egyet
• Rájöttem, hogy nekem szükségem van a civilizációra. Ott még zenét se tudnánk hallgatni, mert nem lenne áram és nem tudnánk feltölteni a telefonunkat
• Mondjuk ez a legkisebb gond
• Miért?
• Katy – a nevem hallása az ő szájából egyszerűen fantasztikus – énekesek vagyunk, majd csinálnánk mi zenét
• Tényleg. Erre nem gondoltam – mindketten nevettünk a hülyeségünkön – Nem, nekem akkor is szükségem van a civilizációra
• Ahogy nekem is. Jézus, nem lenne fodrász se semmi – dülledtek ki a szemei
• Tudod, ha most kocsiról vagy focimeccsről mondtad volna ezt, akkor azt mondtam volna, hogy tipikus pasi, de így…háááát nem tudom mit mondjak
• Inkább semmit – nevetett még mindig
• Lehet, hogy jobban járunk
• Aha. Áú – felnyögött Adam és a jobb szemét becsukta
• Mi az?
• A szemem
• Azt észre vettem. Gondolom nem kacsintani akartál és maradt úgy a szemed
• Bele ment valami a szemembe na!
• Vigyázz – eltoltam a kezét a szemétől nyisd ki
• Nem tudom
• Próbáld meg
• Rendben – szép lassan kinyitotta és én észre vettem, hogy a szemében van egy fekete folt
• Szerintem ez egy szempilla festék lehet. Vagy kipislogod vagy kiszedem kézzel
• Megpróbálom – elkezdett pislogni és a kezem mg mindig az arcán volt – Sikerült! Kijött. - Én csak a szép szemébe bámultam és az arcomat egyre közelebb toltam az övéhez, ő csak nézett én pedig a szájára koncentráltam. Résnyire nyitotta a száját, hogy az enyém beférjen ekkor ellöktem magamtól és ezt mondtam:
• Azt hitted mi? – nevettem fel.
• Ezt mért csináltad? – mondta komoly és mély hangon
• Miért baj?
• Nem, csak azt hittem, hogy meg akarsz csókolni.
• Én is ezt hittem tegnap
• Ó, hogy még mindig ez?!
• Igen! Még mindig ez!
• Mért csinálod ezt? Mért nem felejted el? Szerintem te igen is akarod a csókomat – húzódott közelebb hozzám és felvette azt a macsós nézését
• Nem – remegtem a közelségétől és attól, hogy mennyire tisztán látja a dolgokat
• Akkor mért remegsz?
• Nem remegek
• De
• Nem és kész, maximum azért, mert fázok és te is akarod az én csókomat
• Nem ez nem igaz – dőlt el
• De, teljesen igazam van, mert kinyitottad a szád és a szemed is kezdted le hunyni – a döbbenet beszélt belőlem, mert rájöttem, hogy igazam van. Percekig csöndbe volt és csak utána válaszolt
• Ez nem változtat azon, hogy azt akarod, hogy megcsókoljalak
• Hé! Ha mindketten akarjátok egymás csókját, akkor csókoljátok már meg egymást! – Kiabált a mögöttünk ülő férfi – és hagyjatok aludni
• Elnézést – szólaltunk meg mindketten
• És nem akarom a csókodat – most már sokkal hihetőbben mondtam, de halkabban is
• Dehogy nem. Mindenki akar engem
• Nem ez nem igaz -nevettem – az apukám nem
• Honnan tudod? Ennek – féloldalas mosolyra húzta a száját és a szemöldökét kezdte el fel-le húzogatni – senki se tud ellenállni
• De, hogy nem. Én képes vagyok rá
• Tényleg? – Megint közelebb húzott
• Jaj, Adam – nyávogtam fel – kérlek, ne most annyira nincs kedvem, lehúztam a szemvédőm és megpróbáltam aludni. Igazából csak attól féltem, hogy nem lesz elég nagy önuralmam és megcsókolom. Szép lassan álomba merültem aztán egyből Ad megrázott, hogy felkeljek – Na! – Téptem le a fejemről a szemfedőt – Már aludni sem hagysz?!
• De unatkozok
• Jó és én mit csináljak?
• Azt hallottam, hogy jól tudsz rajzolni
• Na tessék..és?
• Rajzolj le engem
• Ez most komoly?
• Aha
• Bocs, nincs nálam semmi ilyen cucc
• Nálam van
• Áh, szóval te ezt már előre kitaláltad...
• Na akkor lerajzolsz
• A belsődet és az egoizmusodat fogom ábrázolni, szóval egy tükröt rajzolok
• Na! – Csattant fel
• Add ide őket – nyújtottam a kezem
• Na és milyen fejet vágjak? – Ideadta a cuccokat és közbe csücsörített
• Hát ne ilyet. Valami normálisat. Ismered azt a szót, hogy normális?
• Mindjárt kiderült – fél percig elszenvedett mire bólintott egyet jelezve, hogy kezdhetem. Hűha. Ha így nézne rám magától én össze pisilném magam. Egy ideig csak néztem miközben a szívem verdesett, mint a kolibri szárnya végül elkezdtem a rajzot. Először csak vékonyan a körvonalait rajzoltam le, bevallom nincs nehéz dolgom mivel otthon titokban szoktam rajzolgatni, ez perceken belül kész volt, aztán megerősítettem ott ahol kellett és végül már csak a satírozás maradt.
• Tessék – nyújtottam át neki a félig elkészült rajzot. Alaposan szemügyre vette.
• Ez nagyon jó.
• Azért túlzásokba ne essünk, amúgy sincs még kész és nem vagyok valami nagy rajzos, soha nem jártam rajz tanárhoz se, szóval tényleg nem kell nagy dobra verni
• Hát én a kezemmel csak egy dolgot tudok jól csinálni
• Nem akarom tudni – nevettem fel
• Jó, jó rendben, de nem olyan rossz
• Jó értem – még mindig nevettem. Időközben megszólalt egy hang, hogy 'nem sokára megérkezünk, kérjük fáradjanak a helyükre és csatolják be a biztonsági öveket. Köszönjük” – Jaj, de jó! – kiáltottam fel és kinéztem az ablakon. Ott volt a csodálatos hawaii.
• Csak te és csak én több, mint egy hétig – súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Nem reagáltam rá inkább néztem a kilátást és azon gondolkodtam, hogy ezt mire értette. Miután landoltunk én voltam az első aki felpattant a helyéről. Adam ezen nevetett, de muszáj volt megmozgatnom a hátsómat.
• Most mit nevetsz? Elzsibbadt a hátsófelem
• Semmin. Igazi kis buzgómócsing vagy.
• Mondod te, akinek a gatyája is szétszakad annyit ugrál – erre mindketten felnevettem. A legutóbbi koncerten a fenekénél szét szakadt a BŐR nadrágja, annyit ugrált.
• Menjünk. Kezdődjön a nyaralás – természetesen mikor leszálltunk a gépről egy csapat paparazzi fogadott bennünket. Gyorsan bepattantunk a taxiba és Adam mondta a címét ahova megyünk. Pár perc után a taxi megállt és kiszálltunk, de én csak sok fát láttam, semmi mást
• Adam, ugye nem kempingezni fogunk? – Tettem fel a kérdést ami magában elég elég rosszul hangzott
• Gyere! – megfogta a kezem és húzott maga után. Teljesen lefagytam, hogy a kezemet fogta, de muszáj volt elengednem, mert a bőröndöket nem tudtam volna egy kézzel el vinni. A rohadt bőröndök… – Néha olyan távolság tartó vagy
• Valahogy hoznom kell a bőröndöket és ahogy elnézem neked is szükséged van a kezedre
• Ez mondjuk igaz. Akkor köves, nagyon tuti lesz
• Akkor nem kempingezünk ugye?
• Úgy ismersz?
• Én már nem tudom mit gondoljak – nevettem
• Nem kempingezünk – mosolyodott el
• Akkor jó és sokat sétálunk?
• Nem annyira, de megéri
• Jó rendben

Miközben sétáltunk akkor észre vettem, hogy Adam lefogyott a fenekéből és a combjáról. A levegő itt sokkal tisztább, mint Los Angelesben. A madarak csicsergése nagyon csilingelő és kellemes. Az egyik madár egyfolytában azt mondta, hogy 'kakukk'

• Hmm, kakukk. Ez tetszik az egyik dalom címe ez lesz – lelkendezett Ad
• Na az vajon milyen dal lehet majd
• Még nem tudom, de biztos jó. Amúgy megérkeztünk.

A cuccaimat ledobtam a földre és Adam mellé mentem.

• A „dzsungel” közepén egy csodálatos ház
• Nézd meg a másik oldalát. Vagy tudod mit?! Megmutatom én – a bőröndjeinkkel futottunk be. A ház belülről sokkal szebb volt. Fehér, tiszta, modern volt a berendezés – ez semmi ezt nézd – nyújtotta kezét, hogy megfogjam. Szép lassan rátettem a kezére a kezem és megszorítottam
• Mehetünk – a nappalihoz vezetett – olyan furcsa a padló, mi ez?
• Ez egy szőnyeg, de emeld fel – ránéztem furán aztán felemeltem ahogy mondta és nem akartam elhinni amit látok
• Ez...ez lehetetlen… – maradt tátva a szám
• Nem, nem az
• De hisz az Óceán alattunk van! – kiáltottam fel meglepettségemben
• Igen – megint nevetett
• De az előbb erdők között voltunk.
• Igen, de ez a ház félig az óceánra épült és nézz ki a nappaliból – még mindig hahotázott a meglepettségemen
• Azt a rohadt. Nekem ez a ház kell! – gyönyörű szép volt a kilátás, féktelen kilátás az óceánra mi kell még? Reggelente naplemente, este pedig napnyugta.
• Én is így voltam vele, de közölték, hogy nem eladó
• Ezt biztos sok volt kibérelni
• Az lényegtelen. A lényeg, hogy jól érezzük magunk és…mindegy – elharapta a szót
• Mi mindegy?
• Semmi
• Adam!
• Az, hogy elfelejtsed őt egy kis időre
• Aha, hát hogyne – ez nem fog menni, de mindegy. Azt hiszem, ha harcolok ellene akkor még erősebb lesz az az érzés szóval nem fogok és élvezni fogom ezt a nyaralást – Életem legjobb nyaralása lesz – végre lehittem amit mondtam
• Örülök neki
• Akkor mivel kezdjük?
• Hát járjuk be sz'tem a várost, hogy tudjuk mi hol van
• Veszed át a szlenget?
• Haladni kell a korral
• Á, értem, tehát akkor én le vagyok maradva?
• Azt nem mondtam
• De ha úgy vesszük akkor igen
• Nem én mondtam – nyújtotta ki a nyelvét
• Nem?! Hát akkor jó – hirtelen mozdulattal ráugrottam ő meg elesett és én elkezdtem csikizni.
• Ne! - nevetett közbe, próbált kiszabadulni, de nem sikerült neki. Olyan nevetést produkált, hogy én nekem is muszáj volt elnevetnem magam, a végén már sírtunk a nevetéstől és én egy kicsit elgyengültem ekkor Adam megragadott és megfordultunk. Ő is el kezdett csikizni csak egy volt a bökkenő, hogy nem vagyok csikis. Legalábbis is a hasamnál nem, egyedül a lábszáramnál és a nyakamnál vagyok, de ez titok.
• Nem vagyok csikis
• Igen észrevettem – fölém hajolt. Pont olyan pózba vagyunk…ha nem lenne rajtunk ruha, akkor...Nem, nem! Katy elég lesz! /szólt a hang/ Azt hiszem igaza van. Ezzel nem megyek semmire se, ha csak ábrándozom
• Leszállnál rólam? – kértem meg remegve és egy picit ellöktem magamtól
• Igen persze. Ne haragudj – nézett rám furán – De mért remegsz?
• Muszáj mindig rákérdezned, hogy mit miért csinálok?
• Bocsi, de érdekel. T'án túl közel voltam hozzád?
• Igen, most boldog vagy. Zavart vagyok a közelségedbe, de mondj olyan lányt aki nem – néha tényleg nem ártana egy lakat a számra
• Hát jó kérdés. Ennek – mutatott az arcára – senki sem tud ellenállni
• Aha, csak ugye az az egyetlen baj, hogy nem a csajoknak kéne bejönnöd
• Igen, tudod milyen nehéz egy normális, helyes barátot találni aki megbecsül?
• El tudom képzelni. Ezért jó a biszexeknek, mert nekik több esélyük van, de tényleg nem akarsz leszállni rólam?
• Hát tudod elég kényelmes vagy főleg ezek miatt – markolta meg a jobb mellemet
• Hé – ütöttem rá gyengéden – Én nem Pamela Anderson vagyok
• Ezt, hogy érted?
• Láttam ám azt a képet ahol a mellét tapizod
• Ott nem tapiztam, csak segítettem vissza tenni a mellét, mert kiesett
• Aha, hát hogyne
• Most komolyan! Amúgy meg, ha ez megnyugtat a te melled jobb, mert természetes és egyáltalán nem kicsi
• Örülök, hogy megállapítottad Drága, de honnan tudod, hogy természetes
• Mért nem az?
• De, csak kíváncsi vagyok rá
• Ráhibáztam. Gondolkoztál már plasztikasebészeten? – lelöktem magamról és mellém feküdt a padlóra
• Hát most mondtad, hogy jó a mellem
• Nem pont a melledre céloztam
• Ja, hát mindig még most is szoktam raja gondolkozni. A fülem nem tetszik
• Muta – felemelte a hajamat – Szerintem tök cuki
• Aha, nagyon
• Ha ezt meg fogod műteni akkor ssha többé nem állok veled szóba – elfordítottam a fejem, hogy rálássak, lehet, hogy ez nem lenne rossz megoldás, ha én képtelen vagyok arra, hogy őt 'elhagyjam' akkor ő lehet, hogy képes lenne rá
• És te mit szeretnél?
• Öregnek érzem magam...
• Várj! Te 29 éves vagy és 22nek nézel ki, és öregnek érzed magad?!
• Lehet, hogy kívülről fiatal vagyok, de néha teljesen fáradt vagyok belül
• Többet kéne aludni
• Lehet
• De megyünk valahová, vagy csak itt fekszünk?
• Rendbe hozom magam és utána mehetünk.
• Remek. Akkor addig én kipakolok, aztán vissza pakolok és ezt eljátszom még 20x
• Sietek
• Jó, de akkor is kipakolok
• Ahogy érzed – Az egyik bőröndjét bevitte a fürdőbe. Én még feküdtem a földön, de nem sokára már a hálószobában voltam a bőröndömmel, de itt csak egy francia ágy van. Eszeveszetten elkezdtem rohangálni a házban, de nem találtam sehol se másik szobát, csak a kanapét. Épp a fürdő előtt rohantam el mikor Adam kijött – Te mért rohangálsz, mint egy idióta?
• Csak egy hálószoba van?!
• Igen, miért?
• Akkor együtt alszunk?
• Nyugi nem foglak megerőszakolni – Ami azt illeti ettől nem félek, maximum attól, hogy ez fordítva lesz igaz…

15.Fejezet

Az elmúlt pár napban nem sok dolog történt. Jackkel túl voltunk a 3. randinkon, ekkor megcsókolt, és ebből a csókból rájöttem, hogy nekem nem ő az igazi és nem tudnék bele szerelmes lenni, persze Gina csak rázta a fejét. Bár nem csodálom. Igazából én se értem, hogy miért jutottam erre a döntésre, de ezt nem lehet pontosan megmondani, azt hiszem ezt a belső hangom mondta. Persze nagyon megkedveltem a srácot és mondtam neki, hogy csak barát, de ő neki nem tetszett az ötlet, mert nem tudna úgy rám nézni, mint barát. Sajnos belátom, hogy igaza volt, hiszen tudom mire gondol. Mostanában szinte rohangálok a különböző stúdiók között, mert annyi felkérésem van, amiért egész jó árat fizetnek, persze nem ez a lényeg, ez csak még 1 ráadós ok, amiért elmegyek. Pár napja kiadták azt az albumot amin olyan számok vannak, amik a versenyben hangzottak el. Nagyon meglepődtem mikor megláttam, hogy 1 hét alatt több mint 100.000 példány kelt el, míg Sydneynek, /a boszorkánynak/ kevesebb, mint a fele. De felmerült bennem, hogy ha ennyi különbség van az eladási példányokban, akkor, hogy lehet, hogy ő nyerte meg?! Na, nem mintha érdekelne, mert így is elégedett vagyok, de azért érdekes. Ami Adam-t illeti, hát már annyira nem szenvedek, de azért még nagyon tetszik. Mostanában többet vagyok vele, mint amennyit egyedül vagyok és ez egész jó, mert a közelsége megnyugtat. Pár napja sétáltunk együtt az utcán egy hosszú vásárlás után és szembe jött velünk egy nagyon öreg néni. Ő csak annyit mondott, hogy „ragyog az aurátok”. Mi próbáltunk nem túl hülye fejet vágni és azzal otthagytuk őt. Szegény, már biztos van 70. Nem tudtam hova rakni, mert ha az aura tényleg létezik akkor részben igaza van, mert én tényleg nagyon boldog vagyok vele. Viszont ő…Hát lehet, hogy ő is, csak éppenséggel én másképp tekintek rá. Tökéletesen megértjük egymást. Talán lelki társak vagyunk persze nem olyan értelembe. Nem sokára indul a turné Los Angelsben. Várom is meg nem is. Szeretnék már fellépni viszont nincs kedvem azzal a társasággal lenni. Addig is próbálok nem arra gondolni. Adam-t meghívták egy show-ba, de a stylistja le betegedett és csak benne bízik így hát nincs stylistja, de valamit még is csak fel kell lennie...Így jöttem én szóba, engem kérdez ki, persze sok ruhára mondtam, hogy jól áll neki, de nem érdekli, szóval tök feleslegesen ülök itt ebből a szempontból. De bevallom elég vicces, hogy a kétségbeesett arcával próbál keresni valamit és egy szál alsógatyában rohangál. Nagyon tetszik ez a dolog.

• Ne nézz már ennyire- törte meg a csendet
• Nem nézlek.
• Á, nem. Csak le se veszed rólam a szemed
• Azt nézem, hogy milyen nevetséges vagy. Rohangálsz össze-vissza.
• Ez fontos dilemma
• Aha.
• Mi lenne, ha segítenél?
• Én mondtam, hogy jó, de neked nem jó.
• Tudom.
• Akkor?! - Idegesen kérdeztem. Értékelni tudom mikor megkér, hogy mondjak véleményt, de az nem tetszik neki és utána még neki áll följebb
• Válassz össze te egy szettet
• Rendben – sóhajtottam és felálltam, majd kiválasztottam egy fényes fekete gatyát, egy vászon zakót, lakkos cipőt + egy fehér inget majd egy csilivili kesztyűt – Tádám!! - nyújtottam át neki. Pár perc alatt belebújt és kijött – A zakó nem megy a gatyához, de amúgy jó
• Igen szerintem is.
• Ha nem jön össze az éneklői pálya akkor stylist leszek.
• Hé, nagyon jól énekelsz.
• Köszönöm, de néha ez kevés.
• Igen ez igaz.
• Tudom, mindig igazam van.
• Nem ez nem igaz! - szólt harcba velem Adam, aki még mindig saját magát nézte a tükörbe.
• De, de nem unod már a tükörképed?
• Ezt?! Lehetetlen. Mért te unsz engem nézni? – felém fordult
• Nem
• Na látod. Amúgy nem is mesélted el, hogy mi történt Jackkel. Tudod egész helyes volt.
• Persze mivel nem kérdezted, honnan tudod?
• Hát – leült mellém – Sok minden szólt rólatok az újságban.
• Aha értem, hát már egy ideje nem olvasok újságot, mert csak felidegesít.
• Többek közt azt is írták, hogy megcsalsz vele.
• Francba! Fény derült a titkomra – viccelődtem. Adam nem találta annyira viccesnek, mert csak nézett engem. – Igazából az újságok mindig keverik a szart. Annyi volt, hogy tényleg nagyon helyes, de én mást szeretek -vettem komolyra a szót. Az, hogy kimondjam előtt azt a szót, hogy „szeretek” és róla van szó, de ő ezt nem tudja, az engem megőrjít. A szívem verdes, mint egy lepke.
• Sejtettem. – sóhajtott – Ugye tudod, hogy így soha nem lesz rendes életed? Ha csak ő rá gondolsz – megfogta az állam és felemelte. Alig volt köztünk pár centi. Ha ő tudná, hogy mennyire megőrjít ezekkel az érintésekkel és szavakkal…
• Tudom – nyeltem egy nagyot – De...de elfelejteni és elengedni nem akarom – mondtam lágyan – Nem lennék hozzá elég erős.
• Elhiszem, de ez felemészt téged belülről és én azt nem fogom kivárni.
• Akkor mit akarsz tenni?
• Majd meglátod! – mosolygott, azzal egy puszit nyomott arcomra és elindult mivel a szállító kocsi már itt van. Ez most úgy hangzott mintha, hulla szállító lenne. Magamban röhögtem egy jót.
• De mi? Nem hagyhatsz csak itt! Mit csináljak egyedül?
• Érezd magad otthon, na nem mintha ezzel problémád lenne. Pár óra és jövök jó esetben 2, kaja van a hűtőben de rendelhetsz is vagy főzhetsz. Tudod, hogy szeretem a főztöd – azzal kilépett a fénybe és rám csapta az ajtót.
• Hát persze. – Oké, szóval egyedül vagyok Adam házában! Itt az ideje egy kicsit körülnézni. Tudom ez illetlenség, de tudom, hogy múltkor ő is átkutatta a házam, Gina súgta meg. Szóval most vissza kapja. Oké, hol kezdjem?! Hát természetesen a hálószobába. Elég sokszor voltam már itt ahhoz, hogy tudjam hol a háló és ne „tévedjek” el. Az ágy szépen be van vetve és az egész hálószoba tisztának tűnik. Mondjuk nem vártam mást tőle. Benyúltam a párna alá és...találtam egy füzetet. Adam mindenhol füzetet hagy, hogy ha eszébe jut valami zenei ihlet le tudja jegyezni. Jó ötlet. Csak, hogy ez nem egy jegyzetfőzet volt, hanem egy napló, féleség. – Egy napló?! Ez most komoly?! – Vissza tettem a helyére. Aztán megint előszedtem. Úgy beleolvasnék, de tényleg nem szeretném megsérteni a magánéletét, de még is annyira érdekel. Egy picit beleolvasok és ennyi. Tetszőlegesen kinyitottam a könyvet és olvastam is. „ Néha komolyan megijedek magamtól. Olyan dolgokra gondolok, amikre eddig soha nem gondoltam. Próbálom elnyomni magamban ezt az érzést, de nem megy és egyre erősebb az érzés.” Oké, ennyi elég volt. Vajon mire gondolt? Néha olyan sejtelmes. Vissza dugtam a párnája alá a könyvet és kihúztam a fiókot. Meglepetésemre legfölül egy kép volt, amin mi ketten voltunk. Muszáj volt felnevetnem azon a facsari fejemen. Ez a kép még a megismerkedésünk napjaiban készülhetett. Akkor még nagyon nem pártoltam BB-t. De azóta megváltozott. Nagyobb meglepetésemre egy doboz óvszert találtam, ami eper illatú volt. Szóval szereti az egy éjszakás kalandokat és az epret. Az, hogy mással – és nem velem – kavar az egyáltalán nem esett jól. Persze én nem kavarni akarok vele, de akkor is. És már megint itt tartok. Felálltam és kisétáltam a szobából. Mennyire könnyebb lenne minden, ha nem így éreznék Ad iránt. Jó ötletnek tűnt a „kutakodjunk egy kicsit”, de most korántsem tűnik annyira. Mindegy. Kár rágódni a múlton. Bementem a fürdőbe, hogy egy kicsit felfrissítsem magam, de egyből az a tipikus Adam illat csapott meg, amitől bármikor el tudnék olvadni. Gyorsan kirohantam a fürdőből a konyhába, hogy főzzek valamit, végül is Adam azt szeretné. Néha úgy érzem magam, mint egy kis gyerek, de ahogy Adam is mondta „néha jól jön egy kiadós sírás”. Aztán próbáltam leküzdeni a gyenge oldalamat és neki álltam valamit főzni. Gyorsan átnéztem a hűtőt és a pizza mellett döntöttem. Mindent előkészítettem és nekiálltam gyúrni a tésztát. Úgy imádok gyúrni, legalábbis tésztát. Gyorsan csináltam, hogy minél hamarabb kész legyek vele, mivel egy év mire meg kell a tészta... A tészta kész. Adam már 2 órája el van szerintem nem sokára jön. A tésztákat kiformáztam és megízesítettem, mehet a sütőbe. Bekapcsoltam a tv-t míg sül ez a szar. Oda kapcsoltam, ahol Adam szerepet és épp szerencsém volt az utolsó dalt elcsíptem az a If I Had you volt. Szóval még a stúdióban van. Ez a mozgás meg ahogy énekel megőrjít. Egyenesen a tv-t bambultam még akkor is amikor már lement a színpadról, csak az a tökéletes mosolya járt a fejemben. Ha elment akkor jó esetben nem sokára itthon lesz. A testemben elszabadultak az endorfinok, hogy nem sokára itt lesz, velem, csak kettesben. Hirtelen forróság öntött el, de kivételesen nem Adam miatt, hanem azért, mert meleg van. Kint a friss levegőn 36 °C van itt a házba 25, de még a sütő rátesz egy lapáttal, azaz 27° C, de lehet, hogy több van. Ma egy hárem -féle nadrág van, azt alaposan felhúztam és megkötöttem egy-egy hajguminál így épp a fenekemet takarja, máris jobb. Felül pedig egy trikó ékesít engem, amit szintén felhajtottam. Jelzett az óra, hogy a pizza elkészült. Most zene hiányom van szóval megfogtam a telefonom és a fülhallgatóm. Rá nyomtam egy számra és már ékeskedtem is a konyhába. A tepsit kiszedtem és betettem a következő adagot, addig elkezdtem felvágni a pizzát szeletekre. Kívülről érdekes látvány lehetnék. Egy nő, akin alig van valami, énekelm rázza mindenét és közbe főzz. 3 számnak is vége lett, mire eljutottam odáig, hogy a tepsibe szét tudjam vágni. Fogtam egy nagy tálcát és megpróbáltam rá kipakolni, csak hát nem ment valami könnyen mivel forró. Kicsit szerencsétlenkedtem aztán végül is össze hoztam. Megfogtam a tálcát és megfordultam. Ekkor azt hittem, hogy el is dobom. Döbbenet, zavar, mérgesség, meglepettség váltakozott az arcomon. A tálcát lecsaptam az asztalra, ezt a telefonom és a fülhallgatóm követte. – Adam Mitchel Lambert! – kiabáltam hangosan mire ő még jobban nevetett
• Igen? – dőlt ki a kanapén
• A kukkolást tiltja a törvény.
• Ugyan – legyintet – olyan jól ráztad, hogy táncos is lehetnél – már folyt a könnye a nevetéstől
• Nagyon vicces vagy.
• Komolyan, nem akartalak megzavarni. És mi ez a ruha? Tiszta szexi vagy.
• A fenébe veled – megfordultam tettem egy lépést és arra lettem figyelmes, hogy a csuklómra fonja az ujjait. Felé fordultam – Mi van?
• Én sajnálom – mondta komolyan – Nem akartam, hogy zavarba gyere. Amit mondtam azt komolyan mondtam.
• Rendben.
• Nem haragszol rám? – A haragom egy perces volt.
• Nem
• Biztos?
• Igen – rámosolyogtam és megöleltem
• Na, és milyen voltam?
• Hát..Az a helyzet, hogy csak a végét láttam.
• Oh.
• De az nagyon jó volt.
• Köszi. Látom megfogadtad a tanácsom és sütöttél valamit.
• Igen pizzát, de biztos jobban lekötöttem a figyelmedet én – mondtam egy kicsit mélyebb hangom.
• Eltaláltad – nevetett hangosan. Úgy imádom mikor nevet. – Megyek átöltözöm, mert nagyon meleg van.
• Rendben.
• Utána meg eszünk.
• Gondoltam.

Gondoltam megterítek. Szalvétát, tányért és ketchupöt tettem az asztalra és elkezdtem rendezgetni egészen addig, míg Adam nem kiáltotta a nevemet idegbajosan. Hihetetlen, de még íy is cuki, annyira nem áll neki jól.

• Mi az? – ordítottam fel
• Gyere fel! Most!
• Megyek! – gyorsan felfutottam. Adam feje vörös volt az idegességtől kedvem támadt nevetni, de amint megláttam, hogy mit tart a kezében már nem volt olyan vicces, próbált mit sem tudóan beszélni és nézni – Annyira nem áll jól neked ez – nevettem – Mi az a kezedben? – kérdeztem és közelebb mentem hozzá
• Ezt biztosan te is tudod, mivel megnézted
• Miről beszélsz?
• Érlek szépen ne játssz magad. Mennyit olvastál?
• Öhm. Nem sokat, 3 mondatot, esküszöm és azért, mert unatkoztam és ez a te hibád, mert itt hagytál engem egyedül és Gina mondta, hogy múltkor te is kutakodtál gondoltam én is kutakodok egy kicsit.
• De pont ezt találtad meg?! – sipákolt még mindig, kezdtem rosszul érezni magam. – Bármit, bármit megmutatok neked, ha megkéred, mert bízok benned, de ezt nem. Erről senki se tudott idáig. Ide olyan dolgokat írok le, amiket félek kimondani erre te beleolvasol?! Hogy képzelted ezt? Én..én – üvöltött még mindig. Azt hiszem bennem megtört valami, könnyek záporoztak az arcomról én pedig nem akartam, hogy lássa, ahogy el gyengülök és hallani se akartam tovább, ahogy tovább kiabál velem. Berohantam az egyik fürdőbe, magamra zártam az ajtót és a közepén összeestem mit sem sejtve azzal, hogy az illata körül vesz. Mindent kizártam a külvilágból és csak arra gondoltam, amit mondott „Bármit, bármit megmutatok neked, ha megkéred, mert bízok benned, de ezt nem. Erről senki se tudott idáig. Ide olyan dolgokat írok le, amiket félek kimondani erre te beleolvasol?! Hogy képzelted ezt? Én..én „ Hiába akartam kizárni a külvilágot, nem ment, mert a hangjára egyből felfigyeltem. – Katy – hatás szünetet tartott – Én sajnálom. Nem lett volna szabad veled kiabálnom, mert nem érdemled meg én sajnálom, csak egyszerűen dühös lettem. Megértem, ha most egy utolsó szarházinak gondolsz, de kérlek nyisd ki az ajtót, mert aggódom érted. – Rendbe hoztam magam valamennyire és kinyitottam az ajtót. Percekig csak álltunk egymással szemben. Végül megtörtem a csöndet.
• Sajnálom
• És már megint te kérsz bocsánatot mikor én hibáztam.
• Sajnálom – ismételtem meg.
• Nagyon haragszol rám?
• Nem.
• Eljössz velem nyaralni?
• Én? Veled?
• Hát igen, de megértem, ha nem akarsz
• Hova?
• Az titok
• Rendben. Legyen – magához húzott és megölelt, belőlem pedig megint kitört a sírás. Az érzelmeim megint kezdtek vissza jönni, hiába, nem tudom őt elfelejteni. Lehet, hogy ennek így kell lennie.
• Jaj, kérlek ne sírj. Még nagyobb bűntudatom lesz – megfogta felemelte az arcomat és lejjebb hajolt, hogy a szemembe nézzen – miattam soha az életben ne sírj, rendben? Én nem érek meg neked annyit, hogy fájdalmat okozzak, nem akarom, hogy miattam szenvedj.
• Kedves vagy, hogy ezt mondod, de tudod ezt nem lehet szabályozni. Nincs rajtam egy sírás bekapcsoló gomb. Ha jön, jön, ha nem, nem – ha tudná, hogy mennyit szenvedek miatta…
• Igen tudom, de mondjuk bevallom néha jól jönne egy ilyen gomb.
• Aha.
• De valamikor meg jobb kiadni az érzéseket – folytatta Adam – tényleg sajnálom, nem lett volna szabad ennyire dühösnek lennem. Tudod mi? Ha gondolod elolvashatod – húzta el az utolsó mondatokat.
• Nem szeretném, az a te titkod és nekem meg nem lett volna szabad elolvasni. Sajnálom. Ebből elég menjünk enni.
• Derék ötlet babám! – Felnevetett és egy puszit nyomott a homlokomra, aztán megfogta a kezem és lehúzott a konyhába. Míg én megettem egy pizza szeletet addig ő betolt 3-at is – Tudod annyira éhes vagyok, hogy az nem igaz, de legközelebb kérlek ne főzz ilyen jót, mert hízok.
• Hát azt észre vettem. Szerintem egyáltalán nem hízol és neked ez a testalkat áll jól. Nem azért, de nem tudnálak elképzelni egy izompacsirtának – a gondolattól muszáj volt fintorognom erre ő felnevetett
• Igen ez biztos, de azért élhetnék egészségesebben is. Még a végén a színpadon majd kifulladok a sok hájtól.
• Nem vagy hájas na! Nekem így tetszel! – A homloka ráncba szaladt és nézett rám. Nem tudtam mire vélni, talán rájött.
• Pár hónapja még nem ezt mondtad – nevetett fel én pedig kifújtam a magamban tartott levegőt.
• Pár hónapja még nem ismertelek.
• Ez igaz. Mit szólnál, ha holnap reggel indulnánk?
• Jó, de mennyibe kerül a jegy? Hova megyünk, hogy vesszük meg?
• Hmm, majd én megveszem emiatt ne aggódj
• Nem azt nem engedem!
• Akkor aludj ma nálam és holnap reggel egyből indulhatunk
• Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e
• Nyugi nem fogok rád mászni a sötétben.
• Azt gondoltam – bánatomra-, de ha egy paparazzi meglát minket vagy ilyesmi,..
• Jaj, szarjuk már le. Úgy is rég adtak ki rólunk közös cikket.
• Oké, és hogyan akarsz holnap elindulni úgy, hogy holnap veszed meg a jegyet?
• Tudod nem szeretek visszaélni azzal aki vagyok, de most az egyszer... Meg te is iszonyúan berobbantál most az iparban. Épp tegnap mondta a menedzserem, hogy érdeklődnek utána külföldről is és szerinte jó lenne, most leforgatni azt a videoklipet amíg tart az érdeklődésük mert így nagyobb a siker.
• Ha vissza jöttünk leforgatjuk? – Tettem fel a nagy kérdést.
• Múltkor még nem szeretted volna
• De te igen
• De ne miattam csináld.
• De a turné előtt le akarom forgatni! Komolyan.
• Jó rendben, akkor írok a menedzseremnek, hogy másfél hét múlva leforgatjuk a klippet, addig rendezkedjen.
• Majd én is szólok.
• Felesleges, tudod nagyon jóba lettek, tuti elmondja neki.
• Rendben.

Teli hassal olvastam a könyvet, ami épp a kezembe akadt. A 100. oldalnál meguntam és leraktam ekkor ad sétált le a lépcsőn.

• Mehetünk? – kérdeztem
• Aha
• De hova megyünk? Hideg helyre vagy meleg helyre? Mert akkor majd olyan cuccokat pakolok be.
• Először jussunk el hozzád és utána majd megbeszéljük – mondta álmosan – most pedig megcsinálom a hajam és utána megyünk, jó?
• Oké – 15 percen belül kész lett és már úton is voltunk a házam felé. Izgatottan felfutottam az emeletre a ruháimhoz. Ad jóval utánam ért fel, én addigra már előkészítettem 2 nagy bőröndöt. – Ennyi elég?
• Szerintem igen én is 2 bőröndöt viszek. Jó látni, hogy ennyire várod.
• Hát az ember nem mindennap megy Adam Lambert-tel nyaralni.
• Na akkor rakj be fürdőruhát.
• Szóval tengerpartos helyre megyünk?
• Azt nem mondtam.
• De akkor minek a fürdőruha?
• Mit tom' én. Jakuzzi tuti lesz.
• Jó érv. Na mindegy. Segítesz bepakolni?
• Már vártam, hogy megkérdezd! – nevetett fel

pár perc alatt készen lettünk. Próbáltam szolidabb ruhákat választani. Oda léptem Ad-hez és belepillantottam a bőröndömbe amit ő pakolt be

• Hu, ez tele van csillogós cuccokkal
• Hát még szép.
• Tudod néha olyan vagy, mint a szarka.
• Már többen is mondták – ismét felnevetett – de most menjünk.

A kocsiba végig nevettünk, ezen azon. Közösen énekeltük a rádióban adott számokat.

• Amint hazaérem kiposztolom az új dalt!
• Jó akkor én is – tettem hozzá.
• Jaj, de várom már – Ad villámsebességre kapcsolt és 120-szal száguldott ennek köszönhetően 10 perc alatt haza értünk és már száguldott is a laptophoz, hogy kiposztolja én a telefonom keresztül megosztottam Adam kiírását… A dal címe perceken belül trend lett twitteren, a követőim szám percenként 100-al nőtt.
• Azta' – csak ennyit tudtam mondani
• Tök jó és pozitív visszajelzéseket kapunk. Nézd! – Kiáltott fel örömében – Már 3 magazin is írt kritikát és tetszik neki.
• Hát tudod, ha 2 jó énekest össze tesznek…
• 2 kiváló énekest – helyesbített.
• Hát hogyne. Látom most nagyon boldog vagy
• De te is. Tudod milyen öröm ez? Iszonyúan örülök.
• Ahogy én is. Az első önálló számom a világ legjobb énekesével – bókoltam Adamnek
• Azért ne túlozz, tudom, hogy a hangi adottságaim nagyon jók, de korántsem a legjobb.
• Nincs tökéletes, de elég jó főleg ezekhez a mai énekesekhez mérve, Ott van az Justin Bieber, vagy ki, szörnyű.
• Erre inkább nem mondok semmit.
• Igen, szerintem se. Jobban járunk – mindketten felnevettünk
• Olyan könnyű veled beszélgetni és mindenről lehet, mert nincsenek elítéléseid. Ezt szeretem benned a legjobban
• Hé – löktem meg a vállát – hogy lenne elítélésem, ha egyszer biszex vagyok?
• Hu, ezt el is felejtettem egy pillanatra. Tényleg mi van Ninával?
• Hát – elkényelmesedtem a kanapéban – semmi, múltkor láttam őt az új csajával.
• Ühm, az kellemetlen
• Aha és még be is mutatott neki. Az volt a legrosszabb, hogy úgy tett mintha semmi sem lett volna köztünk. Érted?! Mintha leszarta volna azt az 1 évet.
• Ne törődj vele
• Eddig nem törődtem vele – néztem csúnyán Adamre
• Bocsi
• Mindegy. Ez van.
• Menjünk a medencébe. Nincs is jobb, mint este fürödni, olyan szép főleg a város fényeivel – Adamnek se kellett 2x megismételnie. Pattantam fel a helyemről, pár perc alatt már a medencébe lubickoltam, persze Adamnek szokás szerint több percbe telt. Neki dőltem a medence falának és vártam, hogy jöjjön. Ekkor megjelent egy száll úszógatyába és tényleg nem az a izomagy, de, hogy hót tökéletes az fix.
• Azt hittem, hogy belefulladátl az úszógatyádba – viccelődtem
• Eltartott pár percig
• Igen ezt észre vettem – oda úszott mellém és lefröcskölt – most be fog göndörödni a hajam – nyvalyogtam
• És még én vagyok az elviselhetetlen – kontrázott
• Á, szóval nem haragszol ezért?! - Pillanatok alatt ráugrottam és lenyomtam a víz alá
• Te vagy a leggonoszabb ember a világon
• Hát, hogyne. Amúgy te kezdted – fogtam rá
• Nem ez nem igaz, mert te – ő pedig természetesen vissza szólt
• Tisztára mint az oviba.
• Amikor még semmi gond nem volt. Tényleg, hogy néztél ki kicsin? - kárdezte komolyan
• Hát – a város felé fordultam. Tényleg nagyon szép, vagy inkább romantikus – Nagyon csúnya voltam. Szörnyű. Azt hiszem ennél többet nem tudok magamról mondnai
• Úgy tűnik igaz az a mondás, hogy aki gyerek korában csúnya az felnőttként csoda szép lesz
• Most magadra gondoltál, nem?
• Hát részben – nevetett – meg rád is.
• Maradj már – ütöttem meg megint a vállát.
• Te elpirultál?
• Nem, dehogyis, mégis miért? – fújtam egyet
• Nem tudom, csak kérdeztem
• Ahogy érzed – nyomtam egy puszit az arácra. Rájöttem, hogy nem fog hülyének nézni, ha néha megpuszilom és nekem is jó ez
• Ezt mért kaptam? – Fogta meg a kezével az arcát
• Nem tudom, élvezd ezt is, mert ez se sűrűn van
• Hát az biztos. Ahogy ez se – mélyen belenézett az arcomba és az arca egyre közelebb került. Jézusom meg akar csókolni. Ha az álcámat adtam volna, akkor most lefröcsköltem magam, de most az egyszer élvezni akartam, mindent. Szóval átadtam magam annak a tudatnak, hogy meg fog csókolni. Lehunytam a szemem várva a csodát, de nem jött semmi se a számra csak az arcomra. Halkan felkuncogott, biztos észre vette, hogy én AZT vártam. Nagyon kellemetlenül éreztem magam majdnem annyira, hogy a szeme előtt sírom el magam, erre én felvittem egy dühös álarcot és felrohantam az egyik vendégszobába lefekvéshez készülődve. Tudtam, hogy jönni fog valamikor bocsánatot kérni, vagy valami hülyeséget mondani csak azt nem tudtam, hogy mikor. Hát kereken 10 perc múlva jött a várva várt kopogás,
• Mit akarsz? – kérdeztem dühösen
• Én nem tudtam, hogy te a csókra gondoltál, nem akartam, hogy félre érthető legyen – erre én kinyitottam az ajtót és a szemébe hánytam ezt:
• Nem?! Tudod általában, ha az egyik ember – jelenestbe ez az ember te vagy – elkezd a másik felé hajolni és előtte a szemét mélyen a másik szemébe mélyeszti az a csók jele
• Várjunk, te lehunytad a szemed szóval akartad azt a csókot? - tudatán kívül egy kicsit mosolyra húzódott a szája
• Egyszerűen úgy adta a hangulat, de már bánom. Most pedig alszok, hogy holnap a repülőn kipihent legyek ne, hogy még egyszer megtörténjen
• Hé, annyira kell az a csók megkaphatod -csücsöritett
• Köcsög! - nvettem fel, Mint mondtam nem tudok rá mérges lenni. - Na, most már tényleg aludni szeretnék löktem ki a szobából és bezártam az ajtót, majd lefeküdtem és arra a majdnem elsült csókra gondoltam. És ekkor eszembe jutott, hogy már csomószor történt velünk ilyen. Amikor elesett és eggyenesen rám, vagy amikor a paparazzik elől menekültünk és a telefonfülkében voltunk, vagy én ma reggel. Vajon tényleg direkt csinálja, vagy néha ő is akarja? Nem, ez nem lehet, csak bebeszélem magamnak...Jó éjszakát nekem.

****

• Istenem! Még mennyit kell várni míg sorra kerülünk? – nyávogtam mikor épp sorra kerültünk
• Épp ennyit – oda léptünk a nőhöz, mikor meglátott csak kapkodta a levegőt mondanom se kell, hogy maikor Adam-t is meglátta, akkor teljesen kába lett
• Én...izéé – hebegett a nő. Elénk tolt egy papírt és egy tollat
• Autogram – kiáltottunk fel Adammel. Gyorsan aláírtuk és már Adam mondta is a nőnek
• Nézze, nem szoktam ilyeneket csinálni, de fontos, hogy eg ymostani járatra kapjunk jegyet, mert sietek, megérti?
• Igen, persze. Hova szeretnének menni? - kérdezte tőlünk még mindig kábán
• Hawaii-ra – mondta Adam. Na, erre az én szemem is elkerekedett
• Hawaii-ra megyünk?
• Aha – nevetett.
• Van 2 jegy az első osztályba. 10 perc múlva indul.
• Tökéletes! – kiáltottam fel – Mennyi lesz? - kifizettük és már indultunk is a gépre, hogy úton legyünk Hawaii felé, ahol több mint 1 hetet fogunk eltölteni ismeretlen emberek között kettesben.

14.Fejezet

Jaj, Gina gyere már! Szükségem van rád és egy csajos estre. Már minden kész, csak a legfontosabb dolog hiányzik méghozzá a partnerem. Azt mondta fél óra múlva itt lesz, de pontosan 3 perce múlt fél. Fent minden bekészítve, pattogatott kukorica minden mennyiségben és a filmek is be vannak készítve. A fejem széthasad a fájdalomtól, ráadásul be van dagadva az én külön „fejbe verem sajtá magamat” akciómtól. Hát igen...Egy nagy zacskó fagyasztott zöldséget szorongatok a fejemen. Remélem holnapra nem lesz ennyire látható ez a piros kinövés, mert így úgy nézek ki mint aki épp szül egy új fejet és holnap pedig emberek közé kell mennem. Előre látom a címlap sztorit! „ Új fejet növeszteni gáz vagy ciki?” Szerencsére agyrázkódásom nincs, legalábbis gondolom. Az a legrosszabb, hogy semmit se tudok csinálni, mert a tv-ben semmi értelmes sincs és a zenétől még jobban fáj a fejem. Egészen mostanáig nem gondoltam Adamre, komolyan világ rekord. Viszont most már hiányzik. A hangja, a nevetése...Felhívom, gondolom nem zavarom. Legalábbis remélem. Jaj, hol van a telefonom? Nyávogva felálltam a kanapéról és mint egy 80 éves öregasszony, -görnyedt háttal, egyik kezemmel a csípőmet fogva – elindultam fel a szobámba. Más szemszögből nézve elég vicces lenne, de így nem az. Szép lassan felmásztam az emeletre és megkerestem a telefonom. Nem kellett sokáig keresnem a nevét, hamar megtaláltam és hívtam is. A 3. csörgésnél már fel is vette.

• Szia! Zavarlak? - kezdtem bele
• Szia! Hát őszintén?! Épp egy dalírás közepébe vagyok, de érted bármit!
• Akkor szerintem nem zavarlak
• Nem zavarsz! Ugye nem bántottalak meg?
• Nem de, hogy is. Nem bántanál emg ezzel, de tényleg nem baj?
• Nem, persze, hogy nem.
• Jól van. Őgy is csak egy kicsit foglak zavarni, mert mindjárt jön Gina. Csapunk egy úgy mond csajos estét. Jó lesz vele beszélni is.
• Mondom, hogy nem zavarsz. Jaj, Tommyít mostanában nem is látom, úgy levannak egymással foglalva. Jó látni, hogy boldogok együtt.
• Aha, tényleg.
• Nem igazán szimpatikus neked Tommy, ugye?
• Hát. Maradjunk annyiba, hogy amíg nem bántja meg Ginát, addig nincs vele semmi bajom.
• Hát értem. De tényleg oylan jó lenne találni egy társat, akit tényleg szeretni lehet.
• Hát igen.
• Úh, ne haragudj. Tudom nem kellett volna ezt most így fől hoznom.
• Nem semmi gond, úgy is mindig rajta jár az eszem.
• Katy. Figyelj rám. Nem tudom miért nem mondod el, de már kezdem megszokni. Megmondom őszintén, hogy ez nekem úgy jön le, hogy nem bízol bennem.
• Én bízok benned – csattantam fel
• Hallga végig. Amióta őt szereted azóta nem vagy önmagad, tönkre tesz lelkileg téged és tudom nagyon nehéz, de lehet, hogy el kéne felejtened őt.
• Igen én is erre jutottam, de nem megy. Túl nagy áldozat lenne nekem. Ki kéne zárnom az egész életemből és tudom, hogy neki is jelentek valamit.
• Nem irigyellek. Tudod te tényleg értékes ember vagy és egy nagy fasz kalap lehet az az ember – vajon akkor is ezt mondaná, ha tudná, hogy saját magáról beszél így?
• Nem, épp ez a legrosszabb. Ő is egy nagyon értékes ember és nem ő tehet arról, hogy nem lehetünk együtt.
• Na akkor már tényleg nem értem. Ha nem ő tehet róla, akkor ki?
• Senki – kiáltottam bele és már megint sírtam – Az isten szerelméért meleg a srác – Amint kimondtam meg bántam, lehet, hogy itt a vége. Néma csönd következett be. - Adam, itt vagy?
• Igen. Hát ez most sokkolt.
• Figyelj, én meg tudom magyarázni – Csak ne veszítsem el, ennyit kérek
• Mit? Amúgy nem tudom ki lehet az. Tényleg. De, ha meleg még lehet, hogy van esélyed.
• Aha, ha operálok magamnak egy hímvesszőt – egyszerre könnyebbültem meg és nehezedtem meg
• Nem úgy értettem. Lehet, hogy azt hiszi magáról, hogy meleg, de az is lehet, hogy nem látta meg még az igazit.
• Jaj ugyan már. Te is tudod, hogy ez nevetséges – bele nevetett a telefonba
• Hát, de most miért?
• Oké, veled volt ilyen?
• Hát őszintén? Volt egy lány, aki egy pillanatra, na jó többre megmozgatta a fantáziámat, de azóta semmi.
• Hu, de szerencsés lehetett a lány. Több millióan ölni tudnának ezért – ahogy én is, persze ezt már nem tettem hozzá – És, hogy történt?
• Hát igazából már nem tudom. Így alakult.
• És azóta szoktál rá gondolni?
• Hát minden nap gondolok rá, de úgy mint egy barát, ritkán jön az, hogy úgy nézzek rá.
• Aha, értem – hu, de irigy lettem. Remélem nem tetszik a lánynak. - ÉS te tetszel neki?
• Nem hinném, de mint mondtam annyira nem hat meg a dolog.
• Rendben. Most mennem kell, mert Gina megjött. Jó dalírást és éjszakát. Puszi. - Nem vártam míg elköszön gyorsan leraktam és elindultam araszolva az ajtóhoz. - Szia! Gyere be!
• Szia! Hát veled meg mi történt? - próbálta elmondani a nevetése közben. Mint mondtam vicces lenne, ha...
• Majd ezt is elmondom többek között. Menjünk fel. Először beszélgessünk és utána nézzünk filmet, vagy fordítva?
• Ahogy elnézem a beszélgetés fontosabb...
• Na igen. – Felaraszoltunk a szobámba és én a helyemre feküdtem Gina epdig mellém, de hassal. Az állát a két kezével tartotta.
• Na mi történt?
• Szokásos, Adam.
• Ja akkor mindent értek.
• Hát neki rohantam a falnak szándékosan, ha úgy vesszük.
• Gyökér. De most komolyan.
• Most vissza vágnák, de igazad van. Képzeld holnap megyek beszélni a jövendőbeli albumomról.
• Igen? Ez tök jó!
• Aha, amúgy igen. Valami majd le fogja kötni az időmet. Amúgy mi van veled és Tommyval?
• Hát megvagyunk. Ma vagyunk 3 hetesek.
• Már majdnem egy hónaposok – boldogsággal tölt el, hogy kettőnk közül neki összejön minden. Olyan, mint ha testvérek lennék, vagy még annál is több. - De megkérlek arra, hogy öntsd ki a szívedet, kérlek.
• Hát jó. - Becsuktam a szemem, mély levegőt szívtam és mindent elmondtam – Amikor vele vagyok, akkor úgy érzem, hogy én vagyok a világon a legboldogabb embere, amikor látom molyosogni, akkor az felcsigaz. Amikor belenéz a szemembe nem bírom megálni, hogy ne mosolyogjak, sokszor beszélek hülyeségeket, de ő megérti. A legrosszabb az, hogy ő nem tud róla és legszívesebben elmondanám, de félek. Nem szeretném őt elveszíteni. Nagyon, nagyon szeretem és megmondom őszintén, remélem nem haragszol emg, hogy nem tudnék köztetek dönteni és ez engem felidegesít, hiszen téged évek óta ismerlek, őt meg pár hónapja.
• Jaj, Katy! - megölelt – Tudod most, hogy így felhoztad rájöttem, hogy én nem voltam igazán szerelmes belé és én se tudnék választani közted és Tommy közt.
• Most ha nem ilyen helyzetben lennék, mint amilyenbe vagyok, akkor emgsértődnék, de az a baj, hogy pontosan értem mire gondolsz.
• De ez tényleg elég tré.
• Hát igen, de nem hiába mondják, hogy a szerelemnél nincs erősebb dolog, csak az utálat.
• Aha.
• De elég ebbőla nyálasságból. Jézus, tényleg mostanában tiszta nyálas vagyok.
• Igen, egy kicsit.
• Na akkor most pedig a film.
• Mit nézünk
• Hát szerintem valami vicces legyen
• Igen, ez jó ötlet
• Amerikai pite 5?
• Az jó.

Hát ez a film egy nagy marhaság. Talán ezért vicces, azért ez elég szánalmas, hogy az egész a szexről szól, de azért tényleg vicces. Most erre van szükségem, semmi másra. Reggel mikor felkeltem és megláttam a nagy kupit már tűnt olyan jónak a tegnap esti program, valamint a mai program. A fejem egész jól van, már csak egy hatalmas piros dudor van rajta, ami egész jó, de nem elég jó. Gina még alszik, ha gonosz lennék felkelteném, de most nincs erre is energiám. Szóval kedvesen írok egy cetlit neki ezzel a felirattal „ Takaríts ki különben kinyírlak” és kimentem a szobából sminkelni. Kivételesen felkentem magamra egy egész rakás alapozót és a cégeredmény egy barna picsa, de legalább már nem piros. Most jöhet a púder és a szemfesték, aztán a hajvasalás. Mivel nem egy díjkiosztóra vagy fellépésre megyek ezért nem fogok kiöltözni. Szürke cica naci, egy kicsit hosszított fehér póló amin van valami fekete minta és egy fekete mamusz. Gyorsan kiosontam a házból még mielőtt Gina felkel és el kezd tiltakozni. A mai napomat nem szeretném elcseszni szóval próbálok a pozitív gondolatokra gondolni és nem Adamre. Tudom beteges vagyok, de a szerelem nem normális dolgokat tesz az emberrel. Mint ez bebizonyosodik. Komolyan, ha belegondolok mennyit változtam mióta Adam-t ismerem…Teljesen más voltam. De ez a múlt, most ilyen vagyok és e szerint kell folytatnom az életemet és csak azért se fogom gyászolni a régi énemet, mert vissza hozom a kívülről kemény csajt és így lesz a legjobb. Szokásomhoz hívően beszereztem málna ízű jégkását, egy jó nagy adaggal, hadd fagyassza le az agyam, mert akkor békén hagynak majd, remélhetőleg. Annyira nincs kedvem ehhez a turnéhoz főleg ezzel a csapott társasággal. Hirtelen megálltam a meglepettségem miatt, a jégkásámat véletlenül elejtettem és csak előre meredtem. Egy bizonyos párra.

• Nina! - sóhajtottam fel. Aki épp az újdonsült /?!/ barátnőjével ücsörgött egy padon. Nem látta, ahogy lelejtettem a jégkásám, de nem sokkal később ő is rám meredt és az a lány is...Ez nem lehet, ilyen hamar túllépett rajtam?Az, hogy? Én...én...a gondolataimat egy kislány zavarta meg miközben próbálta elhadarni, hogy autogramot szeretne. Én aláírtam neki. Aztán elindultam. Feléjük. A francba, hogy nincs kocsim! Köszönjek, vagy ne? Ha nem köszönök akkor az azt jelzi, hogy féltékeny vagyok, de nem vagyok az. A francba már, ha nem vagyok az, akkor miért áraszt el engem a düh és a szerelem? Úgy tűnik még mindig szeretem őt. Francba, a fejemen is van egy nagy púp. Idő közben egyre közelebb kerültem hozzájuk épp annyira, hogy megálltam előttük.
• Sziasztok! - köszöntöm miközben beletúrtam a hajamba.
• Szia Katy – köszönt Nina kedvesen
• Te voltál a kedvencem a versenybe! - ujjongott a csaj.
• Aha, köszi – próbáltam nem túl bunkó lenni, de hát megnézem azt az embert aki a helyembe kedves lenne.
• Ő itt Chelsea az új barátnőm. - mutatta be végre Nina
• Szóval Chelsea. Örülök. Leglaább boldog vagy vele Nina? Ha már velem 1 éven át játszottál..
• Jaj kérlek ne ekzd el. Sajnálom. Tönkre tettem az én hibám, mert hittem Sydneynek, de már tovább léptem és boldog vagyok vele, szeretem őt.
• A francba veletek – Úgy tűnik a mai nap kedvenc szava. Fogtam magam és elviharoztam. Túlságosan is hamar értem a helyszínre és nem voltak hajlandóak beengedni ezért képmutatóan otthagytam őket és elmentem egy újságoshoz, hátha van valami érdekes dolog. Hát érdekesnek nem mondható, de felháborítónak annál jobban. Címlapon:Katy egy agresszív majom”. Milyen jó nekem. Gyorsan a 15. oldalra lapoztam és szembe találtam magamat egy 5 éves képpel ahol egy meleg bárba voltam és egy csajnak felvolt akasztva egy mű... és épp azzal cumiztam. Hát mentségemre szóljon, hogy be voltam csiccsentve. Na, mindegy. Úgy tűnik a múlt nem felejt. „ Pár újságírók Katy házánál gyülekeztek, mert szerettek volna egy kicsit beszélgetni Katyvel. Katy egyből felkapta a vizet, mint egy idegbajos. Rájuk ugrott és utána rájuk csapta a z ajtót. Utána jött Adam Lambert aki nagyon gyorsan betolakodott és bemutatott az újságíróknak. Komolyan mit vétettünk, hogy ezt kapjuk?” A cikket Joe Rayn írta. Hát kapd be Joe. Ez..egyszerűen...felháborító! Mi szent szarért kavarják a nagy vödör szart. Kezdjük ott, hogy egy tucat újságíró volt ott és követtek és nem ugrottam rájuk és körbe vettek. És a kérdés enm az, hogy ők mit vétettek, hanem az, hogy én mit vétettem, hogy ezt kapjam?!

***

Azon a hülye megbeszélésen is felidegesítettek. Osztják nekem az észt, hogy mit tehetek és mit nem. Ne, hogy már ők mondják meg, hogy mit csináljak. Örüljenek annak, hogy egyáltalán elmegyek. Nem vagyok kis gyerek. Felnőtt nő vagyok, néha nem úgy viselkedek, de akkor is. A Sony stúdióval pedig megkötöttem a szerződést és azt beszéltük, hogy amint vissza érünk a turnéról elkezdünk jobban foglalkozni a dalokkal, addig próbáljak én összehozni valamit. Ez legalább jó hír részben, mert fogalmam sincs, hogy hogy fogok összehozni pár dalt...Bár mondjuk egy van. Ha úgy veszem ez a nap azért jó, mert ennél rosszabb nem lehet. Komolyan, mit várok az élettől? Tudom számos olyan ember irigyelné azt ami nekem van, de biztos vagyok benne, hogy azért ők se örülnének ennyire, vagy mégis?! Most, hogy jobban belegondolok szánalmasnak érzem magam azért, amiért ennyire tönkre tud tenni egy álom pasi. Tényleg tök gáz. Nem fogom tönkre tenni az életemet emiatt, de komolyan. Bármilyen nehéz is lesz, de túl teszem magam Adam-n. Fel is hívom ennek örömére Ginát. Nem sokára haza értek remélem össze pakolt és nem haragszik rám, amiért ráruháztam a rendrakást. A 3.teleofn csörgésre felvette.

• Szia – kezdtem én aranyosan
• Szia – mondta egy kissé haragosan
• Nagyon haragszol rám?
• Nem igazán. Csak azért jobb lett volna, ha segítesz.
• Tudom ,de sietnem is kellett és semmi kedvem nem volt hozzá. Sajnálom
• Mindegy, erre valók a barátnők.
• Képzeld meg fogadtam magamban valamit.
• Na mit? - végre előbújt a hangjából az a Gina akit én szeretek.
• Azt, hogy elfelejtem Adam-t
• Hu, de nagy szavak kis embertől.
• De most komolyan.
• Aha, hát sok sikert. Kár, hogy messze van Szilveszter, mert akkor ez lehetne újévi fogadalom.
• Tudod, hogy nem hiszek abba, minek ahhoz újév, hogy megfogadjak valamit? Egy nagy hülyeség az egész.
• Mondja ezt egy olyan ember, aki
• Ne figurázz ki babám – vágtam a szavába – Na, szóval nincs kedved ma elmenni buliba?
• Jé? Te buliba akarsz menni.
• Jaj, ne játszd már az értetlent. Tudod, hogy szeretek¸elmenni lazulni, kikapcsolni, csak mostanában nem sok időm volt és, ahogy elnézem egy jó ideig ez a legmegfelelőbb alkalom ahhoz, hogy elmenjek szórakozni.
• Igazad van. Mikor érsz haza?
• Pár perc.
• Jó akkor én egy fél órával később felmegyek hozzád, mert nem rég végeztem a munkával.
• A mai kliens pattogott?
• Nem, hál istennek sőt tetszett neki a smink, amit csináltam neki – dicsekedett Gina
• Hát még jó. Te profi sminkes vagy. Az a modellügynökség jól járt veled.
• Ha te mondod
• Oké, akkor siess. Addig kiválasztom a ruhám.
• Jó, amúgy mi volt azokon a megbeszéléseken?
• Ú, ne is kérdezd. Teljesen elfárasztottak 10 órától este 7ig bent tartottak.
• Tiszta szar.
• Az. Na, szia. A kulcsot tudod, hol találod.
• Aha, szia. Cuki ruhát válasz és én is a te ruhádba megyek sokkal jobb ruháid vannak.
• Aki megteheti....
• Na azért én se vagyok csóró
• Nem mondtam. Na, szia – kinyomtam még miután feljött volna még egy téma, mert már 3 perce szobrozok a kapu előtt, mert nem tudtam előhalászni a kulcsomat. Végre megint úgy éreztem, hogy vissza kaptam a régi életemet. Ettől teljesen felcsigáztam magam és ugrálva, fütyürészve hasítottam fel a szobámba. Boldogan hajítottam szét az összes „parti” ruhámat és boldogan pakoltam vissza miután megtaláltam a 2 legjobbat.http://www.google.hu/imgres?um=1&hl=hu&sa=N&biw=1143&bih=450&tbm=isch&tbnid=zu3VtYt4B_qW2M:&imgrefurl=http://www.divatbolt.hu/alkalmi_ruha/noi_mini_party_ruha_adc5565-schwarz&docid=VdS5Sq1g_3G_jM&imgurl=http://www.divatbolt.hu/images/ID-0933-1.jpg&w=670&h=670&ei=6dKWT66jIdDesgbawrT9DQ&zoom=1&iact=hc&vpx=324&vpy=112&dur=1426&hovh=225&hovw=225&tx=88&ty=171&sig=115833614570600349106&page=2&tbnh=122&tbnw=143&start=20&ndsp=26&ved=1t:429,r:2,s:20,i:119 http://www.google.hu/imgres?um=1&hl=hu&sa=N&biw=1143&bih=450&tbm=isch&tbnid=5y9OiFxvM-LHKM:&imgrefurl=http://www.divatbolt.hu/alkalmi_ruha&docid=WB2usUUHyel7QM&imgurl=http://www.divatbolt.hu/images/ID-0927.jpg&w=670&h=670&ei=6dKWT66jIdDesgbawrT9DQ&zoom=1&iact=hc&vpx=469&vpy=128&dur=345&hovh=225&hovw=225&tx=141&ty=142&sig=115833614570600349106&page=1&tbnh=99&tbnw=101&start=0&ndsp=20&ved=1t:429,r:4,s:0,i:76 Kivételesen meg fogom engedni Ginának, hogy kisminkeljem. Én is azért tudok egész jól sminkelni, mert hát volt kitől tanulnom és biztos vagyok benne, hogy ha majd lesz egyszer egy turném, akkor ő lesz a sminkesem. Ha pedig nem vállalja el, akkor magammal rángatom. De mért ne vállalná el?! Velem lehet, jól fog keresni. De Tommy…Jaj, istenem, mi lesz, ha emiatt nem vállalja el? Ha őt választja és elhagy fél évig? Viszont az útjába se szeretnék állni. Úgy tűnik még se fog engem elkísérni. Hát igen ez az én formám. De hát most mit mondhatnék? Gina léptei zavarták meg a gondolataimat. Gyorsan felmázoltam magamra a ragyogó mosolyt, hogy mit se sejtsen ezeken a dolgokon.
• Te tényleg nagyon boldog vagy – ölelt meg
• Mint mondtam próbálkozom.
• Egész jól megy.
• Ha csak egy rajongó lennél és meglátnál így, de nem ismernél úgy, ahogy ismersz, akkor megmondanád, hogy mű?
• Nem.
• Akkor nagyon jól megy – mondtam magamnak
• Ha nem jön be az nekesi pálya mehetsz színésznek.
• Kösz, a'sszem maradok az éneklésnél. Na ne húzzuk az időt. Megengedem, hogy kisminkelj.
• Egész nap sminkelek, de te még beleférsz.
• Én is így gondolom. – Leültem egy székre és elkényelmesedtem. – Tudod gondolkodtam valamin.
• Micsodán?
• Hát, hogy majd még nem most lehet, hogy el fog indulni a turném és, hogy nem lennél-e a sminkesem... - Gina keze a semmibe esett le és meredt rám – Most mi az? Ha nem akarsz, akkor megértem, csak gondoltam megkérdezem, mert hát még is csak te vagy a legjobb barátnőm.
• Hé, hé ne hadarj. Szívesen leszek a sminkesed.
• Tényleg? És Tommy?
• Tommyval, majd tudok találkozni is
• Igen, igen! Tudod mit felfogadok még egy sminkest és , ha te nem leszel ott, mert mondjuk Tommyval találkoztok, akkor majd ő helyetesít.
• Látod? Tök egyszerűen meg lehet odlani.
• Én tökre paráztam, hogy nem fogsz velem jönni.
• Nyugi. Most pedig csukd le a szemed.
• Azonnal.

Szinte pár perc alatt készen lett és épp egy taxiban ültünk a kiválasztott bár felé. Szerencsére volt egy üvegfal, ami elválasztott a sofőrtől így biztosított számunkra egy kis szabad teret.

• Bocs, hogy mindig meleg bárba rángatlak el – néztem bocsánatkérően Ginára
• Semmi gond amúgy is itt van nekem Tommy. Ha jönne valaki aki szimpatikus lenne neked akkor össze jönnél vele?
• Most nem, de ha jobban megismernél akkor igen, de félek, hogy akkor is Ad járna a fejemben
• Egyszer úgyis kihevered a fejedből.
• Remélem.
• Tuti kifogod, mert különben nem lesz gyereked és nem leszek keresztanya.
• Hülye – mondtam nevetés közbe
• De most komolyan- nevetett ő is.

A taxist kifizettem és már hasítottunk is be a klubba. Ez szinte már a törzs helyünk szinte mindig ide járunk, mert itt sokkal jobb a hangulat, mint egy normális klubba, mert itt mindenki kedves és aranyos. Itt ismertem meg Ninát. Ha megkérdezné valaki tőlem, hogy ha vissza mehetnék- e az időben akkor ismét összejönnék-e vele, akkor azt mondanám, hogy igen. Mivel ez az időszak nekem nagyon boldog volt és fontos szerepet játszott abban, hogy itt tartsak. Az első utunk a bárpulthoz vezet, ahol iszunk egy kis hangulat növelő vodkát. 2 pohár után meguntuk és mentünk táncolni méghozzá a parkett közepére.

• Nézd azt a srácot ott – mutatott Gina mögém. Hmm, nem rossz
• Jóféle
• Menj és beszélgess vele.
• Én nem kedvezményezek éls tuti meleg.
• Nem biztos, nem nézz ki annak és én sem vagyok az és tudod, hogy ide nem csak forróvérűek járnak.
• Nagyon vicces vagy.
• Most komolyan csak menj el arra, semmi mást ne csinálj.
• Honnan tudjam, hogy nem a hírnév miatt járna-e velem?
• Ha nem mész el arra én magam rángatlak.
• Jó,jó megyek már.

Gyorsan vettem még egy kis alkoholt és a kezemben a pohárral elindultam felé. Leültem a mellette lévő boxba. Ittam csendesen közbe pedig néztem Ginát aki egyedül táncolt és ő is nézett engem. Az italomat már szürcsölgettem és kezdtem megunni, hogy ott ülök, mint egy nyomorék. Felálltam és ekkor lépett oda hozzám.

• Szia! Ne haragudj, hogy leszólítlak, de annyira tetszel és szeretnélek közelebbről megismerni persze csak, ha nem bánod és tényleg bocsi, ha zavarlak. - Hadart
• Szia – mosolyogtam el – Nem zavarsz.
• Én Jack vagyok
• Én meg Katy vagyok.
• Hozzád illik ez a név. Iszunk valamit?
• Persze – rámosolyogtam Ginára, aki vissza mosolygott rám. 3 órán át beszéltünk erről-arról többek között arról is, hogy ő nem nézz tehetségkutatókat így váratlanul érte, hogy én onnan származok, ami jó, mert nem azért jött oda hozzám, mert hírnévre vágyik. Nagyon megkedveltem és randira is hívott, de nem tudom, hogy tudnám-e úgy szeretni, mint Ad-t. Ginának legalább 5x elmeséltem mindent szóról szóra. Ő csak annyit mondott, hogy ne így álljak hozzá, hogy úgy se fogom őt annyira szeretni, mert soha nem lehet tudni.
• Hát remélem igazad van Gina – ezzel elaludtam…