16.Fejezet

Izgatottan vártam, hogy a gép landoljon a csodálatos Hawaii-n persze még van 2 óra az érkezésig. A repülőn osztogattak egy kis könyvet, ami a Hawaii kultúráról szól. A könyvet elraktam a táskámban, mert most semmi kedvem nem volt olvasni mivel zúgott a fejem a repülőgéptől. Ezért kinéztem az ablakon, /mivel, mást nem igazán lehet csinálni/ amit kikönyörögtem magamnak Adamnél, hogy hadd én üljek az ablaknál. Persze ennek ára is van. Az első 2 napban azt kell csinálnom amit Adam mond. Van egy olyan érzésem, hogy a bárokat fogjuk sorba járni, de ki tudja…Na, szóval az ablakon keresztül néztem a Csendes-óceánt helyenként feltűntek ilyen kis zöld pöttyök, gondolom azok kicsi szigetek lehettek ahol talán nem lakik senki se. Milyen jó lenne néha elbújni egy ilyen kis szigeten, senki nem lenne ott rajtam kívül kivéve ha vannak őslakosok aki talán nem zabálnának fel, ha össze futnánk. Akaratomon kívül fel nevettem erre Adam felém fordult.

• Mi olyan vicces? – kérdezte
• Hát elgondoltam, hogy elmennék egy lakatlan szigetre és össze futnék az őslakosokkal és lehet, hogy felzabálnának – a nevetésemmel küszködve adtam elő neki
• Ha oda mennél és megennének, akkor már nem lenne ennyire vicces- mosolyodott el ő is
• Ki tudja. Hé! Emlékszel amikor azt terveztünk, hogy elszökünk a világ elől a szeretteinkkel és elbújunk valahova?
• Felejthetetlen.
• Hova mennénk? – Kíváncsiskodtam
• Hát nem tudom, biztos nem olyan helyre ahol sok az eső
• Igen ez jó ötlet
• Olyan hely kéne, ahol van ivóvíz meg sok gyümölcs.
• Most így belegondolva annyira nem tűnik jó ötletnek, hogy szökjünk el
• Igen, igazad van – értett velem egyet
• Rájöttem, hogy nekem szükségem van a civilizációra. Ott még zenét se tudnánk hallgatni, mert nem lenne áram és nem tudnánk feltölteni a telefonunkat
• Mondjuk ez a legkisebb gond
• Miért?
• Katy – a nevem hallása az ő szájából egyszerűen fantasztikus – énekesek vagyunk, majd csinálnánk mi zenét
• Tényleg. Erre nem gondoltam – mindketten nevettünk a hülyeségünkön – Nem, nekem akkor is szükségem van a civilizációra
• Ahogy nekem is. Jézus, nem lenne fodrász se semmi – dülledtek ki a szemei
• Tudod, ha most kocsiról vagy focimeccsről mondtad volna ezt, akkor azt mondtam volna, hogy tipikus pasi, de így…háááát nem tudom mit mondjak
• Inkább semmit – nevetett még mindig
• Lehet, hogy jobban járunk
• Aha. Áú – felnyögött Adam és a jobb szemét becsukta
• Mi az?
• A szemem
• Azt észre vettem. Gondolom nem kacsintani akartál és maradt úgy a szemed
• Bele ment valami a szemembe na!
• Vigyázz – eltoltam a kezét a szemétől nyisd ki
• Nem tudom
• Próbáld meg
• Rendben – szép lassan kinyitotta és én észre vettem, hogy a szemében van egy fekete folt
• Szerintem ez egy szempilla festék lehet. Vagy kipislogod vagy kiszedem kézzel
• Megpróbálom – elkezdett pislogni és a kezem mg mindig az arcán volt – Sikerült! Kijött. - Én csak a szép szemébe bámultam és az arcomat egyre közelebb toltam az övéhez, ő csak nézett én pedig a szájára koncentráltam. Résnyire nyitotta a száját, hogy az enyém beférjen ekkor ellöktem magamtól és ezt mondtam:
• Azt hitted mi? – nevettem fel.
• Ezt mért csináltad? – mondta komoly és mély hangon
• Miért baj?
• Nem, csak azt hittem, hogy meg akarsz csókolni.
• Én is ezt hittem tegnap
• Ó, hogy még mindig ez?!
• Igen! Még mindig ez!
• Mért csinálod ezt? Mért nem felejted el? Szerintem te igen is akarod a csókomat – húzódott közelebb hozzám és felvette azt a macsós nézését
• Nem – remegtem a közelségétől és attól, hogy mennyire tisztán látja a dolgokat
• Akkor mért remegsz?
• Nem remegek
• De
• Nem és kész, maximum azért, mert fázok és te is akarod az én csókomat
• Nem ez nem igaz – dőlt el
• De, teljesen igazam van, mert kinyitottad a szád és a szemed is kezdted le hunyni – a döbbenet beszélt belőlem, mert rájöttem, hogy igazam van. Percekig csöndbe volt és csak utána válaszolt
• Ez nem változtat azon, hogy azt akarod, hogy megcsókoljalak
• Hé! Ha mindketten akarjátok egymás csókját, akkor csókoljátok már meg egymást! – Kiabált a mögöttünk ülő férfi – és hagyjatok aludni
• Elnézést – szólaltunk meg mindketten
• És nem akarom a csókodat – most már sokkal hihetőbben mondtam, de halkabban is
• Dehogy nem. Mindenki akar engem
• Nem ez nem igaz -nevettem – az apukám nem
• Honnan tudod? Ennek – féloldalas mosolyra húzta a száját és a szemöldökét kezdte el fel-le húzogatni – senki se tud ellenállni
• De, hogy nem. Én képes vagyok rá
• Tényleg? – Megint közelebb húzott
• Jaj, Adam – nyávogtam fel – kérlek, ne most annyira nincs kedvem, lehúztam a szemvédőm és megpróbáltam aludni. Igazából csak attól féltem, hogy nem lesz elég nagy önuralmam és megcsókolom. Szép lassan álomba merültem aztán egyből Ad megrázott, hogy felkeljek – Na! – Téptem le a fejemről a szemfedőt – Már aludni sem hagysz?!
• De unatkozok
• Jó és én mit csináljak?
• Azt hallottam, hogy jól tudsz rajzolni
• Na tessék..és?
• Rajzolj le engem
• Ez most komoly?
• Aha
• Bocs, nincs nálam semmi ilyen cucc
• Nálam van
• Áh, szóval te ezt már előre kitaláltad...
• Na akkor lerajzolsz
• A belsődet és az egoizmusodat fogom ábrázolni, szóval egy tükröt rajzolok
• Na! – Csattant fel
• Add ide őket – nyújtottam a kezem
• Na és milyen fejet vágjak? – Ideadta a cuccokat és közbe csücsörített
• Hát ne ilyet. Valami normálisat. Ismered azt a szót, hogy normális?
• Mindjárt kiderült – fél percig elszenvedett mire bólintott egyet jelezve, hogy kezdhetem. Hűha. Ha így nézne rám magától én össze pisilném magam. Egy ideig csak néztem miközben a szívem verdesett, mint a kolibri szárnya végül elkezdtem a rajzot. Először csak vékonyan a körvonalait rajzoltam le, bevallom nincs nehéz dolgom mivel otthon titokban szoktam rajzolgatni, ez perceken belül kész volt, aztán megerősítettem ott ahol kellett és végül már csak a satírozás maradt.
• Tessék – nyújtottam át neki a félig elkészült rajzot. Alaposan szemügyre vette.
• Ez nagyon jó.
• Azért túlzásokba ne essünk, amúgy sincs még kész és nem vagyok valami nagy rajzos, soha nem jártam rajz tanárhoz se, szóval tényleg nem kell nagy dobra verni
• Hát én a kezemmel csak egy dolgot tudok jól csinálni
• Nem akarom tudni – nevettem fel
• Jó, jó rendben, de nem olyan rossz
• Jó értem – még mindig nevettem. Időközben megszólalt egy hang, hogy 'nem sokára megérkezünk, kérjük fáradjanak a helyükre és csatolják be a biztonsági öveket. Köszönjük” – Jaj, de jó! – kiáltottam fel és kinéztem az ablakon. Ott volt a csodálatos hawaii.
• Csak te és csak én több, mint egy hétig – súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Nem reagáltam rá inkább néztem a kilátást és azon gondolkodtam, hogy ezt mire értette. Miután landoltunk én voltam az első aki felpattant a helyéről. Adam ezen nevetett, de muszáj volt megmozgatnom a hátsómat.
• Most mit nevetsz? Elzsibbadt a hátsófelem
• Semmin. Igazi kis buzgómócsing vagy.
• Mondod te, akinek a gatyája is szétszakad annyit ugrál – erre mindketten felnevettem. A legutóbbi koncerten a fenekénél szét szakadt a BŐR nadrágja, annyit ugrált.
• Menjünk. Kezdődjön a nyaralás – természetesen mikor leszálltunk a gépről egy csapat paparazzi fogadott bennünket. Gyorsan bepattantunk a taxiba és Adam mondta a címét ahova megyünk. Pár perc után a taxi megállt és kiszálltunk, de én csak sok fát láttam, semmi mást
• Adam, ugye nem kempingezni fogunk? – Tettem fel a kérdést ami magában elég elég rosszul hangzott
• Gyere! – megfogta a kezem és húzott maga után. Teljesen lefagytam, hogy a kezemet fogta, de muszáj volt elengednem, mert a bőröndöket nem tudtam volna egy kézzel el vinni. A rohadt bőröndök… – Néha olyan távolság tartó vagy
• Valahogy hoznom kell a bőröndöket és ahogy elnézem neked is szükséged van a kezedre
• Ez mondjuk igaz. Akkor köves, nagyon tuti lesz
• Akkor nem kempingezünk ugye?
• Úgy ismersz?
• Én már nem tudom mit gondoljak – nevettem
• Nem kempingezünk – mosolyodott el
• Akkor jó és sokat sétálunk?
• Nem annyira, de megéri
• Jó rendben

Miközben sétáltunk akkor észre vettem, hogy Adam lefogyott a fenekéből és a combjáról. A levegő itt sokkal tisztább, mint Los Angelesben. A madarak csicsergése nagyon csilingelő és kellemes. Az egyik madár egyfolytában azt mondta, hogy 'kakukk'

• Hmm, kakukk. Ez tetszik az egyik dalom címe ez lesz – lelkendezett Ad
• Na az vajon milyen dal lehet majd
• Még nem tudom, de biztos jó. Amúgy megérkeztünk.

A cuccaimat ledobtam a földre és Adam mellé mentem.

• A „dzsungel” közepén egy csodálatos ház
• Nézd meg a másik oldalát. Vagy tudod mit?! Megmutatom én – a bőröndjeinkkel futottunk be. A ház belülről sokkal szebb volt. Fehér, tiszta, modern volt a berendezés – ez semmi ezt nézd – nyújtotta kezét, hogy megfogjam. Szép lassan rátettem a kezére a kezem és megszorítottam
• Mehetünk – a nappalihoz vezetett – olyan furcsa a padló, mi ez?
• Ez egy szőnyeg, de emeld fel – ránéztem furán aztán felemeltem ahogy mondta és nem akartam elhinni amit látok
• Ez...ez lehetetlen… – maradt tátva a szám
• Nem, nem az
• De hisz az Óceán alattunk van! – kiáltottam fel meglepettségemben
• Igen – megint nevetett
• De az előbb erdők között voltunk.
• Igen, de ez a ház félig az óceánra épült és nézz ki a nappaliból – még mindig hahotázott a meglepettségemen
• Azt a rohadt. Nekem ez a ház kell! – gyönyörű szép volt a kilátás, féktelen kilátás az óceánra mi kell még? Reggelente naplemente, este pedig napnyugta.
• Én is így voltam vele, de közölték, hogy nem eladó
• Ezt biztos sok volt kibérelni
• Az lényegtelen. A lényeg, hogy jól érezzük magunk és…mindegy – elharapta a szót
• Mi mindegy?
• Semmi
• Adam!
• Az, hogy elfelejtsed őt egy kis időre
• Aha, hát hogyne – ez nem fog menni, de mindegy. Azt hiszem, ha harcolok ellene akkor még erősebb lesz az az érzés szóval nem fogok és élvezni fogom ezt a nyaralást – Életem legjobb nyaralása lesz – végre lehittem amit mondtam
• Örülök neki
• Akkor mivel kezdjük?
• Hát járjuk be sz'tem a várost, hogy tudjuk mi hol van
• Veszed át a szlenget?
• Haladni kell a korral
• Á, értem, tehát akkor én le vagyok maradva?
• Azt nem mondtam
• De ha úgy vesszük akkor igen
• Nem én mondtam – nyújtotta ki a nyelvét
• Nem?! Hát akkor jó – hirtelen mozdulattal ráugrottam ő meg elesett és én elkezdtem csikizni.
• Ne! - nevetett közbe, próbált kiszabadulni, de nem sikerült neki. Olyan nevetést produkált, hogy én nekem is muszáj volt elnevetnem magam, a végén már sírtunk a nevetéstől és én egy kicsit elgyengültem ekkor Adam megragadott és megfordultunk. Ő is el kezdett csikizni csak egy volt a bökkenő, hogy nem vagyok csikis. Legalábbis is a hasamnál nem, egyedül a lábszáramnál és a nyakamnál vagyok, de ez titok.
• Nem vagyok csikis
• Igen észrevettem – fölém hajolt. Pont olyan pózba vagyunk…ha nem lenne rajtunk ruha, akkor...Nem, nem! Katy elég lesz! /szólt a hang/ Azt hiszem igaza van. Ezzel nem megyek semmire se, ha csak ábrándozom
• Leszállnál rólam? – kértem meg remegve és egy picit ellöktem magamtól
• Igen persze. Ne haragudj – nézett rám furán – De mért remegsz?
• Muszáj mindig rákérdezned, hogy mit miért csinálok?
• Bocsi, de érdekel. T'án túl közel voltam hozzád?
• Igen, most boldog vagy. Zavart vagyok a közelségedbe, de mondj olyan lányt aki nem – néha tényleg nem ártana egy lakat a számra
• Hát jó kérdés. Ennek – mutatott az arcára – senki sem tud ellenállni
• Aha, csak ugye az az egyetlen baj, hogy nem a csajoknak kéne bejönnöd
• Igen, tudod milyen nehéz egy normális, helyes barátot találni aki megbecsül?
• El tudom képzelni. Ezért jó a biszexeknek, mert nekik több esélyük van, de tényleg nem akarsz leszállni rólam?
• Hát tudod elég kényelmes vagy főleg ezek miatt – markolta meg a jobb mellemet
• Hé – ütöttem rá gyengéden – Én nem Pamela Anderson vagyok
• Ezt, hogy érted?
• Láttam ám azt a képet ahol a mellét tapizod
• Ott nem tapiztam, csak segítettem vissza tenni a mellét, mert kiesett
• Aha, hát hogyne
• Most komolyan! Amúgy meg, ha ez megnyugtat a te melled jobb, mert természetes és egyáltalán nem kicsi
• Örülök, hogy megállapítottad Drága, de honnan tudod, hogy természetes
• Mért nem az?
• De, csak kíváncsi vagyok rá
• Ráhibáztam. Gondolkoztál már plasztikasebészeten? – lelöktem magamról és mellém feküdt a padlóra
• Hát most mondtad, hogy jó a mellem
• Nem pont a melledre céloztam
• Ja, hát mindig még most is szoktam raja gondolkozni. A fülem nem tetszik
• Muta – felemelte a hajamat – Szerintem tök cuki
• Aha, nagyon
• Ha ezt meg fogod műteni akkor ssha többé nem állok veled szóba – elfordítottam a fejem, hogy rálássak, lehet, hogy ez nem lenne rossz megoldás, ha én képtelen vagyok arra, hogy őt 'elhagyjam' akkor ő lehet, hogy képes lenne rá
• És te mit szeretnél?
• Öregnek érzem magam...
• Várj! Te 29 éves vagy és 22nek nézel ki, és öregnek érzed magad?!
• Lehet, hogy kívülről fiatal vagyok, de néha teljesen fáradt vagyok belül
• Többet kéne aludni
• Lehet
• De megyünk valahová, vagy csak itt fekszünk?
• Rendbe hozom magam és utána mehetünk.
• Remek. Akkor addig én kipakolok, aztán vissza pakolok és ezt eljátszom még 20x
• Sietek
• Jó, de akkor is kipakolok
• Ahogy érzed – Az egyik bőröndjét bevitte a fürdőbe. Én még feküdtem a földön, de nem sokára már a hálószobában voltam a bőröndömmel, de itt csak egy francia ágy van. Eszeveszetten elkezdtem rohangálni a házban, de nem találtam sehol se másik szobát, csak a kanapét. Épp a fürdő előtt rohantam el mikor Adam kijött – Te mért rohangálsz, mint egy idióta?
• Csak egy hálószoba van?!
• Igen, miért?
• Akkor együtt alszunk?
• Nyugi nem foglak megerőszakolni – Ami azt illeti ettől nem félek, maximum attól, hogy ez fordítva lesz igaz…