15.Fejezet

Az elmúlt pár napban nem sok dolog történt. Jackkel túl voltunk a 3. randinkon, ekkor megcsókolt, és ebből a csókból rájöttem, hogy nekem nem ő az igazi és nem tudnék bele szerelmes lenni, persze Gina csak rázta a fejét. Bár nem csodálom. Igazából én se értem, hogy miért jutottam erre a döntésre, de ezt nem lehet pontosan megmondani, azt hiszem ezt a belső hangom mondta. Persze nagyon megkedveltem a srácot és mondtam neki, hogy csak barát, de ő neki nem tetszett az ötlet, mert nem tudna úgy rám nézni, mint barát. Sajnos belátom, hogy igaza volt, hiszen tudom mire gondol. Mostanában szinte rohangálok a különböző stúdiók között, mert annyi felkérésem van, amiért egész jó árat fizetnek, persze nem ez a lényeg, ez csak még 1 ráadós ok, amiért elmegyek. Pár napja kiadták azt az albumot amin olyan számok vannak, amik a versenyben hangzottak el. Nagyon meglepődtem mikor megláttam, hogy 1 hét alatt több mint 100.000 példány kelt el, míg Sydneynek, /a boszorkánynak/ kevesebb, mint a fele. De felmerült bennem, hogy ha ennyi különbség van az eladási példányokban, akkor, hogy lehet, hogy ő nyerte meg?! Na, nem mintha érdekelne, mert így is elégedett vagyok, de azért érdekes. Ami Adam-t illeti, hát már annyira nem szenvedek, de azért még nagyon tetszik. Mostanában többet vagyok vele, mint amennyit egyedül vagyok és ez egész jó, mert a közelsége megnyugtat. Pár napja sétáltunk együtt az utcán egy hosszú vásárlás után és szembe jött velünk egy nagyon öreg néni. Ő csak annyit mondott, hogy „ragyog az aurátok”. Mi próbáltunk nem túl hülye fejet vágni és azzal otthagytuk őt. Szegény, már biztos van 70. Nem tudtam hova rakni, mert ha az aura tényleg létezik akkor részben igaza van, mert én tényleg nagyon boldog vagyok vele. Viszont ő…Hát lehet, hogy ő is, csak éppenséggel én másképp tekintek rá. Tökéletesen megértjük egymást. Talán lelki társak vagyunk persze nem olyan értelembe. Nem sokára indul a turné Los Angelsben. Várom is meg nem is. Szeretnék már fellépni viszont nincs kedvem azzal a társasággal lenni. Addig is próbálok nem arra gondolni. Adam-t meghívták egy show-ba, de a stylistja le betegedett és csak benne bízik így hát nincs stylistja, de valamit még is csak fel kell lennie...Így jöttem én szóba, engem kérdez ki, persze sok ruhára mondtam, hogy jól áll neki, de nem érdekli, szóval tök feleslegesen ülök itt ebből a szempontból. De bevallom elég vicces, hogy a kétségbeesett arcával próbál keresni valamit és egy szál alsógatyában rohangál. Nagyon tetszik ez a dolog.

• Ne nézz már ennyire- törte meg a csendet
• Nem nézlek.
• Á, nem. Csak le se veszed rólam a szemed
• Azt nézem, hogy milyen nevetséges vagy. Rohangálsz össze-vissza.
• Ez fontos dilemma
• Aha.
• Mi lenne, ha segítenél?
• Én mondtam, hogy jó, de neked nem jó.
• Tudom.
• Akkor?! - Idegesen kérdeztem. Értékelni tudom mikor megkér, hogy mondjak véleményt, de az nem tetszik neki és utána még neki áll följebb
• Válassz össze te egy szettet
• Rendben – sóhajtottam és felálltam, majd kiválasztottam egy fényes fekete gatyát, egy vászon zakót, lakkos cipőt + egy fehér inget majd egy csilivili kesztyűt – Tádám!! - nyújtottam át neki. Pár perc alatt belebújt és kijött – A zakó nem megy a gatyához, de amúgy jó
• Igen szerintem is.
• Ha nem jön össze az éneklői pálya akkor stylist leszek.
• Hé, nagyon jól énekelsz.
• Köszönöm, de néha ez kevés.
• Igen ez igaz.
• Tudom, mindig igazam van.
• Nem ez nem igaz! - szólt harcba velem Adam, aki még mindig saját magát nézte a tükörbe.
• De, de nem unod már a tükörképed?
• Ezt?! Lehetetlen. Mért te unsz engem nézni? – felém fordult
• Nem
• Na látod. Amúgy nem is mesélted el, hogy mi történt Jackkel. Tudod egész helyes volt.
• Persze mivel nem kérdezted, honnan tudod?
• Hát – leült mellém – Sok minden szólt rólatok az újságban.
• Aha értem, hát már egy ideje nem olvasok újságot, mert csak felidegesít.
• Többek közt azt is írták, hogy megcsalsz vele.
• Francba! Fény derült a titkomra – viccelődtem. Adam nem találta annyira viccesnek, mert csak nézett engem. – Igazából az újságok mindig keverik a szart. Annyi volt, hogy tényleg nagyon helyes, de én mást szeretek -vettem komolyra a szót. Az, hogy kimondjam előtt azt a szót, hogy „szeretek” és róla van szó, de ő ezt nem tudja, az engem megőrjít. A szívem verdes, mint egy lepke.
• Sejtettem. – sóhajtott – Ugye tudod, hogy így soha nem lesz rendes életed? Ha csak ő rá gondolsz – megfogta az állam és felemelte. Alig volt köztünk pár centi. Ha ő tudná, hogy mennyire megőrjít ezekkel az érintésekkel és szavakkal…
• Tudom – nyeltem egy nagyot – De...de elfelejteni és elengedni nem akarom – mondtam lágyan – Nem lennék hozzá elég erős.
• Elhiszem, de ez felemészt téged belülről és én azt nem fogom kivárni.
• Akkor mit akarsz tenni?
• Majd meglátod! – mosolygott, azzal egy puszit nyomott arcomra és elindult mivel a szállító kocsi már itt van. Ez most úgy hangzott mintha, hulla szállító lenne. Magamban röhögtem egy jót.
• De mi? Nem hagyhatsz csak itt! Mit csináljak egyedül?
• Érezd magad otthon, na nem mintha ezzel problémád lenne. Pár óra és jövök jó esetben 2, kaja van a hűtőben de rendelhetsz is vagy főzhetsz. Tudod, hogy szeretem a főztöd – azzal kilépett a fénybe és rám csapta az ajtót.
• Hát persze. – Oké, szóval egyedül vagyok Adam házában! Itt az ideje egy kicsit körülnézni. Tudom ez illetlenség, de tudom, hogy múltkor ő is átkutatta a házam, Gina súgta meg. Szóval most vissza kapja. Oké, hol kezdjem?! Hát természetesen a hálószobába. Elég sokszor voltam már itt ahhoz, hogy tudjam hol a háló és ne „tévedjek” el. Az ágy szépen be van vetve és az egész hálószoba tisztának tűnik. Mondjuk nem vártam mást tőle. Benyúltam a párna alá és...találtam egy füzetet. Adam mindenhol füzetet hagy, hogy ha eszébe jut valami zenei ihlet le tudja jegyezni. Jó ötlet. Csak, hogy ez nem egy jegyzetfőzet volt, hanem egy napló, féleség. – Egy napló?! Ez most komoly?! – Vissza tettem a helyére. Aztán megint előszedtem. Úgy beleolvasnék, de tényleg nem szeretném megsérteni a magánéletét, de még is annyira érdekel. Egy picit beleolvasok és ennyi. Tetszőlegesen kinyitottam a könyvet és olvastam is. „ Néha komolyan megijedek magamtól. Olyan dolgokra gondolok, amikre eddig soha nem gondoltam. Próbálom elnyomni magamban ezt az érzést, de nem megy és egyre erősebb az érzés.” Oké, ennyi elég volt. Vajon mire gondolt? Néha olyan sejtelmes. Vissza dugtam a párnája alá a könyvet és kihúztam a fiókot. Meglepetésemre legfölül egy kép volt, amin mi ketten voltunk. Muszáj volt felnevetnem azon a facsari fejemen. Ez a kép még a megismerkedésünk napjaiban készülhetett. Akkor még nagyon nem pártoltam BB-t. De azóta megváltozott. Nagyobb meglepetésemre egy doboz óvszert találtam, ami eper illatú volt. Szóval szereti az egy éjszakás kalandokat és az epret. Az, hogy mással – és nem velem – kavar az egyáltalán nem esett jól. Persze én nem kavarni akarok vele, de akkor is. És már megint itt tartok. Felálltam és kisétáltam a szobából. Mennyire könnyebb lenne minden, ha nem így éreznék Ad iránt. Jó ötletnek tűnt a „kutakodjunk egy kicsit”, de most korántsem tűnik annyira. Mindegy. Kár rágódni a múlton. Bementem a fürdőbe, hogy egy kicsit felfrissítsem magam, de egyből az a tipikus Adam illat csapott meg, amitől bármikor el tudnék olvadni. Gyorsan kirohantam a fürdőből a konyhába, hogy főzzek valamit, végül is Adam azt szeretné. Néha úgy érzem magam, mint egy kis gyerek, de ahogy Adam is mondta „néha jól jön egy kiadós sírás”. Aztán próbáltam leküzdeni a gyenge oldalamat és neki álltam valamit főzni. Gyorsan átnéztem a hűtőt és a pizza mellett döntöttem. Mindent előkészítettem és nekiálltam gyúrni a tésztát. Úgy imádok gyúrni, legalábbis tésztát. Gyorsan csináltam, hogy minél hamarabb kész legyek vele, mivel egy év mire meg kell a tészta... A tészta kész. Adam már 2 órája el van szerintem nem sokára jön. A tésztákat kiformáztam és megízesítettem, mehet a sütőbe. Bekapcsoltam a tv-t míg sül ez a szar. Oda kapcsoltam, ahol Adam szerepet és épp szerencsém volt az utolsó dalt elcsíptem az a If I Had you volt. Szóval még a stúdióban van. Ez a mozgás meg ahogy énekel megőrjít. Egyenesen a tv-t bambultam még akkor is amikor már lement a színpadról, csak az a tökéletes mosolya járt a fejemben. Ha elment akkor jó esetben nem sokára itthon lesz. A testemben elszabadultak az endorfinok, hogy nem sokára itt lesz, velem, csak kettesben. Hirtelen forróság öntött el, de kivételesen nem Adam miatt, hanem azért, mert meleg van. Kint a friss levegőn 36 °C van itt a házba 25, de még a sütő rátesz egy lapáttal, azaz 27° C, de lehet, hogy több van. Ma egy hárem -féle nadrág van, azt alaposan felhúztam és megkötöttem egy-egy hajguminál így épp a fenekemet takarja, máris jobb. Felül pedig egy trikó ékesít engem, amit szintén felhajtottam. Jelzett az óra, hogy a pizza elkészült. Most zene hiányom van szóval megfogtam a telefonom és a fülhallgatóm. Rá nyomtam egy számra és már ékeskedtem is a konyhába. A tepsit kiszedtem és betettem a következő adagot, addig elkezdtem felvágni a pizzát szeletekre. Kívülről érdekes látvány lehetnék. Egy nő, akin alig van valami, énekelm rázza mindenét és közbe főzz. 3 számnak is vége lett, mire eljutottam odáig, hogy a tepsibe szét tudjam vágni. Fogtam egy nagy tálcát és megpróbáltam rá kipakolni, csak hát nem ment valami könnyen mivel forró. Kicsit szerencsétlenkedtem aztán végül is össze hoztam. Megfogtam a tálcát és megfordultam. Ekkor azt hittem, hogy el is dobom. Döbbenet, zavar, mérgesség, meglepettség váltakozott az arcomon. A tálcát lecsaptam az asztalra, ezt a telefonom és a fülhallgatóm követte. – Adam Mitchel Lambert! – kiabáltam hangosan mire ő még jobban nevetett
• Igen? – dőlt ki a kanapén
• A kukkolást tiltja a törvény.
• Ugyan – legyintet – olyan jól ráztad, hogy táncos is lehetnél – már folyt a könnye a nevetéstől
• Nagyon vicces vagy.
• Komolyan, nem akartalak megzavarni. És mi ez a ruha? Tiszta szexi vagy.
• A fenébe veled – megfordultam tettem egy lépést és arra lettem figyelmes, hogy a csuklómra fonja az ujjait. Felé fordultam – Mi van?
• Én sajnálom – mondta komolyan – Nem akartam, hogy zavarba gyere. Amit mondtam azt komolyan mondtam.
• Rendben.
• Nem haragszol rám? – A haragom egy perces volt.
• Nem
• Biztos?
• Igen – rámosolyogtam és megöleltem
• Na, és milyen voltam?
• Hát..Az a helyzet, hogy csak a végét láttam.
• Oh.
• De az nagyon jó volt.
• Köszi. Látom megfogadtad a tanácsom és sütöttél valamit.
• Igen pizzát, de biztos jobban lekötöttem a figyelmedet én – mondtam egy kicsit mélyebb hangom.
• Eltaláltad – nevetett hangosan. Úgy imádom mikor nevet. – Megyek átöltözöm, mert nagyon meleg van.
• Rendben.
• Utána meg eszünk.
• Gondoltam.

Gondoltam megterítek. Szalvétát, tányért és ketchupöt tettem az asztalra és elkezdtem rendezgetni egészen addig, míg Adam nem kiáltotta a nevemet idegbajosan. Hihetetlen, de még íy is cuki, annyira nem áll neki jól.

• Mi az? – ordítottam fel
• Gyere fel! Most!
• Megyek! – gyorsan felfutottam. Adam feje vörös volt az idegességtől kedvem támadt nevetni, de amint megláttam, hogy mit tart a kezében már nem volt olyan vicces, próbált mit sem tudóan beszélni és nézni – Annyira nem áll jól neked ez – nevettem – Mi az a kezedben? – kérdeztem és közelebb mentem hozzá
• Ezt biztosan te is tudod, mivel megnézted
• Miről beszélsz?
• Érlek szépen ne játssz magad. Mennyit olvastál?
• Öhm. Nem sokat, 3 mondatot, esküszöm és azért, mert unatkoztam és ez a te hibád, mert itt hagytál engem egyedül és Gina mondta, hogy múltkor te is kutakodtál gondoltam én is kutakodok egy kicsit.
• De pont ezt találtad meg?! – sipákolt még mindig, kezdtem rosszul érezni magam. – Bármit, bármit megmutatok neked, ha megkéred, mert bízok benned, de ezt nem. Erről senki se tudott idáig. Ide olyan dolgokat írok le, amiket félek kimondani erre te beleolvasol?! Hogy képzelted ezt? Én..én – üvöltött még mindig. Azt hiszem bennem megtört valami, könnyek záporoztak az arcomról én pedig nem akartam, hogy lássa, ahogy el gyengülök és hallani se akartam tovább, ahogy tovább kiabál velem. Berohantam az egyik fürdőbe, magamra zártam az ajtót és a közepén összeestem mit sem sejtve azzal, hogy az illata körül vesz. Mindent kizártam a külvilágból és csak arra gondoltam, amit mondott „Bármit, bármit megmutatok neked, ha megkéred, mert bízok benned, de ezt nem. Erről senki se tudott idáig. Ide olyan dolgokat írok le, amiket félek kimondani erre te beleolvasol?! Hogy képzelted ezt? Én..én „ Hiába akartam kizárni a külvilágot, nem ment, mert a hangjára egyből felfigyeltem. – Katy – hatás szünetet tartott – Én sajnálom. Nem lett volna szabad veled kiabálnom, mert nem érdemled meg én sajnálom, csak egyszerűen dühös lettem. Megértem, ha most egy utolsó szarházinak gondolsz, de kérlek nyisd ki az ajtót, mert aggódom érted. – Rendbe hoztam magam valamennyire és kinyitottam az ajtót. Percekig csak álltunk egymással szemben. Végül megtörtem a csöndet.
• Sajnálom
• És már megint te kérsz bocsánatot mikor én hibáztam.
• Sajnálom – ismételtem meg.
• Nagyon haragszol rám?
• Nem.
• Eljössz velem nyaralni?
• Én? Veled?
• Hát igen, de megértem, ha nem akarsz
• Hova?
• Az titok
• Rendben. Legyen – magához húzott és megölelt, belőlem pedig megint kitört a sírás. Az érzelmeim megint kezdtek vissza jönni, hiába, nem tudom őt elfelejteni. Lehet, hogy ennek így kell lennie.
• Jaj, kérlek ne sírj. Még nagyobb bűntudatom lesz – megfogta felemelte az arcomat és lejjebb hajolt, hogy a szemembe nézzen – miattam soha az életben ne sírj, rendben? Én nem érek meg neked annyit, hogy fájdalmat okozzak, nem akarom, hogy miattam szenvedj.
• Kedves vagy, hogy ezt mondod, de tudod ezt nem lehet szabályozni. Nincs rajtam egy sírás bekapcsoló gomb. Ha jön, jön, ha nem, nem – ha tudná, hogy mennyit szenvedek miatta…
• Igen tudom, de mondjuk bevallom néha jól jönne egy ilyen gomb.
• Aha.
• De valamikor meg jobb kiadni az érzéseket – folytatta Adam – tényleg sajnálom, nem lett volna szabad ennyire dühösnek lennem. Tudod mi? Ha gondolod elolvashatod – húzta el az utolsó mondatokat.
• Nem szeretném, az a te titkod és nekem meg nem lett volna szabad elolvasni. Sajnálom. Ebből elég menjünk enni.
• Derék ötlet babám! – Felnevetett és egy puszit nyomott a homlokomra, aztán megfogta a kezem és lehúzott a konyhába. Míg én megettem egy pizza szeletet addig ő betolt 3-at is – Tudod annyira éhes vagyok, hogy az nem igaz, de legközelebb kérlek ne főzz ilyen jót, mert hízok.
• Hát azt észre vettem. Szerintem egyáltalán nem hízol és neked ez a testalkat áll jól. Nem azért, de nem tudnálak elképzelni egy izompacsirtának – a gondolattól muszáj volt fintorognom erre ő felnevetett
• Igen ez biztos, de azért élhetnék egészségesebben is. Még a végén a színpadon majd kifulladok a sok hájtól.
• Nem vagy hájas na! Nekem így tetszel! – A homloka ráncba szaladt és nézett rám. Nem tudtam mire vélni, talán rájött.
• Pár hónapja még nem ezt mondtad – nevetett fel én pedig kifújtam a magamban tartott levegőt.
• Pár hónapja még nem ismertelek.
• Ez igaz. Mit szólnál, ha holnap reggel indulnánk?
• Jó, de mennyibe kerül a jegy? Hova megyünk, hogy vesszük meg?
• Hmm, majd én megveszem emiatt ne aggódj
• Nem azt nem engedem!
• Akkor aludj ma nálam és holnap reggel egyből indulhatunk
• Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e
• Nyugi nem fogok rád mászni a sötétben.
• Azt gondoltam – bánatomra-, de ha egy paparazzi meglát minket vagy ilyesmi,..
• Jaj, szarjuk már le. Úgy is rég adtak ki rólunk közös cikket.
• Oké, és hogyan akarsz holnap elindulni úgy, hogy holnap veszed meg a jegyet?
• Tudod nem szeretek visszaélni azzal aki vagyok, de most az egyszer... Meg te is iszonyúan berobbantál most az iparban. Épp tegnap mondta a menedzserem, hogy érdeklődnek utána külföldről is és szerinte jó lenne, most leforgatni azt a videoklipet amíg tart az érdeklődésük mert így nagyobb a siker.
• Ha vissza jöttünk leforgatjuk? – Tettem fel a nagy kérdést.
• Múltkor még nem szeretted volna
• De te igen
• De ne miattam csináld.
• De a turné előtt le akarom forgatni! Komolyan.
• Jó rendben, akkor írok a menedzseremnek, hogy másfél hét múlva leforgatjuk a klippet, addig rendezkedjen.
• Majd én is szólok.
• Felesleges, tudod nagyon jóba lettek, tuti elmondja neki.
• Rendben.

Teli hassal olvastam a könyvet, ami épp a kezembe akadt. A 100. oldalnál meguntam és leraktam ekkor ad sétált le a lépcsőn.

• Mehetünk? – kérdeztem
• Aha
• De hova megyünk? Hideg helyre vagy meleg helyre? Mert akkor majd olyan cuccokat pakolok be.
• Először jussunk el hozzád és utána majd megbeszéljük – mondta álmosan – most pedig megcsinálom a hajam és utána megyünk, jó?
• Oké – 15 percen belül kész lett és már úton is voltunk a házam felé. Izgatottan felfutottam az emeletre a ruháimhoz. Ad jóval utánam ért fel, én addigra már előkészítettem 2 nagy bőröndöt. – Ennyi elég?
• Szerintem igen én is 2 bőröndöt viszek. Jó látni, hogy ennyire várod.
• Hát az ember nem mindennap megy Adam Lambert-tel nyaralni.
• Na akkor rakj be fürdőruhát.
• Szóval tengerpartos helyre megyünk?
• Azt nem mondtam.
• De akkor minek a fürdőruha?
• Mit tom' én. Jakuzzi tuti lesz.
• Jó érv. Na mindegy. Segítesz bepakolni?
• Már vártam, hogy megkérdezd! – nevetett fel

pár perc alatt készen lettünk. Próbáltam szolidabb ruhákat választani. Oda léptem Ad-hez és belepillantottam a bőröndömbe amit ő pakolt be

• Hu, ez tele van csillogós cuccokkal
• Hát még szép.
• Tudod néha olyan vagy, mint a szarka.
• Már többen is mondták – ismét felnevetett – de most menjünk.

A kocsiba végig nevettünk, ezen azon. Közösen énekeltük a rádióban adott számokat.

• Amint hazaérem kiposztolom az új dalt!
• Jó akkor én is – tettem hozzá.
• Jaj, de várom már – Ad villámsebességre kapcsolt és 120-szal száguldott ennek köszönhetően 10 perc alatt haza értünk és már száguldott is a laptophoz, hogy kiposztolja én a telefonom keresztül megosztottam Adam kiírását… A dal címe perceken belül trend lett twitteren, a követőim szám percenként 100-al nőtt.
• Azta' – csak ennyit tudtam mondani
• Tök jó és pozitív visszajelzéseket kapunk. Nézd! – Kiáltott fel örömében – Már 3 magazin is írt kritikát és tetszik neki.
• Hát tudod, ha 2 jó énekest össze tesznek…
• 2 kiváló énekest – helyesbített.
• Hát hogyne. Látom most nagyon boldog vagy
• De te is. Tudod milyen öröm ez? Iszonyúan örülök.
• Ahogy én is. Az első önálló számom a világ legjobb énekesével – bókoltam Adamnek
• Azért ne túlozz, tudom, hogy a hangi adottságaim nagyon jók, de korántsem a legjobb.
• Nincs tökéletes, de elég jó főleg ezekhez a mai énekesekhez mérve, Ott van az Justin Bieber, vagy ki, szörnyű.
• Erre inkább nem mondok semmit.
• Igen, szerintem se. Jobban járunk – mindketten felnevettünk
• Olyan könnyű veled beszélgetni és mindenről lehet, mert nincsenek elítéléseid. Ezt szeretem benned a legjobban
• Hé – löktem meg a vállát – hogy lenne elítélésem, ha egyszer biszex vagyok?
• Hu, ezt el is felejtettem egy pillanatra. Tényleg mi van Ninával?
• Hát – elkényelmesedtem a kanapéban – semmi, múltkor láttam őt az új csajával.
• Ühm, az kellemetlen
• Aha és még be is mutatott neki. Az volt a legrosszabb, hogy úgy tett mintha semmi sem lett volna köztünk. Érted?! Mintha leszarta volna azt az 1 évet.
• Ne törődj vele
• Eddig nem törődtem vele – néztem csúnyán Adamre
• Bocsi
• Mindegy. Ez van.
• Menjünk a medencébe. Nincs is jobb, mint este fürödni, olyan szép főleg a város fényeivel – Adamnek se kellett 2x megismételnie. Pattantam fel a helyemről, pár perc alatt már a medencébe lubickoltam, persze Adamnek szokás szerint több percbe telt. Neki dőltem a medence falának és vártam, hogy jöjjön. Ekkor megjelent egy száll úszógatyába és tényleg nem az a izomagy, de, hogy hót tökéletes az fix.
• Azt hittem, hogy belefulladátl az úszógatyádba – viccelődtem
• Eltartott pár percig
• Igen ezt észre vettem – oda úszott mellém és lefröcskölt – most be fog göndörödni a hajam – nyvalyogtam
• És még én vagyok az elviselhetetlen – kontrázott
• Á, szóval nem haragszol ezért?! - Pillanatok alatt ráugrottam és lenyomtam a víz alá
• Te vagy a leggonoszabb ember a világon
• Hát, hogyne. Amúgy te kezdted – fogtam rá
• Nem ez nem igaz, mert te – ő pedig természetesen vissza szólt
• Tisztára mint az oviba.
• Amikor még semmi gond nem volt. Tényleg, hogy néztél ki kicsin? - kárdezte komolyan
• Hát – a város felé fordultam. Tényleg nagyon szép, vagy inkább romantikus – Nagyon csúnya voltam. Szörnyű. Azt hiszem ennél többet nem tudok magamról mondnai
• Úgy tűnik igaz az a mondás, hogy aki gyerek korában csúnya az felnőttként csoda szép lesz
• Most magadra gondoltál, nem?
• Hát részben – nevetett – meg rád is.
• Maradj már – ütöttem meg megint a vállát.
• Te elpirultál?
• Nem, dehogyis, mégis miért? – fújtam egyet
• Nem tudom, csak kérdeztem
• Ahogy érzed – nyomtam egy puszit az arácra. Rájöttem, hogy nem fog hülyének nézni, ha néha megpuszilom és nekem is jó ez
• Ezt mért kaptam? – Fogta meg a kezével az arcát
• Nem tudom, élvezd ezt is, mert ez se sűrűn van
• Hát az biztos. Ahogy ez se – mélyen belenézett az arcomba és az arca egyre közelebb került. Jézusom meg akar csókolni. Ha az álcámat adtam volna, akkor most lefröcsköltem magam, de most az egyszer élvezni akartam, mindent. Szóval átadtam magam annak a tudatnak, hogy meg fog csókolni. Lehunytam a szemem várva a csodát, de nem jött semmi se a számra csak az arcomra. Halkan felkuncogott, biztos észre vette, hogy én AZT vártam. Nagyon kellemetlenül éreztem magam majdnem annyira, hogy a szeme előtt sírom el magam, erre én felvittem egy dühös álarcot és felrohantam az egyik vendégszobába lefekvéshez készülődve. Tudtam, hogy jönni fog valamikor bocsánatot kérni, vagy valami hülyeséget mondani csak azt nem tudtam, hogy mikor. Hát kereken 10 perc múlva jött a várva várt kopogás,
• Mit akarsz? – kérdeztem dühösen
• Én nem tudtam, hogy te a csókra gondoltál, nem akartam, hogy félre érthető legyen – erre én kinyitottam az ajtót és a szemébe hánytam ezt:
• Nem?! Tudod általában, ha az egyik ember – jelenestbe ez az ember te vagy – elkezd a másik felé hajolni és előtte a szemét mélyen a másik szemébe mélyeszti az a csók jele
• Várjunk, te lehunytad a szemed szóval akartad azt a csókot? - tudatán kívül egy kicsit mosolyra húzódott a szája
• Egyszerűen úgy adta a hangulat, de már bánom. Most pedig alszok, hogy holnap a repülőn kipihent legyek ne, hogy még egyszer megtörténjen
• Hé, annyira kell az a csók megkaphatod -csücsöritett
• Köcsög! - nvettem fel, Mint mondtam nem tudok rá mérges lenni. - Na, most már tényleg aludni szeretnék löktem ki a szobából és bezártam az ajtót, majd lefeküdtem és arra a majdnem elsült csókra gondoltam. És ekkor eszembe jutott, hogy már csomószor történt velünk ilyen. Amikor elesett és eggyenesen rám, vagy amikor a paparazzik elől menekültünk és a telefonfülkében voltunk, vagy én ma reggel. Vajon tényleg direkt csinálja, vagy néha ő is akarja? Nem, ez nem lehet, csak bebeszélem magamnak...Jó éjszakát nekem.

****

• Istenem! Még mennyit kell várni míg sorra kerülünk? – nyávogtam mikor épp sorra kerültünk
• Épp ennyit – oda léptünk a nőhöz, mikor meglátott csak kapkodta a levegőt mondanom se kell, hogy maikor Adam-t is meglátta, akkor teljesen kába lett
• Én...izéé – hebegett a nő. Elénk tolt egy papírt és egy tollat
• Autogram – kiáltottunk fel Adammel. Gyorsan aláírtuk és már Adam mondta is a nőnek
• Nézze, nem szoktam ilyeneket csinálni, de fontos, hogy eg ymostani járatra kapjunk jegyet, mert sietek, megérti?
• Igen, persze. Hova szeretnének menni? - kérdezte tőlünk még mindig kábán
• Hawaii-ra – mondta Adam. Na, erre az én szemem is elkerekedett
• Hawaii-ra megyünk?
• Aha – nevetett.
• Van 2 jegy az első osztályba. 10 perc múlva indul.
• Tökéletes! – kiáltottam fel – Mennyi lesz? - kifizettük és már indultunk is a gépre, hogy úton legyünk Hawaii felé, ahol több mint 1 hetet fogunk eltölteni ismeretlen emberek között kettesben.