11.fejezet

Végre ki tudtam magam aludni. Viszont most azt kívánom, hogy bárcsak ne ébredtem volna fel. Az ágyamba fekszek és bámulom a plafont és azon gondolkodok, amit Nina és Gina mondott. Nagyon félek, hogy igazuk van, de nem szeretném, hogy igazuk legyen, mert nem szeretnék reménytelenül szeretni egy fiút. De mivel ma találkozunk Adammel ezért, majd kíváncsian várni fogom a reakciómat. Most is hevesen ver a szívem, pedig csak rá gondolok. Viszont, ha tényleg szerelmes vagyok belé, akkor el kell felejteni és kevesebbet kell rá gondolni, de nem tudom, hogy ezt, hogy csináljam. Ilyenkor jól jönne egy szakértő tanácsa. De most is itt fekszek és rajta agyalok, nem, hogy készülődnék az interjúra. Fürdés, fogmosás, fésülködés, stb... Átestem ezeken a nagyon fontos dolgokon és a ruhatáramba mentem ruhát választani. Most próbálok az elegánsnál maradni, de bele fogok vinni egy kis pluszt is. A cipőm megvan. Egy fekete darab aminek a sarkát pár kis szegecs díszíti. A cipőhöz egy szaggatott, szürke csőnadrágot egy fülbevalót, egy sima vékony, fekete keretes napszemüveget Nyakláncot nem hordok, vagy is igen,a legjobb barátnőset, aminek a fele nálam van és a másik fele pedig Ginánál, nálam van a „Best” felirat nála pedig a „Friends” és egy szürke flitteres pólót  egy kicsit úgy érzem, mintha szürkébe öltöztem volna, de hát így sikerült és már nem nagyon van időm kutakodni más ruhák után. Kisminkeltem magam, a szemem füstös lett ajak pedig világos rózsaszínű szájfényt kapott. A hajamat pedig egyszerűen kivasaltam. Amikor kész lettem csörgött a telefonom. Hát ki volt az…Adam. Igen! Az az Adam, akinek a haja mindig tökéletes, a mosolya 1000 wattos, a szeme ragyog és befogom.

• Hali! Mizu? – Szóltam bele
• Szia, semmi. Tegnap megbeszéltük, hogy én is megyek veled az interjúra, ugye?
• Igen, miért?
• Hát itt állok a házad előtt a kocsimmal.
• Tök jó, hogy eljössz meg minden, de én is el tudok menni.
• Mindegy most már eljöttem. Beszállsz vagy sem?
• 5 perc. – Leraktam. Hát az elfelejtés nem nagyon fog menni. Mindenhol lekapcsoltam a villanyt és már mentem is. A bejárati ajtót bezártam és a kaput is most fordultam meg és húú, a szívverésem felgyorsult a duplájára vagy a triplájára. Adam fekete csőnadrágot viselt és a napszemüveget, valamint csizmát. A kocsijának volt dőlve és a karja a mellkasán össze volt fonva, a haja pedig felzselézve. Félmosollyal nézett rám. Annyira szexi a félmosolya. Az izmai megfeszülve és én mindjárt elájulok. Egy biztos. Tényleg szerelmes lettem belé, mert ez nem csak úgy történik. Ez a szerelem jele. Az a félmosoly, nagyon menő, én is próbálkoztam vele a tükör előtt, nos nem ment. Úgy néztem, ki, mint egy idióta. Szóval nem is gyakoroltam.
• Miért nézel így? Mostanában annyira furán viselkedsz. Beteg vagy, vagy mi?
• A szerelem megbetegített – Úristen, ezt tényleg kimondtam hangosan? Hogy lehet, ennyire idióta? Lehet, hogy a félmosolyommal nem véletlenül nézek ki egy idiótának.
• Juj, te szerelmes vagy és el se mondtad nekem, hogy képzeled?! A legjobb barátod vagyok és.
• Legjobb?!
• Na, jó, csak jó. Na, és, hogy hívják az illetőt? – letolta egy kicsit a szemüvegét és úgy nézett rám és megpillantottam, hogy ugyan olyan a sminkünk.
• Jó a sminked, az enyém is ilyen.
• Hát sokáig csináltam, de megérte.
• Ja ja, nagyon csini, na, megyünk?
• Aha! – Hál istennek elfelejtette a szerelmi témát. A motort beindította és már mentünk is.
• Amúgy tudod, hogy hol van a stúdió?
• Igen, tudom.
• Az jó, mert én nem.
• Amúgy szépen elterelted a témát. Na, hogy hívják?
• Nem mondom el.
• Nina az?
• Hát eddig azt hittem, de tegnap nekem esett és kiderült, hogy mást szeretek és azt nem tudtam elfogadni és az agyamba azt hittem, hogy Ninát szeretem, de nem. Kihűlt a szerelmem Nina iránt. Talán azért, mert Sidney bekavart, de ezt nem tudom biztosra.
• Most már tényleg kíváncsivá tettél. – Az a jó, hogy Adam nem gondolja azt, hogy őt szeretem – Ismerem?
• Igen.
• Ha bántani mer téged, akkor megölöm. – Jaj, de aranyos.
• Nem fog, bízom benne és már ismerem valamennyire. Nagyon kedves, jó fej, helyes.
• Nagy a farka? - Kérdezte Adam. Most mit mondjak? Igazából már keresgéltem Adam után és hát van egy bizonyos szó, amit, ha beírsz a google-ba, akkor kiad érdekes fényképeket, Glambulge.
• Le se tagadhatnád, hogy meleg vagy – Az én bánatomra – Amúgy még nem láttam, de szerintem igen.
• Egész jó pali lehet – Ha azt tudnád, csak tükörbe kell nézned. – Mesélj egy kicsit a külsejéről
• Bocs, de nem így is sokat meséltem.
• Milyen színű a haja?
• Hát festi a haját.
• Szem szín?
• Kékes zöld.
• Magasság?
• Honnan tudjam? Nem mértem le – Igazából tudom, 185 cm, de ha ezt elmondom, akkor még feltűnőbb lesz és tényleg nem akarom, hogy megtudja, mert akkor elkezdünk egymástól távolodni és ezt nem szeretném.
• Hozzám képest mekkora?
• Hát én meddig érek neked?
• Mellem és a nyakam közt valahol.
• Hát körülbelül olyan, mint te. Magasságra.
• Esküszöm, hogy ez a gyerek hasonlít rám. Ha Hetero vagy biszex lennék te járnál velem én járnék veled. – Ez a mondat kiütött. Dülledt szemmel néztem rá – Most mi van? Őszinte vagyok.
• Öhm, oké. Talán igen, nem tudom. Ezen még nem gondolkodtam – Hát mindegy, hogy hetero, biszex vagy homo vagy, nekem kellesz! – Még messze van?
• Nem, most mentünk el mellette, de úgy gondoltam, hogy megehetnénk egy Gyrost.
• Jó ötlet, nem volt időm reggelizni.
• Klassz, megjöttünk – leparkolt, velünk szembe pedig egy gyrososz.
• Amúgy nem félsz, hogy ellopják a kocsid?
• Egy kicsit, de van rajta GPS és biztosítás. Egyébként nem biztos, hogy pont az én kocsimra fájna nézd a mellettünk lévőt az sokkal jobb, ráadásul piros, ami jobban felhívja az ember figyelmét, az enyém pedig fekete, ami annyira nem feltűnő.
• Oké. Amúgy tök jó, hogy ennyire ismered Los Angelest, mert én annyira nem pedig már több mint 7 éve élek itt.
• Mért eddig hol laktál?
• Ausztráliában.
• Azt a, de jó.
• Ja, tök klassz volt, állandóan a strandon voltam és csomó szőrfős fiú volt. Állati szexik voltak.
• Aha, ott tényleg jó pasik vannak. Egyszer el kéne mennünk oda és együtt bepasizni. Ja, bocsi, neked más kell. Talán tudnék is segíteni össze hozni titeket, ha elmondanád a nevét.
• Adam nem fogom elmondani és te se tudnál segíteni. Reménytelenül vagyok szerelmes! Hiába fogod azt mondani, hogy semmi se reménytelen ez tényleg az, hidd el és kérlek ne erőltessük a témát, mert annyira rossz, hogy reménytelenül vagyok szerelmes. Meg kell értened, kérlek!
• Oké, rendben megértem, akkor menjünk be és együnk. Sietnünk kell.
• Még szerencse, hogy itt van közel – mosolyogtam rá
• Ja ja – Gyorsan kipattantunk a kocsiból és már mentünk is.
• Imádom az illatát.
• Én is, mindig amikor elmegyek egy ilyen bolt előtt, akkor a nyál összefut a számba. - Bementünk a boltba és minden szem ránk szegeződött, valakinek a kezéből a villa is kiesett
• Lehet, hogy rossz ötlet volt ide jönni.
• Két választás lehetséges. Vagy nekünk rontanak, vagy úgy tesznek, mint ha mi sem történt volna és páran kérnek közös képet. Figyeld meg.
• Hihetetlen vagy – Az lett, amit Adam mondott mindenki végezte a dolgát és páran fényképet kértek mindkettőnktől. Végre eljutottunk odáig, hogy megvegyük a kaját és leüljünk. Bent ültünk le, mert bent annyira nem figyelem felhívó. – Ez, ez szörnyű – mondtam halkan – Hát ennyik érek neked? Ilyen gagyi helyre hozol? Meg akarsz mérgezni?
• Pár hete ettem itt és nagyon finom volt, szerintem véletlen, hogy ilyen rossz. Most mit csináljunk ezekkel?
• Hát szerintem dobjuk ki.
• Oké, menjünk. – Kezünkbe a rossz Gyrosszal sétáltunk ki a boltból az első kukánál kidobtuk. A kocsiba beszálltunk és mentünk 50 m-t, aztán leparkoltunk a stúdió magánparkolójába.
• Éhes vagyok.
• Én is. Amúgy jó a cipőd.
• Köszi. Ugye nem fognak a sminkemhez és a hajamhoz nyúlni?!
• Attól függ, hogy a sminkes és a fodrász mit lát jónak.
• Ha hozzá nyúlnak, akkor fejbe rúgom őket.
• Milyen titokzatos vagy és harcias ma.
• A titokzatost mire érted.? – Álltam meg előtte háttal.
• Hát mindegy. – Megfordultam és pár centi volt kettőnk között, de én nem tudtam arra a pár centire koncentrálni ugyan is tiszta ideg voltam. Megkértem őt, hogy hanyagolja a témát.
• Megkértelek, hogy …
• Igen, tudom, sajnálom, de feledékeny vagyok és tudnod kell, hogy olyan a természetem, hogy még úgy is fogok vele kapcsolatos dolgokat mondani, illetve kérdezni és sajnálom, de ilyen vagyok így kell szeretni. Neked is vannak hibáid, de én így szeretlek, önmagadért szeretlek, ezért vagyunk barátok és már rég találtam ilyen embert, mint te. Ráadásul bi vagy, ami tök jó. Vannak érzelmeid, tehetséges vagy és szép is vagy.
• Köszönöm, ez rólad is elmondható. Mikor még nem ismertelek, akkor egy hírnévre vágyó embernek gondoltalak, de most teljesen megváltozott a véleményem rólad, persze jó értelembe, nagyon jó barát vagy és értékes ember és, ha barátként ilyen nagyszerű ember vagy, akkor biztos párkapcsolatban is fantasztikus lehetsz, aki az élettársad lesz az egy nagyszerű emberre tett szert. – Ekkor jött egy gondolat és megöleltem őt. Egy kicsit meglepődött, de aztán vissza ölelt. A testünk szorosan összeért, amitől a szívem még hevesebben dobogott és ezért a mellkasomat elhúztam, hogy ne, hogy megérezze. Arra lettem figyelmes, hogy az arcával a hajamat túrja és egy puszit dob az arcomra. Tuti elpirultam. Azt kívánom, hogy bár soha ne érne véget ez az ölelés, de tudom, hogy, ha még tovább ott maradok, akkor már túl feltűnő lesz ezért elhúzódtam s a fejemet elfordítottam.
• Mond, miért vagy ennyire piros? Elpirultál, vagy mi,
• Piros az arcom? – Jaj, ne. – Csak melegem van.
• Aha, értem. Na, menjünk. – Minden rendben volt, oda sétáltunk és szerencsére nem vettek kezelésbe csak egy kicsit. Pár perc volt az interjúig és a pasas kitalálta, hogy, ha már itt van Adam, akkor ő is jöjjön be, mint valami meglepetés. A stúdiót berendezték és már készen is álltunk. A közönség beült a sorokba és már kezdődött is.
• Jó reggelt hölgyeim és uraim. Én Peter Zoter vagyok. Ez itt pedig a Breakfast show. Mai vendégünk az idei 2. helyezett Katy
• Hali! - köszöntem
• Hogy vagy?
• Jól köszönöm és te?
• Én is. A verseny óta, hogy telnek a napjaid?
• Hát próbálok mindent úgy csinálni, mint a verseny előtt.
• Klassz, és mikorra várható az első albumod?
• Nem tudom, még nem kezdtünk el rajta dolgozni, se gondolkodni. Meg várom, amíg lezajlik ez a turné a többi versenyzővel és utána, majd gondolkodok rajta. Persze, ha jön az ihlet, akkor lejegyzetelem.
• És a twitter madarak csiripeltek valamit. De szerintem erről mást is meg kéne kérdezni. Mondjuk Adam Lambert-t? A mai meglepetés vendégünk Adam Lambert! – Hatalmas tapsvihar és lány sikoly fogadta.
• Sziasztok. . Köszönt és helyet foglalt mellettem. Mivel a kanapé elég szűkös volt, ezért szorosan ültünk egymás mellett és az én testem megint felmelegedett.
• Mesélnél nekünk arról, amit kiírtál twiterre?
• Hát a dalt már fel is vettük. Nagyon tehetséges a csaj – mutatott rám
• Köszönöm. Neked meg iszonyút jó hangod van. A stúdióban csak néztem.
• Hmm, akkor lehet, hogy lista vezető sláger lesz. Na, és a videoklip?
• Hát szerintem úgy maximum 3 hét. De soha nem lehet tudni.
• Szóval mostanában ezért töltötök ennyi időt együtt?
• Is. Nagyon bírjuk egymást. Nagyon jó barátok lettünk és elegünk van abból, hogy mindenki azt hiszi, hogy járunk. Mi csak barátok vagyunk.
• Nagyon jó – szóltam hozzá
• Igen és ezentúl is biztos, hogy még látni fogtok együtt. És leszögezzük még egyszer, hogy NEM járunk.
• De, ha nem jártok, akkor Katy mi a helyzet a pasikkal és csajokkal? Foglalt vagy, vagy bepróbálkozhatnak?
• Hát, nem rég szakítottam a barátnőmmel, azóta szerelmes lettem valakibe és csak ő jár a fejembe még most is. Egyre jobban érdekel a srác.
• Hogy hívják?
• Felejtsd el, nekem se mondta el, pedig én közelebb állok hozzá, mint te. Lehetetlen.
• Hu, valami titkos lehet.
• Titkos vagy sem. Nem mondom el. Rajtam kívül 1 ember tudja, a legjobb barátnőm, Gina.
• Jó, akkor mond el mit jelent neked.
• Ezt nem tudom pontosan elmondani. Egyre többet jelent nekem és egyre fontosabb lesz. Nem tudom meddig bírom még.
• Értem. Látom kényelmetlen neked ez a téma, ezért nem feszítem tovább. Adam és mi van veled?
• Élem az életem boldogan.
• De van valakid?
• Most nincs, még keresem a megfelelő embert. De igazából most annyira nincs hiányom. Boldog vagyok. Persze, ha jön valaki, akkor nem utasítom el, de én nem keresem.
• Most is kiderült valami új. Ezért érdemes nézni ezt a műsort, csupa új információk és néha meglepetés ember. Köszönöm, hogy velünk tartottak. – Ezzel elköszönt a riporter
• Ennyi volt? – Súgtam halkan Adam fülébe.
• Igen.
• Akkor mehetünk?
• Ja ja, de most kajálni megyünk.
• Oké, utolsó eszi a vödör kakit, hehe – Elkezdtem futni a kijárat felé, Adam pedig pár mp után kapcsolt és utánam futott.
• Jó étvágyat a kakihoz – kiabált utánam.
• Nem hiszem, te vagy lemaradva nem én. – Ó, ó nem tudom, hogy merre menjek. Mert ez az épület hatalmas és nem tudom, hogy merre menjek. Befordultam jobbra és megint választanom kellett, ezért megint jobbra fordult és még 1x, aztán azon kaptam magam, hogy nem tudom, hogy hol vagyok. És nagyon sötét van, de annyira, hogy a telefonommal világítottam, gondolom itt nincs senki ezért nincs láma. Klassz. Azt se tudom, hogy hol vagyok, ráadásul a telefonomon mindjárt lemerül s itt leszek vak sötétben. Elindultam vissza felé azt hiszem, egyszer csak kitalálok nem? És, akkor most jön az a rész, hogy valaki meg öl vagy elrabol engem. Milyen jó kis film lenne belőle, nem? A híres lány, aki eltéved egy stúdióban és elrabolják vagy megölik. Neki mentem a falnak. Ez az én formám és véletlenül valamit lelöktem. Ez az, még nagyobb hangzavart keltek. Lehetne ennél rosszabb? Úgy tűnik lehet. Hátulról egy leeső doboz hangját hallottam. – Remek, még a végén ebből egy megtörtént horror sztori lesz. – Lépés hangokat hallottam, amik egyre hangosabbak, a telefonommal hátra világítottam és nem láttam semmit se – Na, jó ez nem vicces – Remek most már hangosan beszélek. A lépteimet fel gyorsítottam és haladtam az ismeretlen vél felé, mert még mindig nem tudom, hogy hol vagyok és merre kell ki menni. A léptek abba maradtak csoda, a legtöbb elcsépelt horror filmben ilyenkor csap le a gonosz. Na, akkor vissza számlálás. Ennyire hülye, hogy lehetek. 3,2,1. Amikor az egyhez írtam akkorát sikítottam, mert valaki hátulról megijesztett és reflexszerűen a könyökömmel támadtam a hasának.
• Hülye vagy? – mondta Adam
• Jaj, te vagy az? Bocsi. Nem tudtam, hogy te vagy az, azt hittem, hogy. Hagyjuk
• Te is hallottad a hangokat?
• Nem te voltál az?
• Nem. Szerintem menjünk.
• Szerintem is. Tudod, hogy merre kell menni?
• Nem igazán, de csak kitalálunk.
• Oké. Éhes vagyok.
• Én is.

10 perc után kijutottunk az épületből és azonnal elmentünk egy kisebb étterembe.

• Menjünk Mc donalsd-ba.
• Az egészségtelen
• Kérlek. Én nem akarok étterembe menni. Nézd már, hogy nézz ki. Légyszi.
• Jó. Menjünk, de nagyon egészségtelen.
• Nem baj. Egyszer élünk.
• Bemenjünk, vagy autóból rendeljünk?
• Menjünk be. – Megjöttünk. Beálltunk a sorba.
• Te mit eszel?
• 2 sajtburger, közepes sültkrumpli shake-kel. Te?
• Én is. De ez olyan egészségtelen
• Jó, nem fogsz belehalni. Tudod mit, meghívlak.
• Az nem jó, mert, akkor miattad eszek egészségtelen dolgot.
• Jó mindegy. Én fizetem – erősködtem.
• Jó – sóhajtott. Megvettem, addig ő keresett helyet. Hamar megtaláltam és lehuppantam mellé. – Akármennyire is egészségtelen jó illata van.
• Tudom és finom is.
• Holnap eljössz velem hajfestáket venni?
• Minek az neked?
• Hát már nő le a fekete.
• És mért nem a fodrász veszi?
• Mert ő nem tudja, hogy melyiket szeretem.
• Ja oké. Szerintem ráérek.
• Klassz. Egyszer ki kéne menni a „Hollywood” táblához és sátrat verni.
• Talán, majd egyszer.
• Készen álltok a pénteki táncparkettre? – szólt a meki közepén egy bohóc. Még is miről beszél? Remélem most ki fog derülni. – Ha igen, akkor tudjátok mi a dolgotok. – Mindenki kivonult a terem szélére csak mi ültünk ott az asztalnál és néztünk ki az értelmes fejünkből. Aztán arra lettem figyelmes, hogy egy hapsi megfogja az asztalunkat és eltolja a világvégére.
• Azt hiszem, hogy útban vagyunk – suttogtam
• Ja ja – összekaptuk a cuccainkat és cikisen kifutottunk a szélére.
• Akkor most indul az idő és, aki a legtovább bírja a táncot annak a nyereménye az az lesz, hogy 1 hónapig ehet ingyen ebbe a Mc Donaldsban. - Felcsillant a szemem, de még Adam nem látta. Az a baj, hogy még most se tudom, hogy mit is kell pontosan csinálni. Az a baj velem, hogy, ha valami új, akkor pontosan a számba kell rágni, hogy megértsem és nagyjából tökéletesen meg tudjam oldani. – Az újoncok kedvéért elmondom, hogy pontosan mit kell tenni – Gondolat olvasó. Nem szeretem a bohócokat, de ezt kivételesen megkedveltem. – Annyi a feladat, hogy keresni kell egy párt és párba kell táncolni, addig ameddig bírod. Aki a legtovább fent marad az nyer. – Értem! – Kezdődjön a tánc! – Sokan felrohantak és elkezdtek táncolni egy popos zenére. Kell szereznem egy társat. ADAM! Ez az. Megfordultam.
• Kell nekem ez a kupon.
• Hát sok sikert. Szerintem én haza megyek. De hol találsz magadnak társat? – Nézett rám butuskán. Imádom, amikor az esze nem ott jár ahol kéne. Vajon min gondolkodhat? De biztos nem esett le neki, hogy rágondoltam, mint tánc pár.
• Hát itt! – rámosolyogtam. Megragadtam a csuklóját behúztam középre. Ő elkezdett lépegetni és nagyjából én is ezt csináltam, mert nem akartam hamar kifáradni.
• Felejtsd el. 1 perc és léptem.
• Kérlek. Maradj itt velem. Tedd meg nekem.
• Sokkal jössz nekem.
• Köszi! – kiáltottam fel és megöleltem. – A3. Gyors szám után egy lassú következett. Körülöttünk mindenki megfogta a párja kezét és úgy táncoltak. Most nekünk is ezt kéne csinálni? Adam látta, hogy én nem fogok kezdeményezni ezért a kezemhez nyúlt, de megrázott minket valami ezért szét húztuk a kezünket. Végül újra megfogtuk. Én a másik kezemet a vállára tettem ő pedig a derekamra. Éreztem, ahogy a szívverésem felgyorsul. Felnéztem rá ő pedig le rám. – Ugye nem fogsz rálépni a lábamra? – kérdeztem
• Reméljük. – A fejemet ráhajtottam a mellkasára és úgy táncoltunk tovább. Hamar vége lett és megint egy gyors szám jött. – Tudod szerintem el kéne menned egy orvoshoz, mert túl gyorsan ver a szíved.
• Az utóbbi napba én is észre vettem.
• Ne, hogy meghalj itt nekem. – A versenyt megnyertük és ezáltal 1 hónapig ingyen ehetünk Adammel itt. Tök jó, nem? Adam haza vitt és megbeszéltük, hogy holnap találkozunk. Én pedig boldogan ledőltem az ágyamba és arra jutottam, hogy óvatosabbnak kell lennem, mert, ha így folytatom, akkor Adam észre fogja venni, hogy bele zúgtam.