12.fejezet

Találjátok ki, hogy kivel álmodtam. Ha Adamre gondoltál, akkor talált, ha nem, akkor nem. Méghozzá a tegnapi napot álmodtam meg csak egy kicsit feltuningoltam egészen a hálószobámig, de hát van ilyen. Az viszont biztos, hogy ez az álom ma életet fog bennem tartani, ami azt jelenti, hogy pörögni fogok egész nap. Ha már pörgésről van szó, akkor elmegyek futni Ginával, ha eljön velem. Gyorsan fel is hívom.

• Szia Gina, nincs kedved most eljönni velem futni?
• De van és, akkor beszélgethetnénk is.
• Jó, jó
• Amúgy miért nem jöttél át vagy kiabáltál az erkélyeden?
• Mert így gyorsabb.
• De az meg olcsóbb. Na, mindegy 15 perc múlva csöngetek vagy bemegyek.
• Gyere be.
• Oksi-boksi.
• Hagyd már ezt az undi dumát – fintorogva közöltem vele, hogy ez csak a tízen éveseknek való
• Oké, na puszi.

Ledobtam a telefonomat az ágyra és futottam fogat mosni, stb. Sikeresen végeztem és meglepve láttam, hogy 13 perc alatt elkészültem. Tényleg csúcs formában leszek ma. Felvettem az edző cipőm és megállapítottam, hogy ez a cipő nem az én világom, de hát magassarkúba még sem lehet futni. Volt egy ismerősöm, aki indult egy olyan versenyen, ahol 15 cm-s magassarkúban kellett futni, hát szegény azóta is mozgássérült, mert elesett és a gerince eltört. Még anya mondta nekem. Már el kéne látogatnom Ausztráliába olyan rég voltam ott és ott is van pár barátom, akivel már rég beszéltem és hát az egész családom ott van. Gyorsan felírtam valami füzetbe, hogy „család meglátogatása” és azért írom fel, mert így minden nap látni fogom és minden nap tenni fogok azért valamit, hogy el tudjak oda menni. Gina csöngetett én meg a füzetből kitéptem a lapot és felragasztottam egy hűtőmágnessel a hűtőmre utána pedig szaladtam az ajtóhoz.

• Szia Gina. Mik ezek? – mutattam egy rakás papírra amit a kezében tartott.
• A poszterek, amit ígértem. Ennyit sikerült össze gyűjtenem 2 év alatt. Ez körülbelül 100 db, de a legtöbb többször van meg.
• Kedves tőled. Biztos nekem akarod adni és nem tartanád meg inkább?
• Biztos nekem már van más akiről posztereket fogok gyűjteni.
• Hmm? Jól hallottam? – kérdeztem mosolyogva.
• Igen, összejöttünk Tommyval.
• Jaj, ez nagyon jó.
• Igen. Na, és te, hogy állsz az Adam hadjárattal?
• Nincs semmi hadjáratom. Amúgy bejössz vagy megyünk, mert ma is találkozok vele.
• Tök jó. Lerakom a posztereket és mehetünk.
• Tudod mit? Add ide – nyújtottam a kezemet, már majdnem oda adta, de vissza húzta a kezét.
• Vigyázni fogsz rá, ugye?
• Igen. – nyúltam a kezemmel, hogy vegyem el, de most meg hátra lépett
• Több ezer dollárt érnek, vigyázz rájuk.
• Jó vigyázni fogok – kikaptattam a kezéből és gyorsan leraktam a legközelebb lévő asztalra.
• Merre megyünk? – kérdezte tőlem.
• Arra, amerre kevesebben vannak.
• Oké.

Végre szabadnak éreztem magam. Remekül érzem magam. Igaz, hogy büdös vagyok, de minden dolognak van valami hátránya. Hát a futásnak az, hogy kifáradsz, nyáladzol, mint egy kutya, és büdös leszel.

• És nem is tervezed megszerezni Adam-t? – kérdezte tőlem, miközben leültünk egy út menti patak mellé. Először ittam az ásványvízből, amit egy kis boltostól vettem, utána válaszoltam.
• Hát, nem igazán. Ő meleg és ez ellen nem lehet mit tenni, akkár mennyire is fáj kimondanom ezeket a szavakat, ez az igazság.
• Értem. Tudom mit érzel. Amúgy sejt valamit?
• Hát nem hiszem, azt tudja, hogy szerelmes vagyok reménytelenül, meg elmondtam, hogy nagyjából, hogy nézz ki, de azt nem mondtam el, hogy ő az.
• Képzeld tegnap felhívott engem és erről a titokzatos szerelmedről faggatott – meghallottam a szavakat és kiköptem a vizet a számból.
• Hogy mi? – dadogtam – Ugye nem mondtál semmi olyat?!
• Hát annyit mondtam, hogy aki neked bejön az meleg, fekete hajú, Adam Lambert-nek hívják és most épp vele beszélek – a szemeim duplájára nőttek és az agyam annyira sokkolt volt, hogy levegőt se vettem – Jaj, de hogy is. Vegyél már levegőt – fellélegeztem – Annyit mondtam, hogy belőlem nem szed ki semmit se és, hogy nálad kell próbálkoznia.
• Huh, szerencséd.
• Annyira normálatlan nem vagyok.
• Mennyi az idő?
• 11 óra.
• Akkor azt hiszem itt az idő haza indulni – pattantam fel a fenekemről. De miért érdekli Adam-t, hogy ki tetszik nekem? Vissza felé már nem futottunk, de azért siettünk. – Amúgy miért érdekli, hogy ki tetszik nekem?
• Jó kérdés, talán segíteni akar, de én se értem igazából. Kérdezd meg tőle.
• Az lesz. Hát jó volt veled futni. Ma mit fogsz csinálni?
• Ma Tommyzni fogok.
• Erre tippeltem. – Megöleltük egymást és elbúcsúztunk. Egyből mentem fürödni, egy langyos vízbe. Kellemesen felfrissültem és felöltöztem valami normális, de nem feltűnő göncbe. A földszintről felcipeltem a posztereket a szobámba. Már a felét megnéztem, amikor jött egy sms-m. „ Szia, gyere és engedj be”. Adam küldte. Szaladtam le, hogy beengedjem.
• Szia – köszönt nekem
• Szia.
• Menjünk fel – mutatott fel
• Oké – ekkor jutott eszembe, hogy egy halom poszter fekszik az ágyamon. - Te maradj lent, elpakolok valamit és utána jöhetsz, rendben?
• Mért, mi van fent?
• Semmi - felfutottam és megmarkoltam a posztereket és fittyet hányva bedobtam őket a gardróbomba, amikor Adam felért, akkor pont sikerült becsuknom.
• Mit rejtegetsz ott?
• Semmit. Személyes dolgok
• Uh, a perverz fantáziám most valamire gondol
• Hát nem tudom mire gondolsz, de biztos nem az van oda bent, mint amire gondolsz. Amúgy meg, aki kíváncsi, hamar megöregszik.
• Ez hülyeség.
• Amúgy elmondanád, hogy miért zargatod Ginát, azzal, hogy kitetszik nekem?
• Ezt honnan veszed?
• Hát, nem is tudom. Ráhibáztam.
• Na jó elmondom. Ugye mindketten arra jutottunk, hogy jó barátok vagyunk és nekem ez tök rosszul esik, hogy nem mondod el és nem tudom, hogy miért nem mondod el. Nem bízol bennem vagy mi? – Hát, ha még annyi lenne, hogy nem bízok benne.
• Figyelj – invitáltam az ágyam felé – Én tényleg nagyon-nagyon, de nagyon bízom benned és én elmondanám, tényleg, de hidd el, hogy így mindkettőnknek jobb lesz.
• Sajnálom, de tényleg nem értem.
• Nem baj, már megszoktam, hogy kis butuska vagy.
• Amúgy nem vagyok én hülye.
• Akkor nem butuska, hanem cuki. Így jobb?
• Szerinted cuki vagyok? – erre a kérdésre nem tudtam mit válaszolni – Más szerint is. – megkönnyebbültem
• Ja. Na, megyünk?
• Persze.

Gyorsan beugrottunk a kocsijába és rájöttem, hogy nekem is szükségem van egy jogsira és kocsira. Mennyivel gyorsabb és egyszerűbb lenne közlekedés, valamint a vásárlás?! Kinéztem az ablakon és olyat láttam, amit itt Los Angelesben nem igazán lehet látni, egy hajláktalan. Vicces, hogy én nyavalygok azért, amiért ilyen életem van, miközben neki még ilyenje sincs. Van fedél a fejem fölött, van sok ruhám, van ennivalóm és a szüleimet is tudom támogatni. Ő még saját amgát se tudja ellátni. Megfájdult a szívem.

• Állj meg, de most!- kiáltottam felcipeltem
• Miért?
• Állj meg!
• Jó – félre húzódott az útról én meg kiszálltam és oda szaladtam a férfihoz és elég sok dollárral megjutalmaztam ő meg szóhoz se jutott. Gyorsan visszafutottam.
• Mehetünk.
• Rendes volt tőled, hogy segítettél neki, de valószínűleg nem kajára, hanem alkoholra fogja tölteni.
• Mindegy én segítettem neki, rajta múlik, hogy mire költi.
• Igaz, amúgy ma tök csendes vagy, van valami baj?
• Nincs. – rámosolyogtam, hogy bizonyítsam az állításomat.
• Oké, még 10 perc körülbelül.
• Akkor menjünk.
  Olyan 10 perc múlva tényleg megálltunk egy boltnál.
• Amúgy marad ez a fekete haj?
• Még igen, de már egy kicsit unom, nem sokára szőkítve lesz valahol.
• Hát arra kíváncsi vagyok – Ugye, kutakodtam Ad után és találtam a fiatal koráról képet, ahol szőke volt és hát maradjunk annyiba, hogy nem a legjobb választás, de azért, ha úgy felajánlaná magát, mint pasi, elfogadnám. - Neked a fekete a jó. Tök j ól mutat a fehér bőröd és a kékes szemed miatt.
• Tudom. Mármint ezt most nem beképzeltségből mondom, de tudom, hogy a feketébe őrülten szexi vagyok. Példa rá a sikító lányok, fiúk.
• Hmm, kíváncsi vagyok, hogy mikor fognak értem sikítani.
• Nem vagy te rossz csaj Katy.
• Annyira.
• Ezt most azért mondod, hogy mondjam, hogy szép vagy. - kinyitotta előttem a bejárati ajtót és bementünk az üzletbe, közbe fogtunk egy bevásárló kosarat és elindultunk a hajfestékekhez,
• Nem, nem azért mondom én tényleg nem gondolom magam szépnek. Úgy értem, hogy nem is gondolom magam csúnyának, de hát annyira nem vagyok tisztában a külsömmel, mint te a sajátoddéval.
• Én is tökre el voltam veszve, amikor még nem voltam híres, de több millió ember meghalna azért, ha vele járnék, szóval annyira nem rossz a helyzetem és pár hónap és veled is ez lesz.
• Hát nem hiszem, mert te az egész világba ismert vagy én meg csak Amerikába.
• Miután meg lesz a közös videoklip, azután te is híres leszel.
• Nem hiszem, szerintem nálad le fognak ragadni és kész.
• Majd meglátjuk. Na, nézzük. - Szemét a hajfestékekre szögezte. Gondoltam besegítek neki.
• Ez? - mutattam valamire
• Ez nem jó.
• És ez? - mutattam másikra.
• Ez se, mert ez túl olcsó, ami azt jelenti, hogy gagyi.
• És ez?
• Figyelj, értékelem a segítségedet, de most mellőzd pár percig köszi.
• Átmentem a smink részlegre, ha szükséged lenne rám, akkor szólj… – De azt úgy bírom, hogy, ha segíteni akar az ember, akkor az a baj, de, ha nem akkor meg az. A kezembe markoltam rózsaszín, szürke, arany, kék szemhéjfestékeket és vissza mentem Adamhez, aki még mindig a hajfestékeket túrta. – Még mindig ezt keresed?
• Igen.
• Te nem vagy normális. Ennyi ideig ezt keresni.
• Á, meg van.
• Jó menjünk
• Találtál valamit?
• Igen – be dobtam a kosárba.
• Fúj, rózsaszín, ki nem állhatom ezt a színt.
• Azt hittem, hogy szereted. -néztem rá döbbenten
• Miért?
• Mert hát, na, mindegy, menjünk.
• Ha te úgy akarod legyen.

Gyorsan kifizettük és már a kocsi felé mentünk.

• Mit csinálsz ma? - kérdezte tőlem
• Jó kérdés, fogalmam sincs. Talán gépezek.
• Nem lenne kedved ma hülyülni?
• A hülyülés alatt mit értesz? - próbáltam a szem kontaktus tartani vele és próbáltam az utat is figyelni
• Hát fagyizni, sétálni, nevetni... olyan dolgot csinálni, mint egy hétköznapi ember
• Mért én mi vagyok? Hétvégi ember vagy mi? - egy kicsit beleröhögtem a mondatomba, mert ez egyáltalán nem volt vicces és épp ezért röhögtem.
• Jaj, de vicces valaki. Te több vagy egy átlag embernél.
• Köszi kedves vagy, te is. Na, és ennyi a terved?
• Öhm, ja. Rakjuk be a kocsiba a zacskót és menjünk.
• Szerencse, hogy torna cipőt vettem fel.
• Nekem meg az, hogy hoztam magammal baseball sapkát, napszemüveget és kapucnis felsőt. Talán így nem fognak annyira felismerni.
• Napszemüveg és kapucni nálam is van.
• Fel velük!

Beraktuk a 2 zacskót a kocsiba és le is indultunk. Nem tudom, hogy most boldognak kéne lennem, amiért VELE vagyok, vagy szomorúnak, mert nem kaphatom meg. Mondjuk, ha felejteni akarok, akkor nyílvánvalóan nem vele kéne lennem, de ha nem lehetnék vele, akkor szerintem megőrülnék a hiányába és talán egy késsel a sarokba ücsörögnék..Na jó a kés az nem valószínű, de azt se fogom neki mondani, hogy „ Bocs, de nem szeretnék veled lenni, mert szeretlek és elakarlak felejteni, de nélküled se bírom ki”. Addig is a szememmel a hátsóját méregetem, mert megelőzött. Nem rossz, láttam már jobbat is, de szívesen megmarkolásznám,,,persze mást is markolásznék rajta. Azt hiszem, hogy a perverzkedésemet most inkább hagyom, mituán meguntam a feneke bámulását oda futottam mellé.

• Miért maradtál le ennyire?
• Nincsenek akkora lábaim, mint neked – mentegetőztem
• Ha nem ismernélek azt mondanám, hogy a seggemet bámultad.
• Még jó, hogy ismersz.
• Tudod még jobban ismerhetnél, ha elmondanád, hogy ki... - nem hagytam, hogy befejezze a mondatát, mert félbe szakítottam
• Ne is álmodozz.
• Oké
• Gondolom kiakadnál, ha most azt mondanám, hogy vásárolni akarok?
• Nem akadnék ki, de biztos, hogy nem engedném, hogy bemenj. Amikor e vásárolsz, akkor oylan vagy, mint kisgyerek a cukorka boltban. Nem tudod mit akarsz, de mindent szeretnél.
• Bocs, hogy élek.
• Meg van bocsátva. – rámosolyogtam
• Jaj te, imádlak! - magához húzott.
• Örülök, de az imádott embered meg fog fulladni, ha nem engeded el.
• Jaj, bocsi.
• Semmi gond. Nézd itt van egy fagyizó – mutattam jobbra egy kék színű építményre.
• Ez nem jó. Kis fagyi árust kell keresni, aki az utcán áll egy kis kocsival, mert ő sokkal többet ad és jobbat, mint ebbe az üzletbe – végiggondolva Adam szavait rájöttem, hogy igaza lehetett és arra is rájöttem, hogy ő pontosan tudja mit akar.
• Ha te mondod. - Már sétáltunk 100 métert,de oylan fagyizó,a mit Adam mondott még nem volt – Mond, szerinted fogunk olyan fagyizót találni? Mert ha nem, akor bemegyek egy boltba és veszek 1 üveg vizet, mert szomjan pusztulok.
• Nem érünk rá.
• A vizemre nem érünk rá, de a te nem létező fagyis kocsidat keresni ráérünk?! - háborodtam fel
• Jó ne pattogj már, nem fogsz szomjan halni. 3 napig bírod víz nélkül
• Kösz.
• Adj még 10 percet, jó?
• 10 perc! - a telefonomon elindítottam egy stoppert. 5 perc 26 mpnél jártam, amikor Adam felkiáltott, hogy ott van. Megragadta a csuklómat és elindult futva az árushoz magával rángatva. Esküszöm, hogy mindjárt kiszáradok a forró L.A. Nyárban, de ő neki még futni kell meg már eleget futottam. Az eladó az elején sokott kapott a látványunkl, de pár perc után össze szedte magát. Adam csokisat, vaníliásat és epreset kért én pedig citromosat, csokisat és epreset + egy üvegvizet. Kifizettük és már mentünk is.
• Mondtam én, hogy lesz és finom is.
• Hát nem a legrosszabb. Te is hallottad? - jobbra néztem, ahol sok bokor volt. Egy kattanást hallottam
• Nem. Miről maradtam le?
• Shh – megálltam és füleltem – És most?
• Most igen.
• Mi volt ez?
• Egyet találhatsz – Adam szemét forgatva mutatott egy alakra aki kiugrott a bokorl és olyan 10 méterre állt tőlünk miközben másodpercenként úgy 100 képet csinált.
• Nesze rejtőzködjünk. Leszedtem a kapucnim és a szemüvegemet a hajamba tűztem.
• Tudod vannak jó fej paparazzik, de ez biztos nem az.
• Honnan jöttél rá?
• Nem kavarjuk fel egy kicsit a sztár híreket? – magához húzott és átkarolta a derekamat és ezt a fülembe súgta.
• Mi-mire gondolsz? - nyeltem egy nagyot. A közelsége megőrjit.
• Hosszú, de benne vagy?
• Hát igen. – nem tudtam, hogy mire gondolt, de remélem nem a csókra, mert, akkor össze rogyok a csodálattól. De szerencsére és bánatomra nem csókolt meg, csak a kezét az enyémre rakta és az ujjaink összefonódtak utána pedig megpuszilt az arcomon, miközben azt mondta, hogy én is csináljak valamit. Hát csináltam. Befordítottam magunkat, hogy háttal legyünk a fotósnak és mi pedig mű csókot szimuláltunk. Aki oldalt volt az látta, hogy ez csak mű, de a fótósnak olyan rálátsa volt ránk, amiből azt lehetett kivonni, hogy nem mű, hanem igazi. Hallottam, ahogy a fotós elkezd ujjongani a csók látszatán. 10 mp szimuláltunk utána pedig kézen fogva tovább sétáltunk a fotós felé. Amikor csak pár centi volt a fotós és köztünk, akkor láttam egy félelem jelet átsuhanni a szemén és gyorsan elfutott. Adammel elkezdtünk kuncogni és amíg láttóhatáron voltunk így mentünk, de amikor bekanyarodtunk egy sikátor féleséghez elengedtünk a megizzadt kezünket. Tudjátok mekkora erőfeszítésbe került nekem, hogy nem támadtam le vagy nem estem össze?! Esküszöm, hogy megőrültem a puszijától és az érintésétől.
• Kíváncsi vagyok, hogy ebből mi lesz – mondtam halkan, mert zavarban voltam az előbbi történtek miatt.
• Én is.
• Kérdezhetek valamit?
• Csak nyugodtan – nekidőlt a falnak és lecsőszott.
• Miért akartad, hogy játszuk el, hogy járunk, ha tengap mindketten állítottuk, hogy barátságnál nincs több köztünk?
• Hmm, szeretem látni, ahogy az újságírók keverik a szart. Kíváncsian várom a fejleményeket. Amúgy ez a mű csók jó ötlet volt.
• Hát te mondtad, hogy találjak ki valamit.
• JA. De elolvadt a fagyim – pár csepp gördült a kezéről a földre. - Gondolom nincs nálad papírzsepi
• Nincs, de víz van.
• Az is jó. – Adam lemosta a kezéről a fagyiját és indultunk is tovább. A legközelebbi kukába mindketten kidobtuk a fagyi maradványokat.
• Nesze fagyi. Terv?
• Nincs. Sétáljunk. Akkor találunk olyan dolgokra, amik megváltoztatják az életünket.
• Mi lettél te?! Író?
• Csak dalszerző. Amúgy mostanában olyan fura vagy, nem akarsz valamit mondani? - Őszintén?! De szeretnék, de nem merem. Szeretlek és nem úgy, mint egy barátot. Te lehetnél életem értelme, ha viszonozni tudnám az irántad táplált szerelmemet, de hát az élet nem igazságos.
• Nem, nem szeretnék.
• Hát oké.
• Tudod, már kezd fájni a lábam.
• Elég lábfájós vagy.
• Tudom és ez nem valami jó.
• Hát nem. Nem tudom, hogy te, hogy vagy vele, de én kezdek éhes lenni – megsimogatta a pocikáját.
• Na, ne, hogy éljen halj. Amúgy van ingyen kuponunk.
• Hát nem rossz ötlet. Elmegyünk?
• Menjünk.
• Akkor menjünk a kocsihoz.
• De jó, hogy nem láttál semmi érdekes boltot.
• Hát igen, de nem tudod, hogy mennyire várom, majd az újságok reakcióját.
• Hát én is várom – Biztos, hogy az össze olyan újságot megveszem, amin együtt vagyunk. Talán még csinálok valami bűbájt is.
• Katy?! Emlékszel még rám? - A gondolkodásomból kizökettem, amikor egy ismerős csajszi állt előttem
• Öhm. Ismerősnek tűnsz...
• London – mont mosolyogva
• Jaj, most már emlékszem. Hogy vagy? - London, akivel az nap találkoztam, mikor Nina szakított velem.
• Köszi jól. Örülök, hogy újra összefutottunk.
• Ja, én is.
• Amúgy Adam mikor jön ki az új albumod? Mert a húgom hatalmas Glambert és pattog.
• Nem sokára.
• El s efogja hinni, hogy találkoztam veled. Esetleg egy autogramot kaphatnék tőled, nagyon örülne neki.
• Persze. Van nálam autogramkártya. - Kihúzott a farzsebéből egyet és átnyújtottam Londonnak. Arra lettem figyelmes, hogy a nap bebújt egy csúnya felhő mögé és a szél is elkezdett fújni, amitől kirázott a hideg.
• Szerintem mennünk kéne, mert ahogy elnézem, hatalmas vihar lesz. Még biztos fogunk találkozni
• Igen. Köszi az autogrammot. Sziasztok.
• Szia – köszöntünk el egyszerre
• Ki volt ez a csaj?
• Hát egy rajongóm.
• És tényleg eső lesz, vagy csak kifogás volt, hogy elhúzzunk?
• Tényleg, nézz az égre.
• Júj, siessünk, mert nem hiszem, hogy felhúztam a kocsimon a tetőt.
• Jé, nem a hajadat vagy a sminkedet félted, ahenm a kocsit. Amúgy le se húztad
• Biztos?
• Igen.
• Akkor jó. Vagyis nem, mert a hajam és a sminkem. Úgy fogok kinézni, mint egy bohóc.
• Visszatért a régi Lambert, aki ismertem – átkaroltam egy kézzel és magamhoz húztam, aztán elengedtem
• Amúgy az elején mért voltál bunkó?
• Hmm, talán ideges voltam Sidney miatt, meg igazából nem ismertelek és elég tolakodónak és erőszakosnak találtalak.
• Hát még jó, hogy erőszakos voltam.
• Igen.

Éreztem, hogy egy vízcsepp hull az orromra és még mielőtt megszólalhattam volna, elkezdett dőlni az eső. Megragadta Adam a csuklomat és elkezdtünk futni.

• Most hova futunk? Mert a kocsi még messze van.
• Keresünk valami fedett helyet.
• Hát én olyat nem látok, az egyetlen fedett hely a telefonfülke.
• Hol látsz te olyat?
• Egyenesen, az a piros folt, látod?
• Igen, az tökéletes lesz. Gyere – még gyorsabban elkezdett futni
• Vigyázz, mert megint elesel.
• Nem fogok. – Sikeresen beértünk a pár négyzetméteres fülkébe persze a hajam teljesen elázott, ahogy Adamnek is, de legalább a sminkünk megmaradt, legalábbis remélem.
• A sminkem – most vettem észre, hogy a testünk milyen szorosan ér össze. El is akadt a szavam, de gyorsan túl kellett tennem magamat ezen, hiszen feltűnő lenne – Elmosódott?
• Nem, ugyan olyan jó, mint volt. – mosolyogva közölte velem, esküszöm, nem sok hiányzik, hogy összesek, mondjuk annyira nem lenne feltűnő, mert elfeküdni nem tudnék, nincs annyi helyem. – És az enyém?
• A tiéd is. Meddig leszünk itt?
• Hát szerintem jó pár óráig. Órási viharok vannak erre felé.
• Szerintem meg várjuk meg ameddig elcsendesedik és húzzunk.
• Majd meglátjuk. – A pulcsinkat levettük, mert teljesen átázott és ledobtuk a kis deszkára, ami ülésre szolgált. Szerintem. Pár percbe sem telt bele, amíg a bőröm libabőrös lett és akaratlanul is elkezdtem vacogni. – Fázol?
• Eléggé
• Nyugi, majd jobb lesz. - Körülbelül eltelt olyan 5 perc és még mindig nem lettem jobban, sőt egyre jobban ráz a hideg – Hát te nem vagy jobban – Köszönöm a megállapítást Adam – De még nem mehetünk ki, mert még jobban szakad az eső.
• D-d-d-e én már n-n-nem b-bírom sokáig. T-t-tényleg
• Hát tényleg nem nézel ki valami jól. Kezdesz lilulni – Lilulni? Hát az én kreol bőröm, hogy lilul? Érdekes lehet a látvány, de tényleg nem vagyok valami jól. Adam átkarolt és magához húzott, a bőre forrónak tűnt, szinte égetett, tényleg meleg, ez egy nem vicces vicc. A szívem még jobban vert, mint eddig és már nem csak a bőrétől éreztem azt, hogy melegebb van, hanem saját magamtól is. Az esőcseppek kopogtak és mindent eláztattak. A kezeimmel én is átölelt és teljesen ellazultam. Ekkor azt éreztem, hogy el kell mondanom mindent, most azonnal, nem bírom tovább, tudnia kell az igazat, de előtte még nagyot szippantok és az illata megnyugtató és felkészültem. A számat szóra nyitom és nem jön ki semmi se, azt hiszem képtelen vagyok rá, szóval vissza csukom és behunyom a szemem és élvezem a pillanatot – Jobban vagy?
• Nem, nem vagyok jobban még mindig fázok – hazudtam neki, nem akarom, hogy véget érjen a pillanat
• Pedig már nem vacogsz.
• Jó, de még fázok. – Egy picit még élvezkedtem utána pedig elengedtem és elhúzódtam tőle.