Névváltozás a "Sötét Szárnyak" nevére. Szerintetek?

13.Fejezet!!./Bocsi a késésért!.:))./

Egyfolytában a tegnapi napon gondolkodok. Mű csók, ölelkezés, közelkerülés...Ginának is vagy fél órán át róla álmodoztam és a történtekről, aztán emgunta és haza ment én pedig még mindig úgy érzem, hogy nem mondtam el semmit se, de ezt ki kell adnom magamból, mert ez nem tesz jót nekem, most is sírok…Ezért írtam egy dal szöveget, minek az lett a címe, hogy „Reménytelen szerelem”, nekem nagyon tetszik ez a dal, mivel az érzéseimről szól és biztos, hogy benne lesz a következő albumomba. Már délután van. Hamar eltelt a nap, mivel megbeszélést tartottunk az America next super star rendezőivel és döntőseivel, hiszen el fog indulni a fél éves turné Amerikába. Őszintén megmondom, hogy imádok énekelni, de semmi kedvem sincs a sok nyomorék ember közt tölteni azt a fél évet főleg úgy, hogy Sidney is ott lesz. Inkább maradnék itthon Adammel és Ginával, viszont, ami jó hír ezzel a turnéval kapcsolatban, hogy Adam az utolsó 3 hónapban végig sztár fellépő lesz, azaz a második része már egész jó lesz, legalábbis remélem. Adammel tegnap igazunk lett, hiszen tele van az újság velünk, és címlapon a mű csók van, az összes olyan újságot megvettem, amiben benne vagyunk, hiszen kíváncsi vagyok a cikkekre. Az összesbe leírták, hogy biztos járunk és Adam egy csaló és egy hazug dög, meg ilyesmi. A legdurvább cikk pedig ez volt „ Szinte már biztos, hogy össze fognak házasodni, hiszen már össze is költöztek.” Bírnám, ha igaz lenne, de nem igaz és nem akarom, hogy tévhitekben higgyenek ezért felmentem twitterre és elkezdtem cáfolni a híreket. Adam menedzsere is cáfolta őket, mert Adam nem ér rá…fodrásznál van, kíváncsi vagyok a hajára, azt mondta, ha kész lesz eljön hozzám. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, remélem nem lesz nagy változás, mert ez az oldalt lenyírt séró nagyon elnyerte tetszésemet. Unatkozok, legszívesebben kimennék sétálni, de a ma reggeli pletykák miatt inkább nem megyek sehova, azt hiszem sütök valami sütit. Valami egzotikus sütire gondoltam, találtam is egyet, de amin megláttam a receptet, a közönséges, de nagyszerű csoki torta mellett döntöttem, de egy volt a bibi, nincs itthon kakaó por. Csak el kell mennem egy kis közértbe. Ezért felvettem egy farmer rövid gatyát, szürke pulóvert, egy napszemüveget és egy neon zöld baseball és egy Nike cipőt. Minél hamarabb kell megjárnom, emrt annál kevesebben fognak felismerni, de szerintem nem engem fognak támadásba venni, hanem Adam-t ezért inkább ledobtam a sapkát, hiszen engem leszarnak, ha itt van Adam és ezért hálás vagyok, hogy nem engem zargatnak. A bejárati ajtómat bezártam és, amikor kinyitottam a kapumat, akkor úgy 10 újságíró nyomta a pofámba a mikrofonjukat én meg ijedtembe rájuk csaptam az ajtómat. Chh, még, hogy Adam-t nyaggatják, gratulálok a hülye felfogásomnak. Nagy levegőt vettem és kinyitottam újra a kaput és most kimentem. Az utamból arrébb löktem 2 újságírót és gyors léptekbe elindultam a bolt felé. Olyanokat kiabáltak, hogy „Mi van köztetek Adammel” vagy „Mióta vagytok együtt”.Kész, ebből most van elegem, megfordultam és megvártam, amíg oda jönnek hozzám. Egy fél kört alkottak körülöttem.

• Most fogom elmondani először és utoljára. Mi nem járunk Adammel, mi nagyon jó barátok vagyunk és egyikünk se adná fel a barátságunkat, holmi szerelemért és, ha fel is akarnánk adni, akkor se tudnánk, mert Adam MELEG – a meleg szót kihangsúlyoztam, – Nem tudom ,hogy miért nem képesek felfogni ezt az egy szót. Ennyire idióták, vagy mi? - Remélem elég hihető volt...
• Akkor mik voltak azok a csókok?!
• Azok nem voltak igaziak, csak kíváncsiak voltuk, hogy mennyire terjedne el ez a pletyka. De tudják mit?! Szánalmasak, hogy így tönkre tudják tenni az ember életét. Most pedig el kell mennem venni kakaóport. Ágyő – intettem és elviharoztam. Nekem kell egy kocsi és egy jogosítvány. Ez így nem normális én nem azért lettem énekesnő, hogy ne elgyen magánéletem, hanem azért, hogy azzal foglalkozzak amiben jó vagyok és amit csinálni szeretnék. Szerencsére hamar megjártam. A csokitorta kész volt és beraktam a hűtőbe, de úgy éreztem, hogy Adam nélkül nincs életem. Azzal nyugtattam magam, hogy már csak pár perc/óra és itt lesz. Addig viszont muszáj lekötnöm magam valamivel, mert különben beleőrülök. Vajon elég időt töltök a rajongóimmal? Nem, nem hinném. Itt az idő egy kis kérdez-felelek játékra. Megragadtam a telefonomat és lefeküdtem a kanapéra, majd bekapcsoltam a tv-t, hogy legyen valami alap zaj. A kérdések csak úgy záporoztak, mint az északi sarkon a hó.
  „Mit gondolsz a paparazzikról?”
  „Hmm, hát nekem nincsen velük bajom addig míg tisztában vannak a határokkal”
  

„Kedvenc ennivaló?”

„ Rántott sajt, sült krumplival”

„Megbántad, hogy jelentkeztél a versenybe?”

„Nem, ezt soha nem fogok megbánni, mindig erről álmodtam és a verseny által szert tettem egy nagyon jó BARÁTRA, Adamre.”

„Szóval, akkor nincs köztetek semmi?”

„Nem nincs, csak a paparazzók mindent kifiguráznak. Nagyon jó barátok vagyunk. Ennyi”

„Akkor lehet szó közös duettről?”

„Majd meglátjátok.;).”

„Mikor jön ki az első albumod?” Ezen elgondolkodtam, aztán pár perccel később válaszoltam

„Nem tudom, valószínűleg a túrné után, de nem sokára megjelenik a versenyben elhangoztt dalok albuma. Elégedjetek meg ezzel, egyenlőre. Tudjátok a türelem rózsát terem.;) Viszont most megyek és elszórakoztatom magam. Sziasztok”

Igazából szó sem volt szórakozásról, mert ezen az albumon el kell gondolkodnom. Tényleg jó lenne minél hamarabb megcsinálni. Sok kiadó írt nekem a lemez kiadásról, de még nem jeleztem senkinek se vissza, viszont most itt az idő. Kikerestem a Sony Music telefonszámát – mivel ez az egyik legjobb kiadó – és telefonáltam is. A telefonálást hamar lerendeztük, mert holnap személyesen fogunk találkozni. És ekkor csöngettek. Remélni tudtam, hogy Adam az. A szívem vadul kalimpálni kezdett, miközben indultam az ajtó felé. Valahogy úgy éreztem, hogy ő az és úgy tűnik jól éreztem. Kinyitottam és ő állt az ajtóban. Végig mértem. Egy magasszárű csizma, fehér csőfarmer és egy hozzáillő kapucnis kék pulóver, ami a fején hevert és egy napszemüveg takarta el csinos arcát.

• Szia! Azt hittem már soha nem jössz – rámosolyogtam és arrébb álltam, hogy be tudjon jönni.
• Hát először még haza mentem és kezdtem valamit a hajammal
• Na muti! - leültem a kanapéra ő pedig követett
• Nem tudom elég gáz lett. Kérlek ne nevess ki.
• Nem foglak kinevetni, amúgy is gyorsan nő a hajad. Na, mutasd!
• Te akartad. - lehúzta a fejéről a kapucnit és a napszemüveget ledobta a földre – Nagyon rossz?
• Hmm – Érdekesen fürkésztem az arcát, a haja felvolt zselézve és a hajvégébe pedig szőke festék volt, viszont oldalt a fülétől olyan 2 cm vastagságig le volt borotválva és kiemelte a cuki fülét. – Nem rossz. Az előző jobb volt, de nekem tetszik.
  
• Tényleg?
• Igen, tényleg tetszik.
• Nekem akkor se tetszik. De kedves tőled, hogy ezt mondod.
• Szerintem neked is tetszik csak még fura. Körülbelül fél évig ugyanaz a hajad volt és most hirtelen a hajad teljesen átalakult, szerintem várj egy kicsit és utána megszokod.
• Talán igazad van és szerinted, mit csináljak vele, ha pár hét után se fog tetszeni?
• Szerintem oldalt legyen egyenletes.
• Köszönöm. - mondta és megölelt. A szívverésem az egekbe szökkent. - És miért tetszett annyira a régi hajam?
• Nem tudom. Vagyis igen, de pontos magyarázkodást ne várj tőlem. Azt hiszem illet hozzád, mert az a haj különleges volt és te is az vagy. Valamint szerintem jól állt neked, szexi voltál benne – magam se hiszem el, hogy ezeket a szavakat kimondtam – Azt hiszem ennyi.
• Elpirultál! - rám mutatott és nevetett, mint egy kis gyerek. Igen én így szeretem őt.
• Aha, oké. Képzeld írtam egy dalszövegeket. Megnézed?
• Igen, persze, hogy ne.

Felfutottam és olyan 10 perc után megtaláltam. Annyira feledékeny vagyok, mi lesz velem öregkoromban? A lapot oda nyomtam Adam kezébe és vártam, hogy végig olvassa és véleményt mondjon.

• Őszinte véleményt szeretnél?
• Csak azt.
• Oké. Szóval, ha jól látom önmagadból indultál ki és abból a titkos pasiból. - Bólintottam és fintorgott egyet, mert még mindig nem mondtam el neki, hogy ki tetszik nekem, de hát, hogy mondhatnám el?! – Tetszik, hogy van alapja viszont szerintem túl sok a szöveg a refrénbe. Egy kicsit csiszolni kéne belőle és szerintem egy jó dal születne.
• Köszi, amúgy azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy még nem kéne elkezdeni a videoklip forgatást.
  
• Miért? – Rám nézett meglepetten. Pupillája kitágult.
  
• Hát ma beszéltem az egyik lemez kiadóval és holnap ülünk le, hogy jobban megtárgyaljuk az ügyet és szerintem bő fél év mire kijön és nem szeretném, hogy ilyen hamar megjelenjen a videoklip. Persze, ha neked nem tetszik ez az ötlet, akkor elfogadom és belemegyek, hogy most csináljuk meg.
  
• Teljesen megértem.
• Tényleg? - néztem rá megkönnyebbülten
• Igen, viszont ma szólt a menedzserem, hogy elintézte, hogy az egyik legjobb videoklip tervező csinálja a mienket. Mi lenne, ha leforgatnánk a klipet, de csak 2-3 hónap múlva hoznánk nyilvánosságra?
• Oké, persze felőlem.
• Nagyszerű!
• Amikor jöttél nem voltak itt az újságírók?
• De itt voltak, csak egy kicsi kellett, hogy ne hozzanak ki a sodromból. Elállták az utamat és nem engedték, hogy bejöjjek. Majdnem nekik ugrottam.
• Velem is ezt volt. Hogy, hogy nem a kocsiddal jöttél?
• Nem tudom
• Te hova mentél?
• A boltba, hogy vegyek kakaóport.
• Mire kellett az?
• Csináltam csoki tortát. Gondolom felesleges megkérdeznem, hogy kérsz-e úgy is igent mondasz.
• Imádom, hogy gondolat olvasó vagy. Egész nap alig ettem valamit.
  
• Akkor dupla adagot adok neked. Amúgy rendelhetünk pizzát is
  
• Remek ötlet. - Felálltunk és elindultunk a konyhába, ő leült az egyik székre. Gyorsan vágtam neki egy nagyobb szeletet és oda adtam neki
  
• Kérsz rá tejszínhabot vagy epret?
  
• Igen – mondta teli szájjal. A tejszínhabot oda nyomtam a kezébe és pár szem epret megmostam, majd a tányérjára tettem- Ez isteni! Nagyon jól tudsz főzni.
  
• Hát, köszi, de ne beszélj teli szájjal. – Gyorsan megfordultam,- mert elpirultam- és mentem a telefonért - Amíg ő evett rendeltem egy óriás pizzát. Elég hamar befalta a tortát. – Képzeld, eldöntöttem, hogy leteszem a jogsit. – mondtam büszkén
  
• Tényleg?! Ez tök jó! – A meglepettségét nem is tagadta, de aztán hamar átváltott egy meleg szívű mosolygásba - És mikor?
  

Tényleg, mikor?! A mostani időben nagyon elfoglalt leszek…Túrné, album, stb… Nem igazán lesz erre időm, de ez is fontos. Los Angelesben kocsi nélkül senki vagy és én nem szeretnék senki lenni. Komolyan mondom ennyire szerencsétlen, hogy lehetek? Nincsen kocsim, vagy is nincsen jogosítványom. Adam érdeklődve nézett rám és ekkor eszembe jutott, hogy túl sokáig gondolkodtam.

• Bocsi, csak elgondolkoztam.
  
• És min?
  
• Azon, hogy nincs időm semmire és, azon, hogy, hogy lehetek ennyire gyökér, hogy Los Angelesben élek, de jogosítványom nincs. Igazi balfék vagyok – Hátradőltem a széken, a karomat összefontam a mellemnél és megforgattam a szemem.
  
• Nem vagy az. Egyszerűen nem volt szükséged eddig jogosítványra és ez tök jó.
  
• Nagyon. Egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok – elfordítottam a fejem és elindultam, hogy bekapcsoljam a fűtést, mert fázok. A szavaim, – amiket kimondtam- még jobban égettek belül, mint ezelőtt. Szánalmas vagyok és nem érdemlem meg, hogy ilyen életem legyen, egy kis raktárat kéne takarítanom, ez való nekem. Nem, hogy boldog lennék és élvezném azt, hogy valóra vált az álmom. Nem. Persze, hogy nem ilyen könnyű. Az ember mindig többet akar, mint amije van pedig én még 1 egyszerű dologra vágyok méghozzá rá. Szenvedek a szerelembe és miért?! Mert egy melegbe szerettem bele. Egy olyan emberbe akinek a szíve nem ismer határokat, a szeme gyönyörű szép kékes zöld, a mosolyáért pedig ölni kéne. A fejemet a falba vertem bánatomban és még 1x, aztán még 1x. A fájdalom elvakított mindentől és aztán hirtelen azt vettem észre, hogy az arcom Adam mellkasába van szorítva és próbál megnyugtatni. A könnycseppjeim csak úgy estek le az arcomon, mint az Antarktiszon a hó.
  
• Mi a baj? Nyugodj meg! Nem vagy szerencsétlen – éreztem, ahogy a hajamba csókol – Mellesleg jó illatú a hajad.- Kezemmel átöleltem a tökéletes testét és a karjaimban biztonságban éreztem magam még, ha ezt nem is tudta. Nem tudom meddig bírom még, iylen érzést még soha nem éreztem és úgy érzem egyszer kifogok neki midnent tálalni
  
• Köszönöm
  
• Megnyugodtál?
  
• Azt hiszem. – Lelkileg még nem.
  
• Mi a baj? - mondta és a kezével felemelte a fejemet. Belebámultam a gyönyörű szép szempárba és 1 hajszálnyin múlott, hogy ne kezdjek el megint bőgni. A szemem még mindig tele volt könnyekkel így nem vette észre, hogy még jobban benedvesedett az én barna szemem
  
• Semmi – megráztam a fejem és vissza bújtam hozzá
  
• Ismerem ezt az érzést
  
• Tény-leg? - lehet, hogy észre vette? De, akkor még távolabb kerülünk egymástól és azt nem bírom ki.
  
• Ez a szerelem
  
• A miiii?
  
• Én esküszöm megkeresem azt a balfácánt akibe beleszerettél és megölöm. Nem állapot, hogy kárt okoz benned. - Elégedettségembe felsóhajtottam
  
• Hajrá. Úgy se lennél rá képes.
  
• Az nem olyan biztos.
  
• Képes lennél börtönbe ülni életed végéig?
  
• Hát majd te kiszabadítasz. - Ezen muszáj volt felnevetnem
  
• Hát persze. Tiszta szerencsétlen vagyok, de majd én kiszabadítalak, nem? Egy kicsit sokat képzelsz rólam.
  
• A kenyérbe beleraksz egy reszelőt és minden megoldva
  
• Félek, hogy a reszelőt nem a kiszabadulásodra használnád, hanem a körmödre. Lefogadom, hogy az a reszelő is használhatatlan. Az első 1 percbe szét törne.
  
• Hát remélem, hogy nem.
  
• És aztán? – felemeltem a fejem, hogy bele tudjak nézni
  
• Össze szedjük azokat, akikre szükségünk van és elszökünk egy lakatlan szigetre.
  
• És gyümölcsön élünk, míg meg nem halunk?
  
• Meg halon
  
• Utálom a halat. – A „hal” szó hallatán muszáj volt fintorognom. Soha nem voltam igazán oda a halakért.
  
• Akkor gyümölcs.
  
• Megegyeztünk! – rámosolyogtam - és ő is vissza mosolygott azzal az angyali mosolyával...