12.fejezet

Találjátok ki, hogy kivel álmodtam. Ha Adamre gondoltál, akkor talált, ha nem, akkor nem. Méghozzá a tegnapi napot álmodtam meg csak egy kicsit feltuningoltam egészen a hálószobámig, de hát van ilyen. Az viszont biztos, hogy ez az álom ma életet fog bennem tartani, ami azt jelenti, hogy pörögni fogok egész nap. Ha már pörgésről van szó, akkor elmegyek futni Ginával, ha eljön velem. Gyorsan fel is hívom.

• Szia Gina, nincs kedved most eljönni velem futni?
• De van és, akkor beszélgethetnénk is.
• Jó, jó
• Amúgy miért nem jöttél át vagy kiabáltál az erkélyeden?
• Mert így gyorsabb.
• De az meg olcsóbb. Na, mindegy 15 perc múlva csöngetek vagy bemegyek.
• Gyere be.
• Oksi-boksi.
• Hagyd már ezt az undi dumát – fintorogva közöltem vele, hogy ez csak a tízen éveseknek való
• Oké, na puszi.

Ledobtam a telefonomat az ágyra és futottam fogat mosni, stb. Sikeresen végeztem és meglepve láttam, hogy 13 perc alatt elkészültem. Tényleg csúcs formában leszek ma. Felvettem az edző cipőm és megállapítottam, hogy ez a cipő nem az én világom, de hát magassarkúba még sem lehet futni. Volt egy ismerősöm, aki indult egy olyan versenyen, ahol 15 cm-s magassarkúban kellett futni, hát szegény azóta is mozgássérült, mert elesett és a gerince eltört. Még anya mondta nekem. Már el kéne látogatnom Ausztráliába olyan rég voltam ott és ott is van pár barátom, akivel már rég beszéltem és hát az egész családom ott van. Gyorsan felírtam valami füzetbe, hogy „család meglátogatása” és azért írom fel, mert így minden nap látni fogom és minden nap tenni fogok azért valamit, hogy el tudjak oda menni. Gina csöngetett én meg a füzetből kitéptem a lapot és felragasztottam egy hűtőmágnessel a hűtőmre utána pedig szaladtam az ajtóhoz.

• Szia Gina. Mik ezek? – mutattam egy rakás papírra amit a kezében tartott.
• A poszterek, amit ígértem. Ennyit sikerült össze gyűjtenem 2 év alatt. Ez körülbelül 100 db, de a legtöbb többször van meg.
• Kedves tőled. Biztos nekem akarod adni és nem tartanád meg inkább?
• Biztos nekem már van más akiről posztereket fogok gyűjteni.
• Hmm? Jól hallottam? – kérdeztem mosolyogva.
• Igen, összejöttünk Tommyval.
• Jaj, ez nagyon jó.
• Igen. Na, és te, hogy állsz az Adam hadjárattal?
• Nincs semmi hadjáratom. Amúgy bejössz vagy megyünk, mert ma is találkozok vele.
• Tök jó. Lerakom a posztereket és mehetünk.
• Tudod mit? Add ide – nyújtottam a kezemet, már majdnem oda adta, de vissza húzta a kezét.
• Vigyázni fogsz rá, ugye?
• Igen. – nyúltam a kezemmel, hogy vegyem el, de most meg hátra lépett
• Több ezer dollárt érnek, vigyázz rájuk.
• Jó vigyázni fogok – kikaptattam a kezéből és gyorsan leraktam a legközelebb lévő asztalra.
• Merre megyünk? – kérdezte tőlem.
• Arra, amerre kevesebben vannak.
• Oké.

Végre szabadnak éreztem magam. Remekül érzem magam. Igaz, hogy büdös vagyok, de minden dolognak van valami hátránya. Hát a futásnak az, hogy kifáradsz, nyáladzol, mint egy kutya, és büdös leszel.

• És nem is tervezed megszerezni Adam-t? – kérdezte tőlem, miközben leültünk egy út menti patak mellé. Először ittam az ásványvízből, amit egy kis boltostól vettem, utána válaszoltam.
• Hát, nem igazán. Ő meleg és ez ellen nem lehet mit tenni, akkár mennyire is fáj kimondanom ezeket a szavakat, ez az igazság.
• Értem. Tudom mit érzel. Amúgy sejt valamit?
• Hát nem hiszem, azt tudja, hogy szerelmes vagyok reménytelenül, meg elmondtam, hogy nagyjából, hogy nézz ki, de azt nem mondtam el, hogy ő az.
• Képzeld tegnap felhívott engem és erről a titokzatos szerelmedről faggatott – meghallottam a szavakat és kiköptem a vizet a számból.
• Hogy mi? – dadogtam – Ugye nem mondtál semmi olyat?!
• Hát annyit mondtam, hogy aki neked bejön az meleg, fekete hajú, Adam Lambert-nek hívják és most épp vele beszélek – a szemeim duplájára nőttek és az agyam annyira sokkolt volt, hogy levegőt se vettem – Jaj, de hogy is. Vegyél már levegőt – fellélegeztem – Annyit mondtam, hogy belőlem nem szed ki semmit se és, hogy nálad kell próbálkoznia.
• Huh, szerencséd.
• Annyira normálatlan nem vagyok.
• Mennyi az idő?
• 11 óra.
• Akkor azt hiszem itt az idő haza indulni – pattantam fel a fenekemről. De miért érdekli Adam-t, hogy ki tetszik nekem? Vissza felé már nem futottunk, de azért siettünk. – Amúgy miért érdekli, hogy ki tetszik nekem?
• Jó kérdés, talán segíteni akar, de én se értem igazából. Kérdezd meg tőle.
• Az lesz. Hát jó volt veled futni. Ma mit fogsz csinálni?
• Ma Tommyzni fogok.
• Erre tippeltem. – Megöleltük egymást és elbúcsúztunk. Egyből mentem fürödni, egy langyos vízbe. Kellemesen felfrissültem és felöltöztem valami normális, de nem feltűnő göncbe. A földszintről felcipeltem a posztereket a szobámba. Már a felét megnéztem, amikor jött egy sms-m. „ Szia, gyere és engedj be”. Adam küldte. Szaladtam le, hogy beengedjem.
• Szia – köszönt nekem
• Szia.
• Menjünk fel – mutatott fel
• Oké – ekkor jutott eszembe, hogy egy halom poszter fekszik az ágyamon. - Te maradj lent, elpakolok valamit és utána jöhetsz, rendben?
• Mért, mi van fent?
• Semmi - felfutottam és megmarkoltam a posztereket és fittyet hányva bedobtam őket a gardróbomba, amikor Adam felért, akkor pont sikerült becsuknom.
• Mit rejtegetsz ott?
• Semmit. Személyes dolgok
• Uh, a perverz fantáziám most valamire gondol
• Hát nem tudom mire gondolsz, de biztos nem az van oda bent, mint amire gondolsz. Amúgy meg, aki kíváncsi, hamar megöregszik.
• Ez hülyeség.
• Amúgy elmondanád, hogy miért zargatod Ginát, azzal, hogy kitetszik nekem?
• Ezt honnan veszed?
• Hát, nem is tudom. Ráhibáztam.
• Na jó elmondom. Ugye mindketten arra jutottunk, hogy jó barátok vagyunk és nekem ez tök rosszul esik, hogy nem mondod el és nem tudom, hogy miért nem mondod el. Nem bízol bennem vagy mi? – Hát, ha még annyi lenne, hogy nem bízok benne.
• Figyelj – invitáltam az ágyam felé – Én tényleg nagyon-nagyon, de nagyon bízom benned és én elmondanám, tényleg, de hidd el, hogy így mindkettőnknek jobb lesz.
• Sajnálom, de tényleg nem értem.
• Nem baj, már megszoktam, hogy kis butuska vagy.
• Amúgy nem vagyok én hülye.
• Akkor nem butuska, hanem cuki. Így jobb?
• Szerinted cuki vagyok? – erre a kérdésre nem tudtam mit válaszolni – Más szerint is. – megkönnyebbültem
• Ja. Na, megyünk?
• Persze.

Gyorsan beugrottunk a kocsijába és rájöttem, hogy nekem is szükségem van egy jogsira és kocsira. Mennyivel gyorsabb és egyszerűbb lenne közlekedés, valamint a vásárlás?! Kinéztem az ablakon és olyat láttam, amit itt Los Angelesben nem igazán lehet látni, egy hajláktalan. Vicces, hogy én nyavalygok azért, amiért ilyen életem van, miközben neki még ilyenje sincs. Van fedél a fejem fölött, van sok ruhám, van ennivalóm és a szüleimet is tudom támogatni. Ő még saját amgát se tudja ellátni. Megfájdult a szívem.

• Állj meg, de most!- kiáltottam felcipeltem
• Miért?
• Állj meg!
• Jó – félre húzódott az útról én meg kiszálltam és oda szaladtam a férfihoz és elég sok dollárral megjutalmaztam ő meg szóhoz se jutott. Gyorsan visszafutottam.
• Mehetünk.
• Rendes volt tőled, hogy segítettél neki, de valószínűleg nem kajára, hanem alkoholra fogja tölteni.
• Mindegy én segítettem neki, rajta múlik, hogy mire költi.
• Igaz, amúgy ma tök csendes vagy, van valami baj?
• Nincs. – rámosolyogtam, hogy bizonyítsam az állításomat.
• Oké, még 10 perc körülbelül.
• Akkor menjünk.
  Olyan 10 perc múlva tényleg megálltunk egy boltnál.
• Amúgy marad ez a fekete haj?
• Még igen, de már egy kicsit unom, nem sokára szőkítve lesz valahol.
• Hát arra kíváncsi vagyok – Ugye, kutakodtam Ad után és találtam a fiatal koráról képet, ahol szőke volt és hát maradjunk annyiba, hogy nem a legjobb választás, de azért, ha úgy felajánlaná magát, mint pasi, elfogadnám. - Neked a fekete a jó. Tök j ól mutat a fehér bőröd és a kékes szemed miatt.
• Tudom. Mármint ezt most nem beképzeltségből mondom, de tudom, hogy a feketébe őrülten szexi vagyok. Példa rá a sikító lányok, fiúk.
• Hmm, kíváncsi vagyok, hogy mikor fognak értem sikítani.
• Nem vagy te rossz csaj Katy.
• Annyira.
• Ezt most azért mondod, hogy mondjam, hogy szép vagy. - kinyitotta előttem a bejárati ajtót és bementünk az üzletbe, közbe fogtunk egy bevásárló kosarat és elindultunk a hajfestékekhez,
• Nem, nem azért mondom én tényleg nem gondolom magam szépnek. Úgy értem, hogy nem is gondolom magam csúnyának, de hát annyira nem vagyok tisztában a külsömmel, mint te a sajátoddéval.
• Én is tökre el voltam veszve, amikor még nem voltam híres, de több millió ember meghalna azért, ha vele járnék, szóval annyira nem rossz a helyzetem és pár hónap és veled is ez lesz.
• Hát nem hiszem, mert te az egész világba ismert vagy én meg csak Amerikába.
• Miután meg lesz a közös videoklip, azután te is híres leszel.
• Nem hiszem, szerintem nálad le fognak ragadni és kész.
• Majd meglátjuk. Na, nézzük. - Szemét a hajfestékekre szögezte. Gondoltam besegítek neki.
• Ez? - mutattam valamire
• Ez nem jó.
• És ez? - mutattam másikra.
• Ez se, mert ez túl olcsó, ami azt jelenti, hogy gagyi.
• És ez?
• Figyelj, értékelem a segítségedet, de most mellőzd pár percig köszi.
• Átmentem a smink részlegre, ha szükséged lenne rám, akkor szólj… – De azt úgy bírom, hogy, ha segíteni akar az ember, akkor az a baj, de, ha nem akkor meg az. A kezembe markoltam rózsaszín, szürke, arany, kék szemhéjfestékeket és vissza mentem Adamhez, aki még mindig a hajfestékeket túrta. – Még mindig ezt keresed?
• Igen.
• Te nem vagy normális. Ennyi ideig ezt keresni.
• Á, meg van.
• Jó menjünk
• Találtál valamit?
• Igen – be dobtam a kosárba.
• Fúj, rózsaszín, ki nem állhatom ezt a színt.
• Azt hittem, hogy szereted. -néztem rá döbbenten
• Miért?
• Mert hát, na, mindegy, menjünk.
• Ha te úgy akarod legyen.

Gyorsan kifizettük és már a kocsi felé mentünk.

• Mit csinálsz ma? - kérdezte tőlem
• Jó kérdés, fogalmam sincs. Talán gépezek.
• Nem lenne kedved ma hülyülni?
• A hülyülés alatt mit értesz? - próbáltam a szem kontaktus tartani vele és próbáltam az utat is figyelni
• Hát fagyizni, sétálni, nevetni... olyan dolgot csinálni, mint egy hétköznapi ember
• Mért én mi vagyok? Hétvégi ember vagy mi? - egy kicsit beleröhögtem a mondatomba, mert ez egyáltalán nem volt vicces és épp ezért röhögtem.
• Jaj, de vicces valaki. Te több vagy egy átlag embernél.
• Köszi kedves vagy, te is. Na, és ennyi a terved?
• Öhm, ja. Rakjuk be a kocsiba a zacskót és menjünk.
• Szerencse, hogy torna cipőt vettem fel.
• Nekem meg az, hogy hoztam magammal baseball sapkát, napszemüveget és kapucnis felsőt. Talán így nem fognak annyira felismerni.
• Napszemüveg és kapucni nálam is van.
• Fel velük!

Beraktuk a 2 zacskót a kocsiba és le is indultunk. Nem tudom, hogy most boldognak kéne lennem, amiért VELE vagyok, vagy szomorúnak, mert nem kaphatom meg. Mondjuk, ha felejteni akarok, akkor nyílvánvalóan nem vele kéne lennem, de ha nem lehetnék vele, akkor szerintem megőrülnék a hiányába és talán egy késsel a sarokba ücsörögnék..Na jó a kés az nem valószínű, de azt se fogom neki mondani, hogy „ Bocs, de nem szeretnék veled lenni, mert szeretlek és elakarlak felejteni, de nélküled se bírom ki”. Addig is a szememmel a hátsóját méregetem, mert megelőzött. Nem rossz, láttam már jobbat is, de szívesen megmarkolásznám,,,persze mást is markolásznék rajta. Azt hiszem, hogy a perverzkedésemet most inkább hagyom, mituán meguntam a feneke bámulását oda futottam mellé.

• Miért maradtál le ennyire?
• Nincsenek akkora lábaim, mint neked – mentegetőztem
• Ha nem ismernélek azt mondanám, hogy a seggemet bámultad.
• Még jó, hogy ismersz.
• Tudod még jobban ismerhetnél, ha elmondanád, hogy ki... - nem hagytam, hogy befejezze a mondatát, mert félbe szakítottam
• Ne is álmodozz.
• Oké
• Gondolom kiakadnál, ha most azt mondanám, hogy vásárolni akarok?
• Nem akadnék ki, de biztos, hogy nem engedném, hogy bemenj. Amikor e vásárolsz, akkor oylan vagy, mint kisgyerek a cukorka boltban. Nem tudod mit akarsz, de mindent szeretnél.
• Bocs, hogy élek.
• Meg van bocsátva. – rámosolyogtam
• Jaj te, imádlak! - magához húzott.
• Örülök, de az imádott embered meg fog fulladni, ha nem engeded el.
• Jaj, bocsi.
• Semmi gond. Nézd itt van egy fagyizó – mutattam jobbra egy kék színű építményre.
• Ez nem jó. Kis fagyi árust kell keresni, aki az utcán áll egy kis kocsival, mert ő sokkal többet ad és jobbat, mint ebbe az üzletbe – végiggondolva Adam szavait rájöttem, hogy igaza lehetett és arra is rájöttem, hogy ő pontosan tudja mit akar.
• Ha te mondod. - Már sétáltunk 100 métert,de oylan fagyizó,a mit Adam mondott még nem volt – Mond, szerinted fogunk olyan fagyizót találni? Mert ha nem, akor bemegyek egy boltba és veszek 1 üveg vizet, mert szomjan pusztulok.
• Nem érünk rá.
• A vizemre nem érünk rá, de a te nem létező fagyis kocsidat keresni ráérünk?! - háborodtam fel
• Jó ne pattogj már, nem fogsz szomjan halni. 3 napig bírod víz nélkül
• Kösz.
• Adj még 10 percet, jó?
• 10 perc! - a telefonomon elindítottam egy stoppert. 5 perc 26 mpnél jártam, amikor Adam felkiáltott, hogy ott van. Megragadta a csuklómat és elindult futva az árushoz magával rángatva. Esküszöm, hogy mindjárt kiszáradok a forró L.A. Nyárban, de ő neki még futni kell meg már eleget futottam. Az eladó az elején sokott kapott a látványunkl, de pár perc után össze szedte magát. Adam csokisat, vaníliásat és epreset kért én pedig citromosat, csokisat és epreset + egy üvegvizet. Kifizettük és már mentünk is.
• Mondtam én, hogy lesz és finom is.
• Hát nem a legrosszabb. Te is hallottad? - jobbra néztem, ahol sok bokor volt. Egy kattanást hallottam
• Nem. Miről maradtam le?
• Shh – megálltam és füleltem – És most?
• Most igen.
• Mi volt ez?
• Egyet találhatsz – Adam szemét forgatva mutatott egy alakra aki kiugrott a bokorl és olyan 10 méterre állt tőlünk miközben másodpercenként úgy 100 képet csinált.
• Nesze rejtőzködjünk. Leszedtem a kapucnim és a szemüvegemet a hajamba tűztem.
• Tudod vannak jó fej paparazzik, de ez biztos nem az.
• Honnan jöttél rá?
• Nem kavarjuk fel egy kicsit a sztár híreket? – magához húzott és átkarolta a derekamat és ezt a fülembe súgta.
• Mi-mire gondolsz? - nyeltem egy nagyot. A közelsége megőrjit.
• Hosszú, de benne vagy?
• Hát igen. – nem tudtam, hogy mire gondolt, de remélem nem a csókra, mert, akkor össze rogyok a csodálattól. De szerencsére és bánatomra nem csókolt meg, csak a kezét az enyémre rakta és az ujjaink összefonódtak utána pedig megpuszilt az arcomon, miközben azt mondta, hogy én is csináljak valamit. Hát csináltam. Befordítottam magunkat, hogy háttal legyünk a fotósnak és mi pedig mű csókot szimuláltunk. Aki oldalt volt az látta, hogy ez csak mű, de a fótósnak olyan rálátsa volt ránk, amiből azt lehetett kivonni, hogy nem mű, hanem igazi. Hallottam, ahogy a fotós elkezd ujjongani a csók látszatán. 10 mp szimuláltunk utána pedig kézen fogva tovább sétáltunk a fotós felé. Amikor csak pár centi volt a fotós és köztünk, akkor láttam egy félelem jelet átsuhanni a szemén és gyorsan elfutott. Adammel elkezdtünk kuncogni és amíg láttóhatáron voltunk így mentünk, de amikor bekanyarodtunk egy sikátor féleséghez elengedtünk a megizzadt kezünket. Tudjátok mekkora erőfeszítésbe került nekem, hogy nem támadtam le vagy nem estem össze?! Esküszöm, hogy megőrültem a puszijától és az érintésétől.
• Kíváncsi vagyok, hogy ebből mi lesz – mondtam halkan, mert zavarban voltam az előbbi történtek miatt.
• Én is.
• Kérdezhetek valamit?
• Csak nyugodtan – nekidőlt a falnak és lecsőszott.
• Miért akartad, hogy játszuk el, hogy járunk, ha tengap mindketten állítottuk, hogy barátságnál nincs több köztünk?
• Hmm, szeretem látni, ahogy az újságírók keverik a szart. Kíváncsian várom a fejleményeket. Amúgy ez a mű csók jó ötlet volt.
• Hát te mondtad, hogy találjak ki valamit.
• JA. De elolvadt a fagyim – pár csepp gördült a kezéről a földre. - Gondolom nincs nálad papírzsepi
• Nincs, de víz van.
• Az is jó. – Adam lemosta a kezéről a fagyiját és indultunk is tovább. A legközelebbi kukába mindketten kidobtuk a fagyi maradványokat.
• Nesze fagyi. Terv?
• Nincs. Sétáljunk. Akkor találunk olyan dolgokra, amik megváltoztatják az életünket.
• Mi lettél te?! Író?
• Csak dalszerző. Amúgy mostanában olyan fura vagy, nem akarsz valamit mondani? - Őszintén?! De szeretnék, de nem merem. Szeretlek és nem úgy, mint egy barátot. Te lehetnél életem értelme, ha viszonozni tudnám az irántad táplált szerelmemet, de hát az élet nem igazságos.
• Nem, nem szeretnék.
• Hát oké.
• Tudod, már kezd fájni a lábam.
• Elég lábfájós vagy.
• Tudom és ez nem valami jó.
• Hát nem. Nem tudom, hogy te, hogy vagy vele, de én kezdek éhes lenni – megsimogatta a pocikáját.
• Na, ne, hogy éljen halj. Amúgy van ingyen kuponunk.
• Hát nem rossz ötlet. Elmegyünk?
• Menjünk.
• Akkor menjünk a kocsihoz.
• De jó, hogy nem láttál semmi érdekes boltot.
• Hát igen, de nem tudod, hogy mennyire várom, majd az újságok reakcióját.
• Hát én is várom – Biztos, hogy az össze olyan újságot megveszem, amin együtt vagyunk. Talán még csinálok valami bűbájt is.
• Katy?! Emlékszel még rám? - A gondolkodásomból kizökettem, amikor egy ismerős csajszi állt előttem
• Öhm. Ismerősnek tűnsz...
• London – mont mosolyogva
• Jaj, most már emlékszem. Hogy vagy? - London, akivel az nap találkoztam, mikor Nina szakított velem.
• Köszi jól. Örülök, hogy újra összefutottunk.
• Ja, én is.
• Amúgy Adam mikor jön ki az új albumod? Mert a húgom hatalmas Glambert és pattog.
• Nem sokára.
• El s efogja hinni, hogy találkoztam veled. Esetleg egy autogramot kaphatnék tőled, nagyon örülne neki.
• Persze. Van nálam autogramkártya. - Kihúzott a farzsebéből egyet és átnyújtottam Londonnak. Arra lettem figyelmes, hogy a nap bebújt egy csúnya felhő mögé és a szél is elkezdett fújni, amitől kirázott a hideg.
• Szerintem mennünk kéne, mert ahogy elnézem, hatalmas vihar lesz. Még biztos fogunk találkozni
• Igen. Köszi az autogrammot. Sziasztok.
• Szia – köszöntünk el egyszerre
• Ki volt ez a csaj?
• Hát egy rajongóm.
• És tényleg eső lesz, vagy csak kifogás volt, hogy elhúzzunk?
• Tényleg, nézz az égre.
• Júj, siessünk, mert nem hiszem, hogy felhúztam a kocsimon a tetőt.
• Jé, nem a hajadat vagy a sminkedet félted, ahenm a kocsit. Amúgy le se húztad
• Biztos?
• Igen.
• Akkor jó. Vagyis nem, mert a hajam és a sminkem. Úgy fogok kinézni, mint egy bohóc.
• Visszatért a régi Lambert, aki ismertem – átkaroltam egy kézzel és magamhoz húztam, aztán elengedtem
• Amúgy az elején mért voltál bunkó?
• Hmm, talán ideges voltam Sidney miatt, meg igazából nem ismertelek és elég tolakodónak és erőszakosnak találtalak.
• Hát még jó, hogy erőszakos voltam.
• Igen.

Éreztem, hogy egy vízcsepp hull az orromra és még mielőtt megszólalhattam volna, elkezdett dőlni az eső. Megragadta Adam a csuklomat és elkezdtünk futni.

• Most hova futunk? Mert a kocsi még messze van.
• Keresünk valami fedett helyet.
• Hát én olyat nem látok, az egyetlen fedett hely a telefonfülke.
• Hol látsz te olyat?
• Egyenesen, az a piros folt, látod?
• Igen, az tökéletes lesz. Gyere – még gyorsabban elkezdett futni
• Vigyázz, mert megint elesel.
• Nem fogok. – Sikeresen beértünk a pár négyzetméteres fülkébe persze a hajam teljesen elázott, ahogy Adamnek is, de legalább a sminkünk megmaradt, legalábbis remélem.
• A sminkem – most vettem észre, hogy a testünk milyen szorosan ér össze. El is akadt a szavam, de gyorsan túl kellett tennem magamat ezen, hiszen feltűnő lenne – Elmosódott?
• Nem, ugyan olyan jó, mint volt. – mosolyogva közölte velem, esküszöm, nem sok hiányzik, hogy összesek, mondjuk annyira nem lenne feltűnő, mert elfeküdni nem tudnék, nincs annyi helyem. – És az enyém?
• A tiéd is. Meddig leszünk itt?
• Hát szerintem jó pár óráig. Órási viharok vannak erre felé.
• Szerintem meg várjuk meg ameddig elcsendesedik és húzzunk.
• Majd meglátjuk. – A pulcsinkat levettük, mert teljesen átázott és ledobtuk a kis deszkára, ami ülésre szolgált. Szerintem. Pár percbe sem telt bele, amíg a bőröm libabőrös lett és akaratlanul is elkezdtem vacogni. – Fázol?
• Eléggé
• Nyugi, majd jobb lesz. - Körülbelül eltelt olyan 5 perc és még mindig nem lettem jobban, sőt egyre jobban ráz a hideg – Hát te nem vagy jobban – Köszönöm a megállapítást Adam – De még nem mehetünk ki, mert még jobban szakad az eső.
• D-d-d-e én már n-n-nem b-bírom sokáig. T-t-tényleg
• Hát tényleg nem nézel ki valami jól. Kezdesz lilulni – Lilulni? Hát az én kreol bőröm, hogy lilul? Érdekes lehet a látvány, de tényleg nem vagyok valami jól. Adam átkarolt és magához húzott, a bőre forrónak tűnt, szinte égetett, tényleg meleg, ez egy nem vicces vicc. A szívem még jobban vert, mint eddig és már nem csak a bőrétől éreztem azt, hogy melegebb van, hanem saját magamtól is. Az esőcseppek kopogtak és mindent eláztattak. A kezeimmel én is átölelt és teljesen ellazultam. Ekkor azt éreztem, hogy el kell mondanom mindent, most azonnal, nem bírom tovább, tudnia kell az igazat, de előtte még nagyot szippantok és az illata megnyugtató és felkészültem. A számat szóra nyitom és nem jön ki semmi se, azt hiszem képtelen vagyok rá, szóval vissza csukom és behunyom a szemem és élvezem a pillanatot – Jobban vagy?
• Nem, nem vagyok jobban még mindig fázok – hazudtam neki, nem akarom, hogy véget érjen a pillanat
• Pedig már nem vacogsz.
• Jó, de még fázok. – Egy picit még élvezkedtem utána pedig elengedtem és elhúzódtam tőle.

11.fejezet

Végre ki tudtam magam aludni. Viszont most azt kívánom, hogy bárcsak ne ébredtem volna fel. Az ágyamba fekszek és bámulom a plafont és azon gondolkodok, amit Nina és Gina mondott. Nagyon félek, hogy igazuk van, de nem szeretném, hogy igazuk legyen, mert nem szeretnék reménytelenül szeretni egy fiút. De mivel ma találkozunk Adammel ezért, majd kíváncsian várni fogom a reakciómat. Most is hevesen ver a szívem, pedig csak rá gondolok. Viszont, ha tényleg szerelmes vagyok belé, akkor el kell felejteni és kevesebbet kell rá gondolni, de nem tudom, hogy ezt, hogy csináljam. Ilyenkor jól jönne egy szakértő tanácsa. De most is itt fekszek és rajta agyalok, nem, hogy készülődnék az interjúra. Fürdés, fogmosás, fésülködés, stb... Átestem ezeken a nagyon fontos dolgokon és a ruhatáramba mentem ruhát választani. Most próbálok az elegánsnál maradni, de bele fogok vinni egy kis pluszt is. A cipőm megvan. Egy fekete darab aminek a sarkát pár kis szegecs díszíti. A cipőhöz egy szaggatott, szürke csőnadrágot egy fülbevalót, egy sima vékony, fekete keretes napszemüveget Nyakláncot nem hordok, vagy is igen,a legjobb barátnőset, aminek a fele nálam van és a másik fele pedig Ginánál, nálam van a „Best” felirat nála pedig a „Friends” és egy szürke flitteres pólót  egy kicsit úgy érzem, mintha szürkébe öltöztem volna, de hát így sikerült és már nem nagyon van időm kutakodni más ruhák után. Kisminkeltem magam, a szemem füstös lett ajak pedig világos rózsaszínű szájfényt kapott. A hajamat pedig egyszerűen kivasaltam. Amikor kész lettem csörgött a telefonom. Hát ki volt az…Adam. Igen! Az az Adam, akinek a haja mindig tökéletes, a mosolya 1000 wattos, a szeme ragyog és befogom.

• Hali! Mizu? – Szóltam bele
• Szia, semmi. Tegnap megbeszéltük, hogy én is megyek veled az interjúra, ugye?
• Igen, miért?
• Hát itt állok a házad előtt a kocsimmal.
• Tök jó, hogy eljössz meg minden, de én is el tudok menni.
• Mindegy most már eljöttem. Beszállsz vagy sem?
• 5 perc. – Leraktam. Hát az elfelejtés nem nagyon fog menni. Mindenhol lekapcsoltam a villanyt és már mentem is. A bejárati ajtót bezártam és a kaput is most fordultam meg és húú, a szívverésem felgyorsult a duplájára vagy a triplájára. Adam fekete csőnadrágot viselt és a napszemüveget, valamint csizmát. A kocsijának volt dőlve és a karja a mellkasán össze volt fonva, a haja pedig felzselézve. Félmosollyal nézett rám. Annyira szexi a félmosolya. Az izmai megfeszülve és én mindjárt elájulok. Egy biztos. Tényleg szerelmes lettem belé, mert ez nem csak úgy történik. Ez a szerelem jele. Az a félmosoly, nagyon menő, én is próbálkoztam vele a tükör előtt, nos nem ment. Úgy néztem, ki, mint egy idióta. Szóval nem is gyakoroltam.
• Miért nézel így? Mostanában annyira furán viselkedsz. Beteg vagy, vagy mi?
• A szerelem megbetegített – Úristen, ezt tényleg kimondtam hangosan? Hogy lehet, ennyire idióta? Lehet, hogy a félmosolyommal nem véletlenül nézek ki egy idiótának.
• Juj, te szerelmes vagy és el se mondtad nekem, hogy képzeled?! A legjobb barátod vagyok és.
• Legjobb?!
• Na, jó, csak jó. Na, és, hogy hívják az illetőt? – letolta egy kicsit a szemüvegét és úgy nézett rám és megpillantottam, hogy ugyan olyan a sminkünk.
• Jó a sminked, az enyém is ilyen.
• Hát sokáig csináltam, de megérte.
• Ja ja, nagyon csini, na, megyünk?
• Aha! – Hál istennek elfelejtette a szerelmi témát. A motort beindította és már mentünk is.
• Amúgy tudod, hogy hol van a stúdió?
• Igen, tudom.
• Az jó, mert én nem.
• Amúgy szépen elterelted a témát. Na, hogy hívják?
• Nem mondom el.
• Nina az?
• Hát eddig azt hittem, de tegnap nekem esett és kiderült, hogy mást szeretek és azt nem tudtam elfogadni és az agyamba azt hittem, hogy Ninát szeretem, de nem. Kihűlt a szerelmem Nina iránt. Talán azért, mert Sidney bekavart, de ezt nem tudom biztosra.
• Most már tényleg kíváncsivá tettél. – Az a jó, hogy Adam nem gondolja azt, hogy őt szeretem – Ismerem?
• Igen.
• Ha bántani mer téged, akkor megölöm. – Jaj, de aranyos.
• Nem fog, bízom benne és már ismerem valamennyire. Nagyon kedves, jó fej, helyes.
• Nagy a farka? - Kérdezte Adam. Most mit mondjak? Igazából már keresgéltem Adam után és hát van egy bizonyos szó, amit, ha beírsz a google-ba, akkor kiad érdekes fényképeket, Glambulge.
• Le se tagadhatnád, hogy meleg vagy – Az én bánatomra – Amúgy még nem láttam, de szerintem igen.
• Egész jó pali lehet – Ha azt tudnád, csak tükörbe kell nézned. – Mesélj egy kicsit a külsejéről
• Bocs, de nem így is sokat meséltem.
• Milyen színű a haja?
• Hát festi a haját.
• Szem szín?
• Kékes zöld.
• Magasság?
• Honnan tudjam? Nem mértem le – Igazából tudom, 185 cm, de ha ezt elmondom, akkor még feltűnőbb lesz és tényleg nem akarom, hogy megtudja, mert akkor elkezdünk egymástól távolodni és ezt nem szeretném.
• Hozzám képest mekkora?
• Hát én meddig érek neked?
• Mellem és a nyakam közt valahol.
• Hát körülbelül olyan, mint te. Magasságra.
• Esküszöm, hogy ez a gyerek hasonlít rám. Ha Hetero vagy biszex lennék te járnál velem én járnék veled. – Ez a mondat kiütött. Dülledt szemmel néztem rá – Most mi van? Őszinte vagyok.
• Öhm, oké. Talán igen, nem tudom. Ezen még nem gondolkodtam – Hát mindegy, hogy hetero, biszex vagy homo vagy, nekem kellesz! – Még messze van?
• Nem, most mentünk el mellette, de úgy gondoltam, hogy megehetnénk egy Gyrost.
• Jó ötlet, nem volt időm reggelizni.
• Klassz, megjöttünk – leparkolt, velünk szembe pedig egy gyrososz.
• Amúgy nem félsz, hogy ellopják a kocsid?
• Egy kicsit, de van rajta GPS és biztosítás. Egyébként nem biztos, hogy pont az én kocsimra fájna nézd a mellettünk lévőt az sokkal jobb, ráadásul piros, ami jobban felhívja az ember figyelmét, az enyém pedig fekete, ami annyira nem feltűnő.
• Oké. Amúgy tök jó, hogy ennyire ismered Los Angelest, mert én annyira nem pedig már több mint 7 éve élek itt.
• Mért eddig hol laktál?
• Ausztráliában.
• Azt a, de jó.
• Ja, tök klassz volt, állandóan a strandon voltam és csomó szőrfős fiú volt. Állati szexik voltak.
• Aha, ott tényleg jó pasik vannak. Egyszer el kéne mennünk oda és együtt bepasizni. Ja, bocsi, neked más kell. Talán tudnék is segíteni össze hozni titeket, ha elmondanád a nevét.
• Adam nem fogom elmondani és te se tudnál segíteni. Reménytelenül vagyok szerelmes! Hiába fogod azt mondani, hogy semmi se reménytelen ez tényleg az, hidd el és kérlek ne erőltessük a témát, mert annyira rossz, hogy reménytelenül vagyok szerelmes. Meg kell értened, kérlek!
• Oké, rendben megértem, akkor menjünk be és együnk. Sietnünk kell.
• Még szerencse, hogy itt van közel – mosolyogtam rá
• Ja ja – Gyorsan kipattantunk a kocsiból és már mentünk is.
• Imádom az illatát.
• Én is, mindig amikor elmegyek egy ilyen bolt előtt, akkor a nyál összefut a számba. - Bementünk a boltba és minden szem ránk szegeződött, valakinek a kezéből a villa is kiesett
• Lehet, hogy rossz ötlet volt ide jönni.
• Két választás lehetséges. Vagy nekünk rontanak, vagy úgy tesznek, mint ha mi sem történt volna és páran kérnek közös képet. Figyeld meg.
• Hihetetlen vagy – Az lett, amit Adam mondott mindenki végezte a dolgát és páran fényképet kértek mindkettőnktől. Végre eljutottunk odáig, hogy megvegyük a kaját és leüljünk. Bent ültünk le, mert bent annyira nem figyelem felhívó. – Ez, ez szörnyű – mondtam halkan – Hát ennyik érek neked? Ilyen gagyi helyre hozol? Meg akarsz mérgezni?
• Pár hete ettem itt és nagyon finom volt, szerintem véletlen, hogy ilyen rossz. Most mit csináljunk ezekkel?
• Hát szerintem dobjuk ki.
• Oké, menjünk. – Kezünkbe a rossz Gyrosszal sétáltunk ki a boltból az első kukánál kidobtuk. A kocsiba beszálltunk és mentünk 50 m-t, aztán leparkoltunk a stúdió magánparkolójába.
• Éhes vagyok.
• Én is. Amúgy jó a cipőd.
• Köszi. Ugye nem fognak a sminkemhez és a hajamhoz nyúlni?!
• Attól függ, hogy a sminkes és a fodrász mit lát jónak.
• Ha hozzá nyúlnak, akkor fejbe rúgom őket.
• Milyen titokzatos vagy és harcias ma.
• A titokzatost mire érted.? – Álltam meg előtte háttal.
• Hát mindegy. – Megfordultam és pár centi volt kettőnk között, de én nem tudtam arra a pár centire koncentrálni ugyan is tiszta ideg voltam. Megkértem őt, hogy hanyagolja a témát.
• Megkértelek, hogy …
• Igen, tudom, sajnálom, de feledékeny vagyok és tudnod kell, hogy olyan a természetem, hogy még úgy is fogok vele kapcsolatos dolgokat mondani, illetve kérdezni és sajnálom, de ilyen vagyok így kell szeretni. Neked is vannak hibáid, de én így szeretlek, önmagadért szeretlek, ezért vagyunk barátok és már rég találtam ilyen embert, mint te. Ráadásul bi vagy, ami tök jó. Vannak érzelmeid, tehetséges vagy és szép is vagy.
• Köszönöm, ez rólad is elmondható. Mikor még nem ismertelek, akkor egy hírnévre vágyó embernek gondoltalak, de most teljesen megváltozott a véleményem rólad, persze jó értelembe, nagyon jó barát vagy és értékes ember és, ha barátként ilyen nagyszerű ember vagy, akkor biztos párkapcsolatban is fantasztikus lehetsz, aki az élettársad lesz az egy nagyszerű emberre tett szert. – Ekkor jött egy gondolat és megöleltem őt. Egy kicsit meglepődött, de aztán vissza ölelt. A testünk szorosan összeért, amitől a szívem még hevesebben dobogott és ezért a mellkasomat elhúztam, hogy ne, hogy megérezze. Arra lettem figyelmes, hogy az arcával a hajamat túrja és egy puszit dob az arcomra. Tuti elpirultam. Azt kívánom, hogy bár soha ne érne véget ez az ölelés, de tudom, hogy, ha még tovább ott maradok, akkor már túl feltűnő lesz ezért elhúzódtam s a fejemet elfordítottam.
• Mond, miért vagy ennyire piros? Elpirultál, vagy mi,
• Piros az arcom? – Jaj, ne. – Csak melegem van.
• Aha, értem. Na, menjünk. – Minden rendben volt, oda sétáltunk és szerencsére nem vettek kezelésbe csak egy kicsit. Pár perc volt az interjúig és a pasas kitalálta, hogy, ha már itt van Adam, akkor ő is jöjjön be, mint valami meglepetés. A stúdiót berendezték és már készen is álltunk. A közönség beült a sorokba és már kezdődött is.
• Jó reggelt hölgyeim és uraim. Én Peter Zoter vagyok. Ez itt pedig a Breakfast show. Mai vendégünk az idei 2. helyezett Katy
• Hali! - köszöntem
• Hogy vagy?
• Jól köszönöm és te?
• Én is. A verseny óta, hogy telnek a napjaid?
• Hát próbálok mindent úgy csinálni, mint a verseny előtt.
• Klassz, és mikorra várható az első albumod?
• Nem tudom, még nem kezdtünk el rajta dolgozni, se gondolkodni. Meg várom, amíg lezajlik ez a turné a többi versenyzővel és utána, majd gondolkodok rajta. Persze, ha jön az ihlet, akkor lejegyzetelem.
• És a twitter madarak csiripeltek valamit. De szerintem erről mást is meg kéne kérdezni. Mondjuk Adam Lambert-t? A mai meglepetés vendégünk Adam Lambert! – Hatalmas tapsvihar és lány sikoly fogadta.
• Sziasztok. . Köszönt és helyet foglalt mellettem. Mivel a kanapé elég szűkös volt, ezért szorosan ültünk egymás mellett és az én testem megint felmelegedett.
• Mesélnél nekünk arról, amit kiírtál twiterre?
• Hát a dalt már fel is vettük. Nagyon tehetséges a csaj – mutatott rám
• Köszönöm. Neked meg iszonyút jó hangod van. A stúdióban csak néztem.
• Hmm, akkor lehet, hogy lista vezető sláger lesz. Na, és a videoklip?
• Hát szerintem úgy maximum 3 hét. De soha nem lehet tudni.
• Szóval mostanában ezért töltötök ennyi időt együtt?
• Is. Nagyon bírjuk egymást. Nagyon jó barátok lettünk és elegünk van abból, hogy mindenki azt hiszi, hogy járunk. Mi csak barátok vagyunk.
• Nagyon jó – szóltam hozzá
• Igen és ezentúl is biztos, hogy még látni fogtok együtt. És leszögezzük még egyszer, hogy NEM járunk.
• De, ha nem jártok, akkor Katy mi a helyzet a pasikkal és csajokkal? Foglalt vagy, vagy bepróbálkozhatnak?
• Hát, nem rég szakítottam a barátnőmmel, azóta szerelmes lettem valakibe és csak ő jár a fejembe még most is. Egyre jobban érdekel a srác.
• Hogy hívják?
• Felejtsd el, nekem se mondta el, pedig én közelebb állok hozzá, mint te. Lehetetlen.
• Hu, valami titkos lehet.
• Titkos vagy sem. Nem mondom el. Rajtam kívül 1 ember tudja, a legjobb barátnőm, Gina.
• Jó, akkor mond el mit jelent neked.
• Ezt nem tudom pontosan elmondani. Egyre többet jelent nekem és egyre fontosabb lesz. Nem tudom meddig bírom még.
• Értem. Látom kényelmetlen neked ez a téma, ezért nem feszítem tovább. Adam és mi van veled?
• Élem az életem boldogan.
• De van valakid?
• Most nincs, még keresem a megfelelő embert. De igazából most annyira nincs hiányom. Boldog vagyok. Persze, ha jön valaki, akkor nem utasítom el, de én nem keresem.
• Most is kiderült valami új. Ezért érdemes nézni ezt a műsort, csupa új információk és néha meglepetés ember. Köszönöm, hogy velünk tartottak. – Ezzel elköszönt a riporter
• Ennyi volt? – Súgtam halkan Adam fülébe.
• Igen.
• Akkor mehetünk?
• Ja ja, de most kajálni megyünk.
• Oké, utolsó eszi a vödör kakit, hehe – Elkezdtem futni a kijárat felé, Adam pedig pár mp után kapcsolt és utánam futott.
• Jó étvágyat a kakihoz – kiabált utánam.
• Nem hiszem, te vagy lemaradva nem én. – Ó, ó nem tudom, hogy merre menjek. Mert ez az épület hatalmas és nem tudom, hogy merre menjek. Befordultam jobbra és megint választanom kellett, ezért megint jobbra fordult és még 1x, aztán azon kaptam magam, hogy nem tudom, hogy hol vagyok. És nagyon sötét van, de annyira, hogy a telefonommal világítottam, gondolom itt nincs senki ezért nincs láma. Klassz. Azt se tudom, hogy hol vagyok, ráadásul a telefonomon mindjárt lemerül s itt leszek vak sötétben. Elindultam vissza felé azt hiszem, egyszer csak kitalálok nem? És, akkor most jön az a rész, hogy valaki meg öl vagy elrabol engem. Milyen jó kis film lenne belőle, nem? A híres lány, aki eltéved egy stúdióban és elrabolják vagy megölik. Neki mentem a falnak. Ez az én formám és véletlenül valamit lelöktem. Ez az, még nagyobb hangzavart keltek. Lehetne ennél rosszabb? Úgy tűnik lehet. Hátulról egy leeső doboz hangját hallottam. – Remek, még a végén ebből egy megtörtént horror sztori lesz. – Lépés hangokat hallottam, amik egyre hangosabbak, a telefonommal hátra világítottam és nem láttam semmit se – Na, jó ez nem vicces – Remek most már hangosan beszélek. A lépteimet fel gyorsítottam és haladtam az ismeretlen vél felé, mert még mindig nem tudom, hogy hol vagyok és merre kell ki menni. A léptek abba maradtak csoda, a legtöbb elcsépelt horror filmben ilyenkor csap le a gonosz. Na, akkor vissza számlálás. Ennyire hülye, hogy lehetek. 3,2,1. Amikor az egyhez írtam akkorát sikítottam, mert valaki hátulról megijesztett és reflexszerűen a könyökömmel támadtam a hasának.
• Hülye vagy? – mondta Adam
• Jaj, te vagy az? Bocsi. Nem tudtam, hogy te vagy az, azt hittem, hogy. Hagyjuk
• Te is hallottad a hangokat?
• Nem te voltál az?
• Nem. Szerintem menjünk.
• Szerintem is. Tudod, hogy merre kell menni?
• Nem igazán, de csak kitalálunk.
• Oké. Éhes vagyok.
• Én is.

10 perc után kijutottunk az épületből és azonnal elmentünk egy kisebb étterembe.

• Menjünk Mc donalsd-ba.
• Az egészségtelen
• Kérlek. Én nem akarok étterembe menni. Nézd már, hogy nézz ki. Légyszi.
• Jó. Menjünk, de nagyon egészségtelen.
• Nem baj. Egyszer élünk.
• Bemenjünk, vagy autóból rendeljünk?
• Menjünk be. – Megjöttünk. Beálltunk a sorba.
• Te mit eszel?
• 2 sajtburger, közepes sültkrumpli shake-kel. Te?
• Én is. De ez olyan egészségtelen
• Jó, nem fogsz belehalni. Tudod mit, meghívlak.
• Az nem jó, mert, akkor miattad eszek egészségtelen dolgot.
• Jó mindegy. Én fizetem – erősködtem.
• Jó – sóhajtott. Megvettem, addig ő keresett helyet. Hamar megtaláltam és lehuppantam mellé. – Akármennyire is egészségtelen jó illata van.
• Tudom és finom is.
• Holnap eljössz velem hajfestáket venni?
• Minek az neked?
• Hát már nő le a fekete.
• És mért nem a fodrász veszi?
• Mert ő nem tudja, hogy melyiket szeretem.
• Ja oké. Szerintem ráérek.
• Klassz. Egyszer ki kéne menni a „Hollywood” táblához és sátrat verni.
• Talán, majd egyszer.
• Készen álltok a pénteki táncparkettre? – szólt a meki közepén egy bohóc. Még is miről beszél? Remélem most ki fog derülni. – Ha igen, akkor tudjátok mi a dolgotok. – Mindenki kivonult a terem szélére csak mi ültünk ott az asztalnál és néztünk ki az értelmes fejünkből. Aztán arra lettem figyelmes, hogy egy hapsi megfogja az asztalunkat és eltolja a világvégére.
• Azt hiszem, hogy útban vagyunk – suttogtam
• Ja ja – összekaptuk a cuccainkat és cikisen kifutottunk a szélére.
• Akkor most indul az idő és, aki a legtovább bírja a táncot annak a nyereménye az az lesz, hogy 1 hónapig ehet ingyen ebbe a Mc Donaldsban. - Felcsillant a szemem, de még Adam nem látta. Az a baj, hogy még most se tudom, hogy mit is kell pontosan csinálni. Az a baj velem, hogy, ha valami új, akkor pontosan a számba kell rágni, hogy megértsem és nagyjából tökéletesen meg tudjam oldani. – Az újoncok kedvéért elmondom, hogy pontosan mit kell tenni – Gondolat olvasó. Nem szeretem a bohócokat, de ezt kivételesen megkedveltem. – Annyi a feladat, hogy keresni kell egy párt és párba kell táncolni, addig ameddig bírod. Aki a legtovább fent marad az nyer. – Értem! – Kezdődjön a tánc! – Sokan felrohantak és elkezdtek táncolni egy popos zenére. Kell szereznem egy társat. ADAM! Ez az. Megfordultam.
• Kell nekem ez a kupon.
• Hát sok sikert. Szerintem én haza megyek. De hol találsz magadnak társat? – Nézett rám butuskán. Imádom, amikor az esze nem ott jár ahol kéne. Vajon min gondolkodhat? De biztos nem esett le neki, hogy rágondoltam, mint tánc pár.
• Hát itt! – rámosolyogtam. Megragadtam a csuklóját behúztam középre. Ő elkezdett lépegetni és nagyjából én is ezt csináltam, mert nem akartam hamar kifáradni.
• Felejtsd el. 1 perc és léptem.
• Kérlek. Maradj itt velem. Tedd meg nekem.
• Sokkal jössz nekem.
• Köszi! – kiáltottam fel és megöleltem. – A3. Gyors szám után egy lassú következett. Körülöttünk mindenki megfogta a párja kezét és úgy táncoltak. Most nekünk is ezt kéne csinálni? Adam látta, hogy én nem fogok kezdeményezni ezért a kezemhez nyúlt, de megrázott minket valami ezért szét húztuk a kezünket. Végül újra megfogtuk. Én a másik kezemet a vállára tettem ő pedig a derekamra. Éreztem, ahogy a szívverésem felgyorsul. Felnéztem rá ő pedig le rám. – Ugye nem fogsz rálépni a lábamra? – kérdeztem
• Reméljük. – A fejemet ráhajtottam a mellkasára és úgy táncoltunk tovább. Hamar vége lett és megint egy gyors szám jött. – Tudod szerintem el kéne menned egy orvoshoz, mert túl gyorsan ver a szíved.
• Az utóbbi napba én is észre vettem.
• Ne, hogy meghalj itt nekem. – A versenyt megnyertük és ezáltal 1 hónapig ingyen ehetünk Adammel itt. Tök jó, nem? Adam haza vitt és megbeszéltük, hogy holnap találkozunk. Én pedig boldogan ledőltem az ágyamba és arra jutottam, hogy óvatosabbnak kell lennem, mert, ha így folytatom, akkor Adam észre fogja venni, hogy bele zúgtam.

10.Fejezet

Kómásan kimotoszkáltam az én pihe-puha ágyikómból, mert Lambert szeretne minél hamarabb túl lenni ezen, hogy este ezt hallgathassa és kikosztolja twiterre, hogy meglepte őket egy duettel velem. / Elképzelhetitek, hogy mennyire vagyok feldobva ettől az ötlettől/ Apropó twitter, de régen voltam már fent. Bekapcsoltam a gépet, nem rég vettem, mert ugye haladni kell a korral, de szerintem pár a halálán van annyit kínzom szegényt. Értem ezt arra, hogy amikor lefagyott belerúgtam…..Hát igen az én nyugodt természetem. Na beléptem a twitteremre és úristen 500.000 ember követ. Ennek örülök. Rengetegen írták, hogy gratulálnak és meglepetésemre Adam is írt, hogy „hol vagyok? Miért nem lépek fel twitterre”. Vissza írtam, hogy „itt vagyok, most örülsz?”.A telefonomra is rátettem a twittert így mindig tudok kiírni állapotokat. Elkészítettem magam és indultam is egyfolytában a telefonomon lógtam és Adammel beszélgettem. Egyre jobban belemélyülök a twiterrbe. Lassan ki fogom mondani, hogy kocka vagyok. Őszintén megmondom, hogy nagyon élvezem. A rajongók még régebben kérdezgettek és mivel jókedvemben vagyok ezért válaszolok. Egyre több kérdés jött. Az ujjaim már zsibbadnak és már a stúdióban vagyok ezért kiírtam állapotnak: „Köszönöm a sok kérdést, de most megyek, mert fel éneklek egy dalt. Puszi, vigyázzatok magatokra”. A telefonomat a far zsebembe csúsztattam. Bementem a hang stúdióba….

• Szóval ide értél, már azt hittem, hogy soha nem érsz ide a nagy twitterezésben.
• Neked is jó reggelt. Amúgy igen belemerültem. Mért probléma?
• Nem, az csak jó.

Leültem Adam mellé a sarokba és egy új parfümre lettem figyelmes.

• Ez új illat?
• Igen, te vagy az első aki észre vette
• Hát nagyon tré, már bocs.
• Nekem tetszik.
• Hát ha a pasikat akarod taszítani, akkor hatásos lesz, de lehet, hogy valakinek ez fog tetszeni.
• Haha.
• Hé, srácok kész az alap, most ti jöttök.
• Klassz – mondtuk Adammel egyszerre én felálltam, Adam még ott ült.
• Segíts fel állni!
• Már vénember is vagy, na add a kezed! – Amikor a kezem a kezéhez ért akkor egy kicsit bebizsergett, de hamar elmúlt és felrántottam.
• Kicsi a bors, de erős.
• Cöhh. Nem vagyok kicsi, vénember.
• Elég a civakodásból.
• Nem civakodunk, csak viccelünk. – mondta Adam

Ezek szerint elég félre érthető volt a helyzet, na mindegy. A fülhallgatót felvettük és a mikrofonhoz álltunk, előttünk volt a szöveg, és az én részem kékkel az övé pedig pirossal volt kiemelve. Szerintetek kikezdi a dalt?! Hát, persze, hogy Adam ki más. Annyira pattogott azért, hogy övé legyen az első versszak, én meg engedtem. Tudjátok, okos enged szamár szenved. Én következtem. A számat kinyitottam, hogy jöjjenek ki belőle a hangok, de nem jöttek. Némán ott álltam és 4 ember figyelt rám. Adam, a 2 menedzser és a faszi aki összeállítja az egészet.

• Mi az?- kérdezte Adam. Mi lesz, ha elrontom? Ha nem tudom megcsinálni? Én erre nem készültem fel. Jaj, ugyan már, hiszen énekes vagyok…De ha elrontom, akkor nagyon ciki lenne. Kimentem a stúdióból gyors léptekkel. Leültem a járdára és neki dőltem a falnak. Annyira szerencsétlennek éreztem magam, hogy egyfolytában szidtam magam. A dühöm lángolt. Az ajtó kinyílt és Adam lépett ki, leült mellém. - Mi a baj?
• Semmi- hazudtam. Remélhetőleg el hiszi, de ha elhiszi akkor elég balfácán.
• Persze, talán Joe elhinné, de én nem. Nem rohanunk ki csak úgy a stúdióból.
• Úgy nézz ki, hogy még is.
• Ne legyél már ennyire makacs, mond el, hogy mi bánt és cső.
• Oké, félek.
• Mitől? – rám meredt
• Attól, hogy elrontom
• Várjunk te attól félsz, hogy énekes létedre elrontod a dalt, amit akár 500x is újra vehetünk?
• Igen – Sajnos teljesen igaza volt Adamnek.
• Most komoly? Tényleg nem tudom, hogy miért félsz. Szeretnék segíteni, de így nem tudok, először magadban kell győznöd.
• Vicces, de ezzel is segítettél.
• Akkor vissza mehetünk?
• Igen, de most te segítsz fel kelni. – ő is segített nekem. A kezemben megint éreztem egy kis bizsergést…Ez sose fog elmúlni?! Remélem, hogy ez ideiglenes. Ad kinyitotta az ajtót és úri ember módjára beengedett. – Oké, skacok kezdhetjük. – A dal elindult és sikeresen felénekeltük, közbe olvadoztam Adam arc vágásain. Elkészült a dal, meghallgattuk.
• Ez kibaszott jó – Adam felkiáltott szokásához hívően – Ebből akkora sláger lesz. Már most hallom, ahogy tarol a slágerünk.
• Nyugodj le Adam. Még a végén elkiabálod, amúgy is a videoklipet le kell forgatni- romboltam le a hangulatot
• Tényleg, mire a videoklip kész lesz, az egy év század.
• Nyugi Adam, Katy menedzserre már intézkedik. Épp az egyik legjobb videó rendezővel telefonál.
• Előttünk jártok egy lépéssel.
• Hát aki tud, az tud – dicsekedett Adam menedzsere, ekkor lépett be az én menedzserem.
• Na, felhívtam az egyik legmenőbb kliprendezőt és azt mondta, hogy elvállalja
• Huu! – kiáltottam fel, de mindenki rám nézett furán – Most mi van?! Osztom a lelkesedést.
• Buta – szólt le Adam – Amúgy időpont az van?
• Hát az még nincs, majd még meg kell beszélni – Adam bólintott és perceken át ültünk a kínos néma csendbe, de gondoltam megtöröm a csendet.
• Nos, akkor….
• Akkor…- kontrázott Adam
• Mehetünk?! – Tértem rá a lényegre
• Szerintem igen – mondta a menedzserem. Gyorsan felpattantam és rohantam az ajtón ki, egy gyors sziasztok elhagyta a számat mielőtt kimentem. Készen van az első dalom, most szárnyalok. Olyan, mint ha Red Bull-t ittam volna. Ugráltam és pörögtem össze vissza egészen addig, míg valaki nem kiáltotta a nevem. Adam volt az. Az egyik kezébe a dzsekije másikba pedig a telefonja és épp fut utánam. A pólója fel-le libeg, persze csak egy kicsit. Adam mindig figyel arra, hogy ne mutasson sokat magából. Amit értékelek is, a legtöbb sztár már csinált magáról fél meztelen képeket, de Adam nem, és ez annyira jó és szerintem nem is fog, mert van benne egy erkölcsi érzés és biztos vagyok abban, hogy soha sem mutatna magából sokat, persze ezt a rajongók szerintem nagyon nem szeretik.
• Hova sietsz ennyire? Megvárni se vártál meg – mondta Adam aki gyorsan kapkodta a levegőt.
• Hát nem mondtad, hogy várjalak meg
• Most mondtam, nincs kedved elmenni vásárolni?
• Hát. Felőlem, végül is nincs jobb dolgom.
• Klassz, akkor menjünk. Amúgy is már rég vásároltam.
• Oké.

Ezzel elindultunk a vásárló körútra, hamar kiértünk a sétányra ahova Adam vezetett, páran megállítottak minket, vagyis többen Adam-t szólították le és még azt is kérdezték, hogy együtt vagyunk-e, ez azért elég tré, hogy az emberek nem tudják feldolgozni, hogy Adam meleg, bár bevallom, már nincs is annyira ellenemre egy kapcsolat köztem és Adam közt, de mivel Adam meleg ezért ez felejtős. Adam nagyon beindult vásárlás ügyileg, minden boltba bemegy és mindenhol vesz valamit. Én eddig 2 csőnacit 2 pólót és 1 pár cipőt vettem, de ő hát megszámolni se lehet, hogy mennyi mindent vett, de azért, hogy még is el tudjátok képzelni az én kezemben van 8 zacskó abból 4 zacskó az enyém a többi Adamé és Adam keze is tele van zacskóval, de ő még vásárolni akar. Komolyan mondom, hogy néha rosszabb, mint egy nő. Azért sem értem, hogy minek neki ennyi gönc, mert a régi ruháit se dobja ki, mert nagyon ragaszkodik hozzá. Most is éppen egy ruha boltban vagyunk ahol csőfarmert vásárol és az én véleményemet kérdezi. Már vagy 5 perce bent öltözik, mit csinálhat ennyi ideig?! Ekkor belém csapott a kisördög és benéztem.

• Mit csin, hupsz, bocsesz – épp alsógatyában volt és próbálta felhúzni a gatyát.
• Nem jön rám ez a gatya.
• Talán azért, mert kicsi a gatya?! De amikor levetted a fogasról akkor megfordult a fejembe.
• Hamarabb is mondhattad volna.
• De menjünk már haza.
• Miért sietsz ennyire?
• Ha sietnék akkor már a 2. bolt után itt hagytalak volna.
• Jó, bocsesz, nem ülünk be valami étterembe kajálni? Éhes vagyok
• Jó, de csak akkor, ha most egyből oda megyünk és utána haza.
• Tudod mit, meghívlak ebédre
• Egy pillanat – csörgött a telefonom. Egy híres műsorvezető volt és holnap szeretné, ha bemennék reggel a stúdióba beszélgetni. Én elfogadtam, ami azt jelentette, hogy holnap nincs ebéd – Adam, ma megyünk, mert holnap interjúra megyek.
• Hallottam, klassz, veled megyek.
• Minek!?
• Kérlek szépen azért mert lemondtad az ebédet
• Ok, de akkor most megyünk?
• Nem, menjünk haza
• Okééé – de fura most Adam, mintha megsértődött volna. Szívesen rákérdeztem volna, hogy mi a baja, de inkább ráhagyom. „ utca kereszteződéséhez érkeztünk. Én oda adtam Adam zacskóit ő pedig átvette és megölelt.
• Majd még beszélünk, pontosabban felhívlak, oké?! – kérdezte
• Felőlem.

Én mentem balra ő jobbra. Egyre jobban tetszik nekem és tényleg nem értem, hogy miért, de most is rajta gondolkodok. Nem csodálom, hogy csomó kis csajnak bejön. Sajnálom őket, mert biztos rossz lehet, hogy reménytelen a helyzetük. Sőt én még jobb helyzetben vagyok, mint a többi csaj, bár nem vagyok belé szerelmes, de attól félek, hogy ha így folytatom akkor az leszek. Az utca végéről megpillantottam a házamat és ült valaki előtte. Pár méterrel közelebb voltam és az illető megpillantott engem és felállt, most már jól láttam, hogy ki az. Nina volt az, de mit keres itt? Úristen!!De hülye avgyok, nem hiszem el. Elkezdtem felé futni amilyen gyorsan csak lehetett. Most annyira mérges vagyok és bűntudatom is van.

• Annyira sajnálom – lihegtem – Tegnap felakartalak hívni, hogy a mai nap nem lesz jó, mert Adammel
• Adammel, ki mással – emelte fel a hangját – Az utóbbi időben semmit se hallok a szádból csak Adammel így, úgy amúgy. Állandóan vele vagy, miatta mondod le a találkozót és így akarsz velem járni? Múltkor térden állva mondtad, hogy nagyon szeretsz és én vagyok neked a legfontosabb erre jött Adam és ő sokkal fontosabb lett az életedben.
• Ez nem igaz. Te fontosabb vagy a számomra, mint ő. Én szeretlek téged, de meg kell értened, hogy most a karrieremről van szó.
• És mi lesz a magánéleteddel? Elhiszem, hogy fontos neked, mert egész életedben erre vártál, de arra is gondolhatnál, hogy nekem milyen rossz, hogy nem is látlak. Szerintem te nem belém vagy szerelmes, hanem Adambe csak azt hiszed, hogy belém. Ha tisztázódtak az érzéseid hívj fel, most megyek. Szia.

Teljesen sokkolt amit mondott. Mi van, ha tényleg őt szeretem? Sírva össze estem a földre és a kerítésnek támaszkodtam. Percekig, órákig, de nekem éveik tűnt amíg ott ültem, aztán jött Gina és oda futott hozzám. A cuccait ledobta a földre és fel segített engem, hogy ne a piszkos földön üljek.

• Mi történt?!
• Ma Ninával kellett volna találkoznom, de elfelejtettem lemondani ugyanis ma Adammel dolgoztam a közös dalunkon és besértődött és azt mondta, hogy én nem őt szeretem, hanem Adam-t csak én abban a hitben vagyok, hogy őt szeretem és nagyon félek, hogy igaza van, mert egyre jobban kedvelem és lehet, hogy tényleg igaza van, abban, hogy azt hiszem, hogy Ninát szeretem, de igazából Adam-t és nem akarom beismerni és a még ami ennél is rosszabb, hogy tudom, hogy neked mennyire tetszik és érted…
• Hé, megértem, hogy miért tetszik és engem nem zavar, ha belé szeretsz sőt az se, ha össze jöttök, bár erre nem látok túl sok reményt, én már Tommyval vagyok együtt és az én szemembe Adam elmúlt. Ha gondolod a posztereket is oda adom, hogy tudj mit csókolni.
• Azt csókoljam amit már te is csókoltál?! Nem kösz. Amúgy a poszterek jöhetnek.
• Oké, tudod mit? Holnapra össze szedem az összeset méghozzá a 85 db-t és oda adom, de most sietek, mert találkozunk, remélem megérted, szia.
• Te beteg vagy, hogy ennyi posztert gyűjtöttél. Megértem és köszönök mindent. – Mindketten bementünk a házunkba és Nina, valamint Gina felerősítették bennem azt a gyanút, hogy szerelembe estem egy esélytelen férfiba.

9. Fejezet

Ginával lerendeztem egy beszélgetést. A randijukon minden jól alakult és ma lesz a 2. randijuk. Csók még nem volt, de azt mondta, hogy annyira nem is bánja, mert nem jó, ha elsietik. Éjszaka nem aludtam valami sokat, inkább azon gondolkodtam ami tegnap történt és rájöttem, hogy igen szerintem helyes Adam, de ennyi. Nem leszek belé szerelmes, ez biztos. Ő csak egy haver. Ennyi. Ugye a dal címen nem tudtunk megállapodni ezért ma ő jön hozzám. Kíváncsi vagyok, hogy mire jutunk. Nem sokára itt lesz én pedig rántott sajtot csinálok sült krumplival. Ha ő nem szereti akkor éhen marad, végül is ez praktikus dolog, mert válság van...xddd...Amúgy van még 1000 dolog a hűtőben szóval nincs olyan veszély, hogy Adam Lambert éhen hal. Még a végén megutálnának az ő rajongói. Meg amúgy is kár lenne egy helyes hapsiért. Jaj, ezek a gondolatok rendesen kikészítenek. Hozzá kéne szoknom ahhoz, hogy egy meleg srácot helyesnek tartok és ekkor villant be Nina. Szólnom kéne neki, hogy a mai nap nem jó, de a holnap jó. Megírtam az sms-t benne a helyszín és az időpont. Annyit írt vissza, hogy „oké”. Remélem nem haragszik. A kaja kész lett és ekkor csöngettek. Ez biztos Adam lesz. Szaladtam az ajtóhoz, de láttam, hogy a postás az.

• Jó napot! – köszönt
• Helló.
• Ezt a virágcsokrot önnek küldték – átnyújtott egy rózsával teli virágcsokrot.
• Öhm…köszönöm.
• Ugyan ez a dolgom, de most tovább megyek Viszlát.
• Pápá – A virágcsokorra meredtem. Szép volt. Aztán krákogást hallottam felnéztem és Adam volt az. Az arcom felderült. – Szia! Ki ez a gyerek? Nem jó, hogy veled van még a végén ő is ferde hajlamú lesz vagy áldozat.
• Hé, nem lesz áldozat amúgy a kereszt fiam.
• A szülők fejre estek amikor téged választottak meg?
• Nem, de jó barátjuk vagyok. A fotósom fia.
• Hát nagyon aranyos, de tényleg.
• A kereszt apjára ütött.
• Hát ha neked is ufó fejed van akkor biztos.
• Nem is.
• Amúgy tényleg cuki – közelebb mentem hozzájuk és megsimogattam a baba arcát, ő pedig mosolygott.
• Bír téged.
• Figyelj engem ki nem bír?!
• Á, kezdesz rám hasonlítani, tiszta egoista vagy.
• Rossz hatással vagy rám. Amúgy mi a neve?
• Joe
• Hát szép név. Na, gyertek be.
• Hmm, mit főztél? – kérdezte Adam amikor belépett a küszöbön.
• Hát te hihetetlen vagy. Belépsz a házba és te már a kajára koncentrálsz, hogy csinálod? Amúgy rántott sajtot – A virág csokrot beleraktam egy vázába és az a legfurcsább, hogy nem tudom, hogy ki küldte.
• A másik kedvencem a pizza után. Amúgy szép csokor kitől kaptad?
• Ne már?! Nekem is, de kajak. Még azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy te nem szereted. Nem tudom, nincs rajta kártya
• Hát rosszul – A mondatát nem tudta befejezni, mert Joe hangos sírásba tört. Felvette és elkezdte rázni meg ilyesmit csinált, hogy nyugodjon le, de nem nyugodott le, sőt még nagyobb rikácsolásba tört. – Hogy van ilyen hangja miközben fiú? ÁÁ, segíts.
• Hogy?
• Nem tudom. Csaj vagy, nincsen valami női megérzésed?
• Hát van – Elvettem Adamtől a babát. – Hoztál valami kaját, nem?
• Igen, van tápszere
• Na, akkor csináld meg. – Én is elkezdtem ringatni Joe-t és a sírásra alá hagyott, de még mindig nyüszögött. Adam készen volt a tápszerrel és egyenesen a kezembe nyomta én meg a szájába. Leültem. Végre csend volt és nyugalom. Amint megitta a vállamhoz emeltem, hogy tudjon büfögni….
• Jól értesz a gyerekekhez
• Hát ez olyan anyai ösztön. – Megbüfiztettem és az ölembe kaptam. Rám mosolygott, egyre cukibbnak látom ezt a kisfiút.
• Kedvel téged.
• Igen? Honnan tudod?
• Rád mosolygott. De együnk már éhen pusztulok.
• Jó ötlet. Csak elaltatom.

• Oké, addig előkészülök.
• Ne csinálj rendetlenséget!!
• Rendben

Szerencsére hamar elaludt és Adam már kész volt a terítéssel. Kiszedtem az ételt és gyorsan megebédeltünk. Utána eltakarítottam és megszületett a dal cím. Adam éppen telefonál a menedzserével.

• Rendben, akkor holnap – Ezzel letette a telefonját.
• Sajnos holnap nem érek rá. Randim van Ninával. A mai napot is lemondtam a holnapit nem fogom.
• Figyelj,
• Nem. Nem akarok figyelni, mert Nina haragudni fog.
• Nem éppen az, ha Nina tényleg szeret akkor meg fogja érteni és nem fog hisztit csinálni. Egyébként meg le kell mondani a dolgokról. Én is sok mindenről lemondtam már. Egyébként még megnyugtatlak, hogy sok mindenről le is kell mondani a most következő pár hónapba ha a karrieredre akarsz koncentrálni.
• De olyan nehéz. Társasági ember vagyok, szükségem van egy élettársa.
• Hu, de régen volt már barátom és egy ideig nem is lesz, mert most a karrieremre koncentrálok
• Hogy bírod szex nélkül?
• Hagyjuk a témát….
• Maszturbálsz, mi?! – Csalafinta mosollyal kérdeztem
• Mondom, hogy hagyjuk. Akkor lemondod a holnapit?
• Van más választásom?
• Nincs. Most hívod fel?
• Hát igen – Ekkor felsírt Joe, gyorsan oda siettünk és szerintünk azért sírt, mert egyedül találta magát. Felvettem és megnyugodott. A telefonról megfeledkeztem – Komolyan mondom, hogy gyereket akarok!
• Most beszéltünk a lemondásról….
• Tudom, csak vicceltem. De akkor is cuki. Amúgy mi ez a szag?
• Milyen szag?
• Hát szar szag van.
• Mit értesz az alatt h szar?
• Hát szerintem Joe kaksizott.
• Jaj, ne.
• Ez már a te dolgod- A gyereket Adam kezébe nyomtam – Most pedig fel megyek és átöltözök fürdőruhába.
• Mi?! Nem hagyhatsz itt?
• Ó, de, hogy nem.

Felrohantam. Azért egy kicsit égett bennem a bűntudat, hogy ott hagytam, mert elég béna, de csak egy kicsit égett bennem a bűntudat, nagyon kicsit. Átöltöztem és mire leértem addig már Adam-n is fürdőruha volt. Hu, amikor megláttam egy szál gatyában. Lesokkoltam. A teste nem izmos, de pont jó. Nagyon szexi.

• Most miért nézel ennyire? – kérdezte meglepetten, megráztam a fejem.
• Egész gyorsak voltatok.
• Aki tud az tud.
• De az nem te vagy – rákacsintottam és a medence felé vettem az irányt. Hátra néztem és Adam fel akarta venni Joe-t amikor én neki mentem az ajtónak és fenékre estem. Adam oda futott.
• Jól vagy? – Kérdezte miközben kezébe fogta az arcomat, hogy megnézze van-e rajta seb.
• Hát voltam már ennél jobban is. – Rám mosolygott én is viszonoztam. Annyira vágyom arra, hogy az ő ajkai az enyémekkel egybe forrjon, de komolyan. Megelégszem egyszer is, de olyan vágy van bennem, hogy az nem igaz. Még hosszú ideig néztünk egymás szemébe, talán most megtörténik…
• Annyira szép a szemed.
• Köszönöm. A tiéd is szép.
• Most viszont menjünk a medencébe. – Felállt és felsegített. Na, ennyit az elméletről. Vissza ment Joehoz és pillanatok alatt már a medencében volt. Én mg ott álltam és ez elmúlt pár percet vissza játszottam az elmémbe. – Nem jössz? – kiáltott
• De megyek – Futásnak eredtem és beleugrottam a vízbe. Joe láthatóan élvezte a vízibombámat és azt, hogy egyet kicsit vizes lett. Oda úsztam hozzájuk – Mi lenne, ha én egy kicsit arrébb mennék és oda dobnád hozzám én meg vissza dobom.
• Hát nem tudom. Próbáljuk ki, de ne menj messzire.
• Oksi. – Ezzel eljátszottunk egy ideig. A nap már lenyugvásban van.
• Lassan mennünk kéne – nézett Joera. Joe pedig ezt nyüszögte „a-a”. Mindketten felnevettünk. Joe Adam kezéből átkéredzkedett az én kezembe. Átvettem és rám mosolygott. – Kedvel téged! Nagyon kedvel, nem szokott ilyeneket csinálni.
• Én is kedvelem őt. – Adam felöltözött.
• Na, gyere te nagy legény. Nem szép dolog, ilyen fiatalon rámászni a jó csajokra. – Várjunk csak?! Adam azt mondta rám, hogy jó csaj?! Nem, biztos csak beképzeltem…. De nem képzeltem be, tényleg azt mondta. Oh, szűz anyám most kapjon el valaki mert elájulok. Adam felöltöztette Joe-t is. Itt az idő, hogy menjenek, de nem akarom. Azt akarom, hogy itt maradjanak. Adam kivitte Joe-t a kocsiba és belerakta a gyerekülésbe. Adam vissza jött hozzám és megölelt. – Majd holnap találkozunk. A menedzsered majd hív, hogy mikor és hova gyere. – Elengedett és én tényleg mindjárt össze esek. Nem tudtam semmit se mondani csak integetni. Adam beült a kocsiba és elhajtott. Becsaptam az ajtót és a földre rogytam…Még, hogy nem leszek bele szerelmes. Ha így folytatom akkor lassan rózsaszín, szív alakú felhők fognak a fejem fölött repkedni. Nem kösz, ez nem hiányzik. Rendbe hoztam magam és lefeküdtem az én pihe puha ágyamba tv-t nézni. Hiába akarok ellene tiltakozni, nagyon bejön Adam...

8.fejezet, infó

 Elkezdődött a suli /gondolom nem mondtam újjat/ és tanulnom kell."-.-..ami azt jelenti, hogy a fejezetek lassabban fognak jönni, főleg úgy, hogy ugye ott van a másik blogom is...Ezért 2 hetente lesz friss. Mert 1 hét alatt 1 fejezetet írok. De gondolom neketek is van jobb dolgotok mint az én irományomat olvasni..xdd.Nem húzom tovább a szót...
 

Reggel az első dolgom az volt, hogy felhívjam Ninát.

• Szia! – köszöntem bele a telefonba
• Szia, muszáj volt ilyen korán hívnod?
• Igen, bocsi.
• Semmi. Bocs, hogy leléptem szó nélkül.
• Semmi gond. Tudod gondolkodtam és arra jutottam, hogy mi lenne, ha újra elkezdenék randizni.
• Vagyis kezdjünk mindent előröl.
• Igen, szerintem így jó lenne
• Ha ez kell, akkor legyen. Szóval mikor lesz az első randink? Ma?
• A mai nap nem jó.
• Akkor holnap.
• Nem tudom, majd szólok rendben?
• Jól van, de szeretném, ha minél előbb lenne
• Az jó lenne
• Mennem kell. Szia
• Szia

Mi van vele, hogy ilyen sietős? Ráálltam a mérlegre és amikor mutatta a számot azt hittem, hogy a falra mászok. Híztam. Nem is keveset. Itt az idő elmenni futni. Felvettem egy cica nacit és egy hosszú fehér pólót + az edző cipőm. Hívtam volna Ginát is, de tuti alszik még és annyira nem szeret futni, hát én se egyedül, de van ilyen. Mostantól kevesebbet is eszem. Telefonom és a fülhallgatóm már használatba van véve és el is indultam valamerre futva. Azért szeretek reggelente futni, mert ilyenkor sokkal nyugisabb minden. Ilyenkor inkább idősebb párokat látni az utcán. Remélem, hogy nem egyedül kell majd megöregednem. Emiatt még majd később aggódom, most amiatt kell, hogy ne álljak le, mert kezdek elfáradni.

• Katy!- kiáltott valaki. Megfordultam és egy vaku villantást láttam. Ne, csak most ne. Futottam tovább, de a paparazzi utolért – Miért mentél el tegnap Adam kocsijával? – eljátszottam, hogy nem hallom, mert zenét hallgatok – Tudom, hogy hallasz.
• Nincs semmi köze hozzá.
• Van valami köztetek vagy mi? – megálltam.
• Ide figyeljen. Tőlem nem szedd ki semmit se Adamről. Azért mert együtt vagyunk nem azt jelenti, hogy járunk.
• Hát, Adam elég jóképű srác.
• És Adam meleg, ezt se felejtse el.
• Hát, te szép vagy nagyon szép, soha nem lehet tudni, hogy mikor gondolja meg magát az ember.
• Ne fárasszon. Nincs köztünk semmi és nem is lesz. Nézze, tudom, hogy önnek ez a munkája, de kérem keressen más sztárt ne engem. Most pedig hagyjon futni, mert híztam és le kell adnom pár kilogrammot. Pápá.

Azzal otthagytam és nem jött utánam. Szerencsére. Most pedig élvezem a kedvenc énekesem zenéjét, hangját. Végül annyira nem is volt rossz. Hazamentem és egyből fürödni indultam…Azt hiszem, hogy felhívom Adam-t, hogy mehetek-e.

• Szia, hogy vagy?
• Hát jobban, a térdem egész szép. Te?
• Én is. Azért hívtalak, hogy akkor átmehetek, hogy írjuk?
• Igen, igen.
• Jól van. Ne ess el addig amíg nem érek oda. Szia

Lenyomtam a telefont. Elraktam a táskámba egy tollat és papírt. Taxiba akartam ülni, de a gyaloglás az egészségesebb, szóval az utóbbit választottam. Utálok fogyózni, de muszáj. Mert igazából engem annyira nem zavar a jelenlegi állapotom, de a magazinokat igen. Az egyik sztár azért volt címlapon, mert a karján volt egy kis zsír. Tényleg szörnyű ez az egész. Megpillantottam egy jégkásást, de nem ehetek. Tiszta ideg lettem. Mindegy. Inkább most leszek ideges, mint, hogy azon legyek ideges, hogy zsíros a kezem. Ami nem igaz. Megálltam Adam háza előtt és megnyomtam a csengőt.

• Ki az?
• Na, vajon ki lehet.
• Nem tudom.
• Ne játsszál mert fejbe rúglak
• Most már tudom. Gyere be

Lassan már ez lesz a 2. otthonom annyi időt töltök ebben a házba.

• Hello- köszöntem
• Szia, épp a konyhában forgolódott.
• Mit csinálsz?
• Pizzát sütök.
• Ne!- leültem az egyik székre
• Mi az? Nem szereted?
• De, aza baj, hogy nagyon szeretem és fogyózok.
• Mióta?
• Mától
• Minek?
• Mert, ha így maradok akkor címlapra kerülök, mint dagadt
• De, hogy is. Amúgy is mióta érdekel az emberek véleménye? Szard le, ők mindig csak a hibákat keresik. Amúgy se vagy kvér, így pont jó vagy, ha le fogysz akkor meg azzal fognak piszkálni, hogy sovány vagy. Én se vagyok sovány még se zaklatnak, de amúgy se érdekelne, mert én így érzem magam jól.
• Feleslegesen futottam reggel. Tudod mit?! Igazad van.
• Ez a beszéd.
• Mutasd a térded.
• Nem.
• Miért?
• Mert csúnya
• De azt mondtad, hogy már jobb.
• Nem fáj annyira, de csúnya
• Hát jól van te tudod.
• Hoztál fürdőruhát?
• Nem, miért kellett volna? Nem mondtad
• Mindegy. A medencében is írhattuk volna, mert ott jobban tudok költeni.
• Hát nem mondtad.
• Gyere be ruhástól
• Te jól vagy?
• Miért?
• Mert nem.
• De miért?
• Mert azt mondtad
• Miért mondasz mindig ellenkezőt?
• Mert azt… nem mondok mindig.
• Most is azt mondod.
• Ennyi erővel te is.
• Jó, hagyjuk kész a pizza.
• Amúgy milyen?
• Hawaii- fintorogtam egyet és Adam nevetéséből leolvastam, hogy egész jól sikerült- Csak vicceltem. Utálom a Hawaii-t nem értem, hogy az ananász, hogy kerülhet rá egy sós ételre. Amúgy szalámis, kukoricás.
• A kedvencem.
• Nekem is.
• Sok kukorica van rajta?
• Még szép. Nálam nincs válság, mint nálad a tojással.
• Hé, azt csak viccből mondtam
• Tudom, de vicces volt.
• Nagyon. A te esésed is.
• Nagyon...
• Hehe – elégedett voltam amiért őt is kínos helyzetbe hoztam.
• Most örülsz magadnak, hogy kínos helyzetbe hoztál, mi? - a mosoly eltűnt az arcomról
• Honnan tudod?
• Elég jó ember ismerő vagyok és téged egész jól ismerlek. Azt is tudom, hogy a kedvenc színed a fekte, imádom a szememet és
• Mit mondtál? - rámeredtem
• Hogy imádod a szememet- széles vigyort villantott.
• Ezt, honnan veszed?
• Hát már 2x is hosszan a szemembe néztél
• Nem igaz.
• Mondasz amit akarsz, de én tudom amit láttam.
• Akkor ennyi erővel te is szereted a szemem.
• Igen én nem tagadom, mint te. Szeretem a mandula formájú szemedet. Vagyis inkább szépnek tartom. Látod én beismerem – Igaza volt, nagyon szeretem a szemét még ha nem is ismertem be. Megrémiszt, hogy így ismer. Még senki nem mondott ilyesmit. Adam felvágta a pizzát és falatozásnak estünk.
• Te nem akarsz a szakácsom lenni?
• Miért?
• Isteni finom.
• Na ebben egyetértünk- meglöktem a vállát. Adam evett tovább én pedig őt néztem. Rám nézett- Most miért nézel így? – Nem válaszoltam csak néztem tovább a tökéletes profilját. Hogy mit?! Miért mondtam ezt? Talán ezért, mert helyesnek tartom. De nem. Nem tarthatok egy meleg srácot helyesnek – Hahó!!! – eldobtam a kezemből az evőeszközöket, kimentem a kertbe és kiültem a medence szélére és a lábamat belelógattam a vízbe. Tényleg azt gondolom, hogy helyes. Pedig pár napja még idegesített a feje, de most helyesnek tartom. Leült mellém. – Minden rendben? – kérdezte és megfogta a vállam. Kirázott a hideg és utána éreztem, ahogy felforrósodok
• Azt hiszem.
• Ha rákérdeznék elmondanád?
• Nem.
• Oké, akkor gyere, mert el kéne kezdeni írni
• Jól van- fel állt és kezet nyújtott, hogy felsegítsen, de nem fogadtam el aminek a következménye az volt, hogy bele estem a medencébe – Hát ez nagyon jó
• Szerintem is. Hozok lapot, tollat és fel veszem a fürdő rucimat.
• Azt nem mondtam, hogy itt maradok. Meg kell száradnom – rám nézett – Jó legyen.

Azzal beszaladt és pár perc után beleugrott a vízbe, persze a medence szélénél ledobta a papirokat és az író eszközöket. A haja össze-vissza állt. Mellém úszott.

• Na, kezdjük.
• Te hogy csinálod? – kérdeztem
• Hát ugye azt beszéltük meg, hogy lassú, szerelmes ezért az lesz a legjobb, ha mélyen magadba nézel. Nem tudom, hogy mennyit segítettem
• Hát valamennyit. – Ezután mélyen magamba néztem és csak úgy jöttek a rímes sorok aztán a szerelem szóra nem találtam rímet. – Segíts! Mi rímmel a szerelemre?
• Keret
• Akkor legyen ez? Jó dolog a szerelem, de nincsen rá keretem. – Nevetés tört ki belőle
• Tök jó
• Nagyon. – Végül megmaradt ez a rész és elkezdtünk együtt dolgozni a refrénen. Elég hamar készen lettünk vele, voltak benne vicces részek is. Viszont a dalcímet nem tudtuk kitalálni ezért megbeszéltünk holnapra is egy talit, viszont most ő fog hozzám jönni. Amikor kimásztam a medencéből a ruha tapadt rám, de annyira nem bántam, hogy vizes, mert nagy hőség van itt Los Angelesben. Este felé haza tántorogtam és meglepően hulla fáradt voltam, kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett Gina és Tommy közt, de most nem ezzel foglalkozok, majd holnap felhívom vagy áthívom most a fürdéssel és az alvással.