Hát mindjárt összepisilem magam...SE. Ha pár perccel ezelőtt azt
mondjátok, hogy Adam Lambert fog az ajtómban állni, nevetek egy
jót, de mi a franc? Adam Lambert áll az ajtómban. Mit keres itt?!
Nincs kedvem hozzá. Mondjuk tök vicces. Kár, hogy Gina nincs itt,
mert megnézném, ahogy összeugrálja Glambert-t és tele
csókolgatja… Igen. Felugrik a kis kanapéról, amit a műsor
szerkesztői azért raktak be az öltözőmbe, hogy kényelmesebb
legyen /persze nem, mintha érne valamit/. Utána sikít, vinnyog és
mutogat, elindul felé, ráugrik és a vörös rúzsával
össze-vissza csókolgatja. Elképzeltem ezt az egész jelenetet a
fejembe és akaratlanul felnevettem és hallottam egy lágy, kellemes
nevetést is, ez Adam volt. El is felejtettem, hogy itt van. Most
biztos idiótának nézz, hogy itt nevetek és bámulok. Még egy
ember, aki nem nézz normálisnak. Üdv a körben…
- Szia! Tudom, hogy ki vagy mivel
ismerlek – tértem vissza a jelenbe
- Az tök jó, bejöhetek?- mutatott a
szoba felé
- Nem, de nem akarok bunkó lenni
szóval igen.
- Remek- még mindig vigyorog én pedig
erőltetett mosolyt húztam fel.
Besétált és leült az előbb
említett kanapéra én pedig leültem a sminktükör elé és
elkezdtem levakarni magamról azt a réteg alapozót, amit rám
kentek. Nem értem minek ennyi alapozó, mikor egy pattanás sincs az
arcomon.
- Kell inni vagy ennivaló? Mert, ha éhes vagy akkor egy büfét tudok ajánlani és ha szomjas vagy, akkor van csapvíz. Én már próbáltam és egész jó – felnevetett – te mindig ilyen…?
- Milyen? – Kérdezett vissza
- Öhm, jókedvű? – kérdeztem vissza
- Nem mindig, de általában igen
- Aha. Tök jó – válaszoltam flegmán
- Megfordulnál?! Nem akarom a hátadat bámulni miközben van 2 szép szemed.
- Nem. Áh, én feladom, ezt a hülye alapozót nem lehet leszedni semmivel sem. Ide egy véső kell – megfogtam a sminklemosót és bedobtam a kukába
- Miért nem fordulsz meg?
- Figyelj, le kell szednem ezt a szart és amúgy is, itt a tükör. Nézz bele és már látod is a 2 szép szemem. Látod? Halihó!? – Elkezdtem neki idétlenül integetni
- Miért vagy ennyire ellenszenves?
- Nem vagyok ellenszenves.
- Akkor miért utálsz ennyire? – Sóhajtottam és megfordultam
- Most jobb?
- Igen, sokkal. Segítsek?
- Min is?
- Az alapozón.
- Ja, úgy se tudsz
- Majd meglátjuk – egy kicsit kidugta a nyelvét. Öhm, no comment. Elindult felém
- Még is, hogy akarod leszedni rólam ezt a „maszkot”, ha elfogyott a lemosó? – Mutattam a kukára
- Miért nem mondtad előbb? itt van az enyém is.
Kidülledt szemekkel rámeredtem.
- Most miért nézel így? Hiszen ismersz. Legalábbis azt mondtad.
- Tudom, hogy ki szoktad magad festeni és most is ki vagy festve eléggé, de azt soha nem gondoltam, hogy smink lemosót tartasz a táskádban.
- Igen, ez tényleg különös. Amúgy ritkán van nálam táska, most is csak azért, mert illik a ruhámhoz
- Illik?- felhúztam az egyik szemöldökömet. Ő nem mondott semmit se csak nevetett és egy pamacsra kiöntött egy kevés lemosót.
- Aúú, ne ilyen erősen! – Nyávogtam. Iszonyúan fáj, ahogy a bőrömet dörzsöli.
- De ez a vacak nem jön le. Hány éves lehet?
- Nem tudom, de ne ilyen erősen, mert tiszta piros leszek!
Sóhajtott és folytatta tovább. Kb 30
perc után lejött az egész.
- Kösz, hogy leszedted vagy is lenyúztad a bőröm - masszíroztam az arcom
- Örülj neki, hogy lekapartam ezt a szart - mondta morcosan
- Örülnék is csak, hogy a mondatodban van egy kis hiba. Lekapartam - javítottam ki
- Amúgy mi bajod velem?- egy kicsit felemelte a hangját
- Miért?
- Mert tök bunkó vagy velem
- Nem vagyok bunkó és létszíves ne kiabálj velem, mert nem vagyok a gyereked - szóltam rá
- Oké, sajnálom. De elmondhatnád, hogy mi bajod van velem!
- Tudni akarod? - kérdezte
- Igen, szeretném!
- Jó. Nincs semmi bajom veled, csak nem ismerlek és nem vagy a szívem csücske, hogy miért? Ahogy mondtam nem ismerlek és nem barátkozom könnyedén.
- Értem. Akkor teszek róla, hogy megismerj és megkedvelj.
- Ugye ezt te se gondolod komolyan?!
- Dehogynem.
- Mért olyan fontos, hogy mindenki kedveljen?
- Én nem akarom, hogy mindenki kedveljen, de te szimpatikus vagy és bírom a hangodat meg a humorodat.
- A hangodat én is szeretem meg a zenédet is.
- Akkor nincs olyan nehéz dolgunk. Tudod, a rajongóim szeretnek
- Igen ezt valahogy gondoltam csak az a baj, hogy nem vagyok a rajongód.
- Sok dolgunk lesz.
- Helyesbítek, neked lesz sok dolgod – okoskodtam szokásomhoz hívően
- Szeretsz okoskodni, mi?
- Eltaláltad – önelégülten rábiggyesztettem a mosolyomat.
Adam visszaült a helyére és
megpaskolta a mellette lévő helye, de én megráztam a fejem ő
pedig erőteljesebben paskolta meg, de én ismét megráztam a fejem
és megint megpaskolta, de most már láttam egy kis idegességet a
szemében.
- Jól van. Melléd ülök. De a telefonomat is hozom, mert a barátnőm hívni fog.
- Ezt, hogy érted?
- És te ezt a mondatot?
- Hát, hogy a barátnő, mint barát vagy barátnő, mint élettárs.
- Mint élettárs.
- Az jó. Az én barátom 1 hete szakított velem.
- Oh, én nem tudtam. Sajnálom. Tudom, hogy rossz érzés, mert én se akarom elveszíteni Ninát.
- Azért jó látni, hogy annyira ragaszkodsz hozzá.
- Amúgy miért szakított? Vagy nem akarod az orromra kötni?
- Azt mondta, hogy ez neki sok, mert állandóan paparazzik voltak mindenhol és, hogy neki nincs, szüksége egy sztárra ő egy normális emberre vágyik, mert normális életre vágyik, de azért szeret.
- Ezt mondta? – néztem rá megdöbbenve
- Igen, de az annyira felidegesített, hogy a végén oda böki, hogy szeret.
- Ez szánalmas, már meg ne haragudj. Még mindig fáj?
- Egy szakítás soha sem fájdalom mentes és általában van utófájdaloma. Nos, ez velem is így van, de már kezd enyhülni a fájdalom.
- Ez jó.
Megszólalt a csengőhangom.
- Ez ő lesz.
Felvettem és elindítottuk a videó
hívást.
- Szia, kicsim- köszöntem.
- Szia. Na, mi volt? Nyertél? Tényleg sajnálom, hogy nem lehettem ott, de ez a munkahely maga a pokol.
- Nem nyertem, de nem baj.
- Szomorú vagy?
- Igazából nem azzal van a gondom, hogy 2. vagyok, hanem azzal, hogy ki nyert. Sidny egy féreg, érted?
- Igen értem. Beszélni szeretnék veled.
- Mondjad.
- Akkor én kimegyek- kontrázott bele Adam
- Ki az a fickó?
- Adam Lambert
- Tényleg? Én nagy rajongója vagyok.
- Tudom Nina – sóhajtottam
- Szia! Nina!- Adam szomorúságát egy mosolyra cserélte és integetésre.
- Szia, Ad! Kár, hogy meleg vagy s az is, hogy én is az vagyok.
- Hé – felnyávogtam- Én itt vagyok neked
- Amúgy jobb lenne élőben megbeszélni.
- Akkor holnap találkozzunk?
- Igen jó lenne. Reggel 11?
- Tökéletes. Már amúgy is rég találkoztunk és meg akarlak csókolni és hol?
- Ahol először találkoztunk.
- A Caffe barban?- kérdeztem enyhén sokkosan.
- Igen, ott- sóhajtott
Nem ez nem lehet.
- Katy?! Ott vagy?
- De, azt mondtad, hogy…
- Tudom mit mondtam- vágott a szavamba- Most mennem kell bocsi. Szia.
Csak integettem és nagy nehezen
kiböktem azt a szót, amit nem mondok mindenkinek és csak akkor
mondom, hogy ha tényleg érzem: Szeretlek. Egy utolsó fájdalmas
pillantást vetett rám, majd lerakta. Legördült egy könnycsepp a
szemem sarkából.
- Katy minden rendben?
- Úgy nézek ki?
- Mi a baj? Az, hogy találkozni akar veled?
- Nem azzal van a gond, hanem azzal, hogy hol akar velem találkozni.
- Miért? Én is szoktam arra járkálni és egész hangulatos az a kis hely.
- Igen, de ott találkoztunk először és azt mondta, hogy ha itt kezdődött, akkor itt is fog véget érni és ezért soha nem mentünk oda.
- Figyelj. Miért szakítana? Hiszen szeretitek egymást nem?
- De ti is szakítottatok.
- Az más. Amúgy mióta vagytok együtt?
- Holnap lesz 1 éve.
- Látod? Lehet, hogy csak meg akar lepni és direkt hozta rád a frászt.
- Remélem, hogy így lesz.
- Legyél optimista.
- Általában az vagyok.
Elkezdett rezegni a telefonom, ami azt
jelentette, hogy sms-t kaptam. Gina a legjobb barátom küldte és ez
volt benne: Mindjárt berobbanok az
öltöződ ajtaján!
- Adam azonnal el kell tűnnöd vagy bújj el!
- Miért?
- Mert Gina a legjobb barátom nagyon nagy rajongód és tele fog csókolgatni és rád is fog ugrani.
- Tuti, hogy nem
- Ne, okoskodj. Én ismerem.
- Biztos?
- Igen, de csinálj valamit!
Már késő volt nyílt az ajtó és
Gina hátát láttam, amikor a hátával kinyitotta az ajtót.
- Sajnálom, hogy nem nyertél, de azért hoztam egy tortát. Remélem nem bánod, hogy Adam cuki fejét nyomtam…- A szava elállt, amikor meglátta Adam-t és a tortát ledobta- Te… Te…- egy nagyon nagyot sikított és elkezdett ugrálni- Adam Lambert itt van. Nem hiszem el. Itt van és én is és nem kamu. Úristen!!!- még egyet sikított és elindult futva Adam felé.
- Jézusom. Most mit csináljak?- kiáltott fel Adam
- Én szóltam- egy önelégült pillantást váltottam Adamre, amit ő is viszonzott. Juj ez nem tetszik.
Megfogta a vállamat és maga elé
húzott. Gina pedig egyenesen rám ugrott én pedig Adamre dőltem
Adam pedig a kanapéra.
- Aúúú- felnyögtem- A cicim. Ha rákos leszek, ti fizetitek a műtétet és az új mellet. Szállj már le rólam!
- Bocsi!- leszállt rólam és leült közvetlen mellénk és annyira közel ült, hogy Gina combja Adam combját érintette.
- Adam! Így nem foglak jobban megkedvelni!
- Bocsi. De már jobban kedvelsz?
Felültünk és én az ölében
kötöttem ki, de ahogy tudtam leszálltam róla és a sminktükörhöz
ültem.
- Miért kedveljelek jobban? Azért, mert a cicim még mindig fáj?- Ránéztem Ginára és ő dülledt szemekkel bámulta az ő „istenét” egy kicsit elkezdtem nevetni.
- Nézd a jó oldalát, be fog dagadni és még nagyobb lesz. Hát a beszélgetés miatt. Most min nevetsz?
- Na, jó egy kicsit javultál a szememben, de nem sokat. – Szemgolyóimat Gina felé irányítottam.
Adam vette a célzást és ránézett.
Amikor oda fordult akkor Gina le akarta smárolni, de Adam hátra
hajolt.
- Akkor én most inkább megyek.
- Ne! Kérlek ne menj el!
- Akkor viselkedj!
- Rendben. De egy puszit se kaphatok?
- Arcra?
- Igen, igen- elkezdett bólogatni, mint egy pincsi kutya.
- Jó oda kaphatsz.
Ad arcon puszilta és Gina zavarba
jött, fülig ért a szája és hátra dőlt.
- Kár, hogy tönkre ment a torta.
- Adam, tudjuk, hogy szereted a hasad. Nézd a jó oldalát, nem hízol.
- Miért? Kövér vagyok?
- Maradjunk annyiban, hogy nem vagy a 10 legjobb testű pasi közt.
- Köszi, szépen
Kopogtak, kinyitottam az ajtót és
anyáék voltak azok.
- Gyertek be. Vigyázzatok a torta
miatt.
- Gina és Adam Lambert. Most már
értem, hogy miért van torta a földön – mondta anyu
Megöleltem őket és beinvitáltam 2
legcsodálatosabb embert. Amint leültem kopogást hallottam,
unokatestvéreim voltak azok. Megint leültem és kopogtak,
kinyitottam és mamáék voltak azok kinéztem megnézni, hogy van-e
valaki még a folyosón, mert nincs kedvem újra felállni. Nem volt
senki így becsuktam az ajtót. Majdnem leültem mikor megint kopogás
hallatszott.
- Nem férsz be, bocsi! – Kiáltottam ki aztán a jó szívem reagált és még is ajtót nyitottam.
Már tényleg elég kevés hely volt
bent. Pár barátom volt az ajtóban.
- Gyertek be, de remélem, hogy többen nem jönnek, mert tényleg nem fognak be férni.