Rendszeres olvasók

2011. szeptember 26., hétfő

9. Fejezet

Ginával lerendeztem egy beszélgetést. A randijukon minden jól alakult és ma lesz a 2. randijuk. Csók még nem volt, de azt mondta, hogy annyira nem is bánja, mert nem jó, ha elsietik. Éjszaka nem aludtam valami sokat, inkább azon gondolkodtam ami tegnap történt és rájöttem, hogy igen szerintem helyes Adam, de ennyi. Nem leszek belé szerelmes, ez biztos. Ő csak egy haver. Ennyi. Ugye a dal címen nem tudtunk megállapodni ezért ma ő jön hozzám. Kíváncsi vagyok, hogy mire jutunk. Nem sokára itt lesz én pedig rántott sajtot csinálok sült krumplival. Ha ő nem szereti akkor éhen marad, végül is ez praktikus dolog, mert válság van...xddd...Amúgy van még 1000 dolog a hűtőben szóval nincs olyan veszély, hogy Adam Lambert éhen hal. Még a végén megutálnának az ő rajongói. Meg amúgy is kár lenne egy helyes hapsiért. Jaj, ezek a gondolatok rendesen kikészítenek. Hozzá kéne szoknom ahhoz, hogy egy meleg srácot helyesnek tartok és ekkor villant be Nina. Szólnom kéne neki, hogy a mai nap nem jó, de a holnap jó. Megírtam az sms-t benne a helyszín és az időpont. Annyit írt vissza, hogy „oké”. Remélem nem haragszik. A kaja kész lett és ekkor csöngettek. Ez biztos Adam lesz. Szaladtam az ajtóhoz, de láttam, hogy a postás az.
  • Jó napot! – köszönt
  • Helló.
  • Ezt a virágcsokrot önnek küldték – átnyújtott egy rózsával teli virágcsokrot.
  • Öhm…köszönöm.
  • Ugyan ez a dolgom, de most tovább megyek Viszlát.
  • Pápá – A virágcsokorra meredtem. Szép volt. Aztán krákogást hallottam felnéztem és Adam volt az. Az arcom felderült. – Szia! Ki ez a gyerek? Nem jó, hogy veled van még a végén ő is ferde hajlamú lesz vagy áldozat.
  • Hé, nem lesz áldozat amúgy a kereszt fiam.
  • A szülők fejre estek amikor téged választottak meg?
  • Nem, de jó barátjuk vagyok. A fotósom fia.
  • Hát nagyon aranyos, de tényleg.
  • A kereszt apjára ütött.
  • Hát ha neked is ufó fejed van akkor biztos.
  • Nem is.
  • Amúgy tényleg cuki – közelebb mentem hozzájuk és megsimogattam a baba arcát, ő pedig mosolygott.
  • Bír téged.
  • Figyelj engem ki nem bír?!
  • Á, kezdesz rám hasonlítani, tiszta egoista vagy.
  • Rossz hatással vagy rám. Amúgy mi a neve?
  • Joe
  • Hát szép név. Na, gyertek be.
  • Hmm, mit főztél? – kérdezte Adam amikor belépett a küszöbön.
  • Hát te hihetetlen vagy. Belépsz a házba és te már a kajára koncentrálsz, hogy csinálod? Amúgy rántott sajtot – A virág csokrot beleraktam egy vázába és az a legfurcsább, hogy nem tudom, hogy ki küldte.
  • A másik kedvencem a pizza után. Amúgy szép csokor kitől kaptad?
  • Ne már?! Nekem is, de kajak. Még azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy te nem szereted. Nem tudom, nincs rajta kártya
  • Hát rosszul – A mondatát nem tudta befejezni, mert Joe hangos sírásba tört. Felvette és elkezdte rázni meg ilyesmit csinált, hogy nyugodjon le, de nem nyugodott le, sőt még nagyobb rikácsolásba tört. – Hogy van ilyen hangja miközben fiú? ÁÁ, segíts.
  • Hogy?
  • Nem tudom. Csaj vagy, nincsen valami női megérzésed?
  • Hát van – Elvettem Adamtől a babát. – Hoztál valami kaját, nem?
  • Igen, van tápszere
  • Na, akkor csináld meg. – Én is elkezdtem ringatni Joe-t és a sírásra alá hagyott, de még mindig nyüszögött. Adam készen volt a tápszerrel és egyenesen a kezembe nyomta én meg a szájába. Leültem. Végre csend volt és nyugalom. Amint megitta a vállamhoz emeltem, hogy tudjon büfögni….
  • Jól értesz a gyerekekhez
  • Hát ez olyan anyai ösztön. – Megbüfiztettem és az ölembe kaptam. Rám mosolygott, egyre cukibbnak látom ezt a kisfiút.
  • Kedvel téged.
  • Igen? Honnan tudod?
  • Rád mosolygott. De együnk már éhen pusztulok.
  • Jó ötlet. Csak elaltatom.
  • Oké, addig előkészülök.
  • Ne csinálj rendetlenséget!!
  • Rendben
Szerencsére hamar elaludt és Adam már kész volt a terítéssel. Kiszedtem az ételt és gyorsan megebédeltünk. Utána eltakarítottam és megszületett a dal cím. Adam éppen telefonál a menedzserével.
  • Rendben, akkor holnap – Ezzel letette a telefonját.
  • Sajnos holnap nem érek rá. Randim van Ninával. A mai napot is lemondtam a holnapit nem fogom.
  • Figyelj,
  • Nem. Nem akarok figyelni, mert Nina haragudni fog.
  • Nem éppen az, ha Nina tényleg szeret akkor meg fogja érteni és nem fog hisztit csinálni. Egyébként meg le kell mondani a dolgokról. Én is sok mindenről lemondtam már. Egyébként még megnyugtatlak, hogy sok mindenről le is kell mondani a most következő pár hónapba ha a karrieredre akarsz koncentrálni.
  • De olyan nehéz. Társasági ember vagyok, szükségem van egy élettársa.
  • Hu, de régen volt már barátom és egy ideig nem is lesz, mert most a karrieremre koncentrálok
  • Hogy bírod szex nélkül?
  • Hagyjuk a témát….
  • Maszturbálsz, mi?! – Csalafinta mosollyal kérdeztem
  • Mondom, hogy hagyjuk. Akkor lemondod a holnapit?
  • Van más választásom?
  • Nincs. Most hívod fel?
  • Hát igen – Ekkor felsírt Joe, gyorsan oda siettünk és szerintünk azért sírt, mert egyedül találta magát. Felvettem és megnyugodott. A telefonról megfeledkeztem – Komolyan mondom, hogy gyereket akarok!
  • Most beszéltünk a lemondásról….
  • Tudom, csak vicceltem. De akkor is cuki. Amúgy mi ez a szag?
  • Milyen szag?
  • Hát szar szag van.
  • Mit értesz az alatt h szar?
  • Hát szerintem Joe kaksizott.
  • Jaj, ne.
  • Ez már a te dolgod- A gyereket Adam kezébe nyomtam – Most pedig fel megyek és átöltözök fürdőruhába.
  • Mi?! Nem hagyhatsz itt?
  • Ó, de, hogy nem.
Felrohantam. Azért egy kicsit égett bennem a bűntudat, hogy ott hagytam, mert elég béna, de csak egy kicsit égett bennem a bűntudat, nagyon kicsit. Átöltöztem és mire leértem addig már Adam-n is fürdőruha volt. Hu, amikor megláttam egy szál gatyában. Lesokkoltam. A teste nem izmos, de pont jó. Nagyon szexi.
  • Most miért nézel ennyire? – kérdezte meglepetten, megráztam a fejem.
  • Egész gyorsak voltatok.
  • Aki tud az tud.
  • De az nem te vagy – rákacsintottam és a medence felé vettem az irányt. Hátra néztem és Adam fel akarta venni Joe-t amikor én neki mentem az ajtónak és fenékre estem. Adam oda futott.
  • Jól vagy? – Kérdezte miközben kezébe fogta az arcomat, hogy megnézze van-e rajta seb.
  • Hát voltam már ennél jobban is. – Rám mosolygott én is viszonoztam. Annyira vágyom arra, hogy az ő ajkai az enyémekkel egybe forrjon, de komolyan. Megelégszem egyszer is, de olyan vágy van bennem, hogy az nem igaz. Még hosszú ideig néztünk egymás szemébe, talán most megtörténik…
  • Annyira szép a szemed.
  • Köszönöm. A tiéd is szép.
  • Most viszont menjünk a medencébe. – Felállt és felsegített. Na, ennyit az elméletről. Vissza ment Joehoz és pillanatok alatt már a medencében volt. Én mg ott álltam és ez elmúlt pár percet vissza játszottam az elmémbe. – Nem jössz? – kiáltott
  • De megyek – Futásnak eredtem és beleugrottam a vízbe. Joe láthatóan élvezte a vízibombámat és azt, hogy egyet kicsit vizes lett. Oda úsztam hozzájuk – Mi lenne, ha én egy kicsit arrébb mennék és oda dobnád hozzám én meg vissza dobom.
  • Hát nem tudom. Próbáljuk ki, de ne menj messzire.
  • Oksi. – Ezzel eljátszottunk egy ideig. A nap már lenyugvásban van.
  • Lassan mennünk kéne – nézett Joera. Joe pedig ezt nyüszögte „a-a”. Mindketten felnevettünk. Joe Adam kezéből átkéredzkedett az én kezembe. Átvettem és rám mosolygott. – Kedvel téged! Nagyon kedvel, nem szokott ilyeneket csinálni.
  • Én is kedvelem őt. – Adam felöltözött.
  • Na, gyere te nagy legény. Nem szép dolog, ilyen fiatalon rámászni a jó csajokra. – Várjunk csak?! Adam azt mondta rám, hogy jó csaj?! Nem, biztos csak beképzeltem…. De nem képzeltem be, tényleg azt mondta. Oh, szűz anyám most kapjon el valaki mert elájulok. Adam felöltöztette Joe-t is. Itt az idő, hogy menjenek, de nem akarom. Azt akarom, hogy itt maradjanak. Adam kivitte Joe-t a kocsiba és belerakta a gyerekülésbe. Adam vissza jött hozzám és megölelt. – Majd holnap találkozunk. A menedzsered majd hív, hogy mikor és hova gyere. – Elengedett és én tényleg mindjárt össze esek. Nem tudtam semmit se mondani csak integetni. Adam beült a kocsiba és elhajtott. Becsaptam az ajtót és a földre rogytam…Még, hogy nem leszek bele szerelmes. Ha így folytatom akkor lassan rózsaszín, szív alakú felhők fognak a fejem fölött repkedni. Nem kösz, ez nem hiányzik. Rendbe hoztam magam és lefeküdtem az én pihe puha ágyamba tv-t nézni. Hiába akarok ellene tiltakozni, nagyon bejön Adam...

2011. szeptember 1., csütörtök

8.fejezet, infó


 Elkezdődött a suli /gondolom nem mondtam újjat/ és tanulnom kell."-.-..ami azt jelenti, hogy a fejezetek lassabban fognak jönni, főleg úgy, hogy ugye ott van a másik blogom is...Ezért 2 hetente lesz friss. Mert 1 hét alatt 1 fejezetet írok. De gondolom neketek is van jobb dolgotok mint az én irományomat olvasni..xdd.Nem húzom tovább a szót...
 


Reggel az első dolgom az volt, hogy felhívjam Ninát.
  • Szia! – köszöntem bele a telefonba
  • Szia, muszáj volt ilyen korán hívnod?
  • Igen, bocsi.
  • Semmi. Bocs, hogy leléptem szó nélkül.
  • Semmi gond. Tudod gondolkodtam és arra jutottam, hogy mi lenne, ha újra elkezdenék randizni.
  • Vagyis kezdjünk mindent előröl.
  • Igen, szerintem így jó lenne
  • Ha ez kell, akkor legyen. Szóval mikor lesz az első randink? Ma?
  • A mai nap nem jó.
  • Akkor holnap.
  • Nem tudom, majd szólok rendben?
  • Jól van, de szeretném, ha minél előbb lenne
  • Az jó lenne
  • Mennem kell. Szia
  • Szia
Mi van vele, hogy ilyen sietős? Ráálltam a mérlegre és amikor mutatta a számot azt hittem, hogy a falra mászok. Híztam. Nem is keveset. Itt az idő elmenni futni. Felvettem egy cica nacit és egy hosszú fehér pólót + az edző cipőm. Hívtam volna Ginát is, de tuti alszik még és annyira nem szeret futni, hát én se egyedül, de van ilyen. Mostantól kevesebbet is eszem. Telefonom és a fülhallgatóm már használatba van véve és el is indultam valamerre futva. Azért szeretek reggelente futni, mert ilyenkor sokkal nyugisabb minden. Ilyenkor inkább idősebb párokat látni az utcán. Remélem, hogy nem egyedül kell majd megöregednem. Emiatt még majd később aggódom, most amiatt kell, hogy ne álljak le, mert kezdek elfáradni.
  • Katy!- kiáltott valaki. Megfordultam és egy vaku villantást láttam. Ne, csak most ne. Futottam tovább, de a paparazzi utolért – Miért mentél el tegnap Adam kocsijával? – eljátszottam, hogy nem hallom, mert zenét hallgatok – Tudom, hogy hallasz.
  • Nincs semmi köze hozzá.
  • Van valami köztetek vagy mi? – megálltam.
  • Ide figyeljen. Tőlem nem szedd ki semmit se Adamről. Azért mert együtt vagyunk nem azt jelenti, hogy járunk.
  • Hát, Adam elég jóképű srác.
  • És Adam meleg, ezt se felejtse el.
  • Hát, te szép vagy nagyon szép, soha nem lehet tudni, hogy mikor gondolja meg magát az ember.
  • Ne fárasszon. Nincs köztünk semmi és nem is lesz. Nézze, tudom, hogy önnek ez a munkája, de kérem keressen más sztárt ne engem. Most pedig hagyjon futni, mert híztam és le kell adnom pár kilogrammot. Pápá.
Azzal otthagytam és nem jött utánam. Szerencsére. Most pedig élvezem a kedvenc énekesem zenéjét, hangját. Végül annyira nem is volt rossz. Hazamentem és egyből fürödni indultam…Azt hiszem, hogy felhívom Adam-t, hogy mehetek-e.
  • Szia, hogy vagy?
  • Hát jobban, a térdem egész szép. Te?
  • Én is. Azért hívtalak, hogy akkor átmehetek, hogy írjuk?
  • Igen, igen.
  • Jól van. Ne ess el addig amíg nem érek oda. Szia
Lenyomtam a telefont. Elraktam a táskámba egy tollat és papírt. Taxiba akartam ülni, de a gyaloglás az egészségesebb, szóval az utóbbit választottam. Utálok fogyózni, de muszáj. Mert igazából engem annyira nem zavar a jelenlegi állapotom, de a magazinokat igen. Az egyik sztár azért volt címlapon, mert a karján volt egy kis zsír. Tényleg szörnyű ez az egész. Megpillantottam egy jégkásást, de nem ehetek. Tiszta ideg lettem. Mindegy. Inkább most leszek ideges, mint, hogy azon legyek ideges, hogy zsíros a kezem. Ami nem igaz. Megálltam Adam háza előtt és megnyomtam a csengőt.
  • Ki az?
  • Na, vajon ki lehet.
  • Nem tudom.
  • Ne játsszál mert fejbe rúglak
  • Most már tudom. Gyere be
Lassan már ez lesz a 2. otthonom annyi időt töltök ebben a házba.
  • Hello- köszöntem
  • Szia, épp a konyhában forgolódott.
  • Mit csinálsz?
  • Pizzát sütök.
  • Ne!- leültem az egyik székre
  • Mi az? Nem szereted?
  • De, aza baj, hogy nagyon szeretem és fogyózok.
  • Mióta?
  • Mától
  • Minek?
  • Mert, ha így maradok akkor címlapra kerülök, mint dagadt
  • De, hogy is. Amúgy is mióta érdekel az emberek véleménye? Szard le, ők mindig csak a hibákat keresik. Amúgy se vagy kvér, így pont jó vagy, ha le fogysz akkor meg azzal fognak piszkálni, hogy sovány vagy. Én se vagyok sovány még se zaklatnak, de amúgy se érdekelne, mert én így érzem magam jól.
  • Feleslegesen futottam reggel. Tudod mit?! Igazad van.
  • Ez a beszéd.
  • Mutasd a térded.
  • Nem.
  • Miért?
  • Mert csúnya
  • De azt mondtad, hogy már jobb.
  • Nem fáj annyira, de csúnya
  • Hát jól van te tudod.
  • Hoztál fürdőruhát?
  • Nem, miért kellett volna? Nem mondtad
  • Mindegy. A medencében is írhattuk volna, mert ott jobban tudok költeni.
  • Hát nem mondtad.
  • Gyere be ruhástól
  • Te jól vagy?
  • Miért?
  • Mert nem.
  • De miért?
  • Mert azt mondtad
  • Miért mondasz mindig ellenkezőt?
  • Mert azt… nem mondok mindig.
  • Most is azt mondod.
  • Ennyi erővel te is.
  • Jó, hagyjuk kész a pizza.
  • Amúgy milyen?
  • Hawaii- fintorogtam egyet és Adam nevetéséből leolvastam, hogy egész jól sikerült- Csak vicceltem. Utálom a Hawaii-t nem értem, hogy az ananász, hogy kerülhet rá egy sós ételre. Amúgy szalámis, kukoricás.
  • A kedvencem.
  • Nekem is.
  • Sok kukorica van rajta?
  • Még szép. Nálam nincs válság, mint nálad a tojással.
  • Hé, azt csak viccből mondtam
  • Tudom, de vicces volt.
  • Nagyon. A te esésed is.
  • Nagyon...
  • Hehe – elégedett voltam amiért őt is kínos helyzetbe hoztam.
  • Most örülsz magadnak, hogy kínos helyzetbe hoztál, mi? - a mosoly eltűnt az arcomról
  • Honnan tudod?
  • Elég jó ember ismerő vagyok és téged egész jól ismerlek. Azt is tudom, hogy a kedvenc színed a fekte, imádom a szememet és
  • Mit mondtál? - rámeredtem
  • Hogy imádod a szememet- széles vigyort villantott.
  • Ezt, honnan veszed?
  • Hát már 2x is hosszan a szemembe néztél
  • Nem igaz.
  • Mondasz amit akarsz, de én tudom amit láttam.
  • Akkor ennyi erővel te is szereted a szemem.
  • Igen én nem tagadom, mint te. Szeretem a mandula formájú szemedet. Vagyis inkább szépnek tartom. Látod én beismerem – Igaza volt, nagyon szeretem a szemét még ha nem is ismertem be. Megrémiszt, hogy így ismer. Még senki nem mondott ilyesmit. Adam felvágta a pizzát és falatozásnak estünk.
  • Te nem akarsz a szakácsom lenni?
  • Miért?
  • Isteni finom.
  • Na ebben egyetértünk- meglöktem a vállát. Adam evett tovább én pedig őt néztem. Rám nézett- Most miért nézel így? – Nem válaszoltam csak néztem tovább a tökéletes profilját. Hogy mit?! Miért mondtam ezt? Talán ezért, mert helyesnek tartom. De nem. Nem tarthatok egy meleg srácot helyesnek – Hahó!!! – eldobtam a kezemből az evőeszközöket, kimentem a kertbe és kiültem a medence szélére és a lábamat belelógattam a vízbe. Tényleg azt gondolom, hogy helyes. Pedig pár napja még idegesített a feje, de most helyesnek tartom. Leült mellém. – Minden rendben? – kérdezte és megfogta a vállam. Kirázott a hideg és utána éreztem, ahogy felforrósodok
  • Azt hiszem.
  • Ha rákérdeznék elmondanád?
  • Nem.
  • Oké, akkor gyere, mert el kéne kezdeni írni
  • Jól van- fel állt és kezet nyújtott, hogy felsegítsen, de nem fogadtam el aminek a következménye az volt, hogy bele estem a medencébe – Hát ez nagyon jó
  • Szerintem is. Hozok lapot, tollat és fel veszem a fürdő rucimat.
  • Azt nem mondtam, hogy itt maradok. Meg kell száradnom – rám nézett – Jó legyen.
Azzal beszaladt és pár perc után beleugrott a vízbe, persze a medence szélénél ledobta a papirokat és az író eszközöket. A haja össze-vissza állt. Mellém úszott.
  • Na, kezdjük.
  • Te hogy csinálod? – kérdeztem
  • Hát ugye azt beszéltük meg, hogy lassú, szerelmes ezért az lesz a legjobb, ha mélyen magadba nézel. Nem tudom, hogy mennyit segítettem
  • Hát valamennyit. – Ezután mélyen magamba néztem és csak úgy jöttek a rímes sorok aztán a szerelem szóra nem találtam rímet. – Segíts! Mi rímmel a szerelemre?
  • Keret
  • Akkor legyen ez? Jó dolog a szerelem, de nincsen rá keretem. – Nevetés tört ki belőle
  • Tök jó
  • Nagyon. – Végül megmaradt ez a rész és elkezdtünk együtt dolgozni a refrénen. Elég hamar készen lettünk vele, voltak benne vicces részek is. Viszont a dalcímet nem tudtuk kitalálni ezért megbeszéltünk holnapra is egy talit, viszont most ő fog hozzám jönni. Amikor kimásztam a medencéből a ruha tapadt rám, de annyira nem bántam, hogy vizes, mert nagy hőség van itt Los Angelesben. Este felé haza tántorogtam és meglepően hulla fáradt voltam, kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett Gina és Tommy közt, de most nem ezzel foglalkozok, majd holnap felhívom vagy áthívom most a fürdéssel és az alvással.