Mondtam már, hogy mennyire „imádom” Adam-t? Nem?! Hát most se fogom. Ez a tökfej fel kelt hajnalok hajnalán /reggel 8-kor/…
- Mit akarsz?- szóltam bele álmosan a telefonomban. Ilyenkor átkozom a technikát…
- Gondolkoztál a közös dalon?
- Nem és minek hívsz ilyen korán?
- Már 8 óra van. Ha nem szórakoztál volna éjjel, akkor…
- Oké, oké. Ha benne vagyok a dalban akkor békén hagysz?
- Igen- hallottam, ahogy mosolyra húzza a száját
- Jó akkor legyen.
- Csúcs. Akkor szia
- Szia.
Lenyomtam a telefont és a párnám alá csúsztattam.
- Ki volt az?- ijedtemben egy kicsit ugrottam az ágyban. Nem tudtam, hogy fel kelt.
- Megijesztettél.
- Sajnálom
- Adam volt az.
- Mostanában elég sok időt töltesz vele.
- Tudod, egész jó fej és rendes, de valamiért bunkón viselkedem vele.
- Értem, de most ne beszéljünk róla- felém hajolt és meg akart csókolni, de én kitértem előle- Valami baj van?
- Nincs, illetve igen. Nem értem, hogy miért gondoltad meg magad.
- Hát hiányoztál és rájöttem, hogy Sidney azért mondott azt amit, mert utál téged. Meggondoltam magam.
- Akkor se értem, hogy miért gondoltad meg magad- felültem az ágyban
- Azt hittem, hogy örülni fogsz annak, hogy meggondoltam magam.
- Örülök is csak...
- Nincs csak. Ne, rágódj a múlton élj a mának. Ki tudja, hogy mi fog történni holnap vagy 5 per múlva, lehet, hogy meghalunk. Persze ennek kicsi az esélye, de semmi sincs kizárva.
- Azt hiszem, hogy igazad van- megszorítottam a kezét- Most kimegyek a fürdőbe.
- Jól van, de siess mert dolgom van.
- Milyen dolgod?
- Ne kérdezősködj inkább siess.
Sóhajtottam és bementem a fürdőbe, majd belenéztem a tükörbe. Percekig szemeztem saját magammal, aztán megelégeltem a dolgot és megmostam az arcomat langyos vízzel. Valami miatt volt bennem egy fura érzés és nem tudom, hogy mi csak azt éreztem, hogy a gyomrom panaszkodik persze nem úgy, hogy ki kell mennem a mosdóba, mondjuk ki se kell mennem, mert itt vagyok…ejnye de gagyi humor…Na, szóval nem értem, hogy miért van bennem ez az érzés, de mindegy. Itt az idő fogat mosni s megfésülködni,... Kimentem a fürdőből viszont nem volt Nina a szobámba, csak egy cetli. Sajnálom, de amint mondtam el kellett mennem..puszi. Mi lehet olyan fontos, hogy ilyen hamar el kellett menni és még elbúcsúzni se volt ideje? Mindegy, mert jött egy sms-m... Adamtől, hát ki mástól… Ma ráérsz 1-kor? Minek? Azt hiszem felhívom. Kikerestem a nevét és már hívtam is, hamar felvette.
- Wow, nem gondoltam volna, hogy azt a napot is megélem amikor te felhívsz.
- Ne élvezd sokáig. Miért akarsz találkozni?
- Igazából a menedzserem ötlete volt és ő már fel is hívta a te menedzseremet és megbeszéltük, hogy 1-kor találkoznánk. Szóval muszáj lesz eljönnöd.
- Rendben. Kíváncsi leszek erre a dalra
- Hát én is, de remélem, hogy jó lesz.
- Azt megígérem, hogy jó lesz.
- Nagyon mérges vagy amiért felkeltettelek?
- Nem. Amikor felkeltettél akkor az voltam, de most már nem vagyok az. Amúgy ez meddig fog elhúzódni?
- Nem tudom, miért?
- Csak kérdezem.
- Amúgy már tök régóta beszélünk, haladás és még egy gúnyos megjegyzést se tettél.
- Talán azért, mert egyre jobban kedvellek, mármint nem úgy...
- Igen és miért?
- Nem tudom, igazából hamar barátkozom és te jó nagyon jó voltál velem.
- Kezdesz megenyhülni?
- Mondhatni, de a megjegyzéseimről ne tegyél le- muszáj volt elmosolyognom és hallottam ahogy ő is elmosolyodott.
- Nem fogok. Még meddig beszélgetünk?
- Nem tudom, miért? Zavar?
- Nem.
- Én most bekapcsolom a tv-t.
- Amúgy mi van veled és Ninával?
- Hát. Nem tudom, mert újra járni akar velem, de én már nem érzem azt amit kéne.
- Ezt, hogy érted?
- Az a baj, hogy én se tudom. Szeretném is meg nem is. Segíts!
- Én? Hát ebben csak a szívedre tudsz hallgatni.
- Ezzel nem segítettél. Jé- megláttam valamit a tv-ben.
- Mi az?
- Benne vagyunk a tv-ben
- Melyik adó?
- Power music
- Oda kapcsoltam.
Most épp képeket mutattak rólunk és arról is készült kép, amikor Adam rám esett és épp egymás szemébe néztünk. Utána pedig annyit mondott a néger bemondó, hogy nagyon sok időt töltünk együtt és valószínűleg barátok vagyunk, de soha nem lehet tudni…Ennyi szó esett rólunk, mert utánunk jött Justin Bieber és Selena Gomez. Elkapcsoltam egy zene csatornára.
- Hát érdekes- böktem ki végül
- Rosszabb is lehetett volna
- Ha te mondod.
- Nem értem, hogy mit esznek az emberek Justin Bieber-ön
- Egyetértek veled. Biztos a cuki pofiját- a cuki szót undorodva mondtam
- Ne is mond...
Kinéztem az ablakon és épp Gina állt az erkélyén. Gondoltam én is kimegyek az erkélyemre.
- szia Gina!- köszöntem neki
- Szia! Mit csinálsz?
- Épp beszélek Adammel
- Szia Adam- kiabált Gina. Adam pedig az én fülembe. Ha itt lenne Adam akkor fejbe rúgnám, de így nem tudom. Jól lecsesztem /káromkodtam/. Adam is üdvözölte Ginát amit átadtam. Utána elkezdtek így beszélni én meg a hajamat téptem. Elbúcsúztam Ad-től és lenyomtam a telefont.
- Fárasztóak vagytok.
- Nem baj. Na, és mi van veled és ninával?
- Hát ez nagyon hosszú. Az van, hogy- megláttam egy hapsit aki minket figyelt inkább kihallgatott.- Át jössz vagy át menjek?
- Gyere át.
- Biztos nem jössz át? Beülhetnék a medencébe.
- Megbeszéltük. Felveszem a fürdőruhámat és megyek is.
- Oké.
Mindketten visszavonulást fújtunk az erkélyről és én egyenesen a fiók felé vettem, hogy kikeressem az egyik fürdőruhámat. A kezembe akadt a fekete és glitteres fürdőruhám. Azt hittem, hogy már elveszett, de ezek szerint nem és nagyon örültem, hogy megtaláltam, mert nagy kedvencem. Gyorsan belebújtam és kettesével véve a lépcső fokokat lementem. Mivel Gina magától is be tud jönni ezért a medence felé vettem az irányt. Végén már futottam és egy nagy csobbanással a medencében voltam. Nem sokkal később Gina is belevetette magát a medencébe.
- Mennyire idegesítő volt, hogy az a krapek ott figyelt.
- Jobb mint a paparazzi.
- Na, ezért nem akarok én sztár lenni. Akkor mesélsz?
- Igen- elmondtam mindent neki
- Hát nem tudok, mint mondani. Talán annyit, hogy ezt neked kell tudni. Tényleg nem tudok segíteni
- Azért köszi, majd még kialakul.
- Sajnálom, de mennem kéne.
- Igen? Hova?
- Randim lesz
- Mikor maradok én le...kivel?-kérdeztem meglepetten és boldogan
- Hát, Tommyval- ennyit a lelkesedésemről- Nézd, tudom, hogy nem jöttök ki valami jól, de velem kedves.
- Mond meg neki, hogy ha valami bajod lesz, akkor megverem
- Rendben- kimászott a medencéből és megtörölközött.
- És mi van Adammal, úgy értem, hogy te szereted nem?
- Igen, de tovább kell lépnem. Tényleg nincs semmi esélyem és Tommy nagyon bejön.
- Hát. Örülök, hogy tovább léptél és sok sikert
- Köszi. Remélem ma meg lesz az első csók.
- Szurkolok.
- Kösz, most már tényleg megyek.
- Rendben. Szióka.
Integetett és elment. Még egy picit áztattam magam utána én is megtörölköztem és egyenesen a fürdő felé vettem az irányt. A tükörbe bámulva azon gondolkodtam, hogy milyen hajat csináljak. Végül a vasalás mellett döntöttem ezért már be is dugtam a konnektorba, hogy melegedjen. Amíg melegszik addig hajat szárítok... A hajam kész, már csak smink kell. Alapozót nem használok, mert felesleges, így is barna a bőröm. Pontosabban kreol. Ma a szemceruza és a szempillaspirál mellett döntöttem. Utána magamra öltöttem egy kockás inget övvel és egy fekete, szakadt csőnadrágot. Táskámat telepakoltam minden csajos cuccal és fel húztam a tornacipőm. Hamar házon kívül voltam és megláttam egy jégkása standott. Muszáj volt vennem. Citromosat kértem s mentem is. Páran megint kértek autogramot, persze ez nekem még mindig fura volt. Paparazzik is voltak. Előttem paparazzi, mögöttem paparazzi jobbra tőlem paparazzi. Még annyira nem zavar, sőt egyelőre élvezem, hogy a figyelem központjában lehetek…egyelőre…Adam és a 2 menedzser már ott várt kint a fagyizóban. Amikor Adam észre vett akkor rám mosolygott és én is viszonoztam. Adam menedzsere felállt és kezet nyújtott.
- Igazán örvendek. David vagyok
- Én pedig Katy vagyok.
Helyet foglaltunk mindketten.
- Szia Adam és Tom- Tom az én menedzserem.
- Mit szólnátok, hogy ha vennénk fagyit?- Adam-
- Tudtam, hogy azért találtad ki a fagyizót, hogy tudj hízni.
- Egyre jobban ismersz.
- Ehhez nem kell sok ismeret- mondtam nevetve- Na, akkor ti maradjatok itt és mi kihozzuk a fagyit Adammel.
- Rendben én epres kelyhet kérek- mondta Tom
- Én pedig fahéjas- amikor meghallottam a fahéj szót akkor kirázott a hideg. Nem szeretem a fahéjat, sőt… Magamnak azt mondom, hogy allergiás vagyok rá. Adammel bementünk és sorban álltunk, de hamar előre kerültünk, mert előre engedtek minket.
- Te beszélsz- suttogtam neki
- Oké, te mit kérsz?
- Csokisat. Itt a pénz- nyomtam a kezébe
- Tartsd meg meghívlak.
- Nem kell
- De!
- Jól van- gyűrtem vissza falzsebembe a pénzt.
Adam mogyorósat kért..Na, vajon miért..Ez gonosz volt. Segítettem kivinni a fagyikat. Én 2-t ő 2-t vitt...
- Jól van. Nekem sietnem kell, vár az asszony- mondta Tom- Gyorsan beszéljük meg.
- Jó ötlet.
- Na, szóval- kezdte Tom- Először is legyen gyors vagy lassú a dal?
- Nekem tökmindegy- jelentettem ki
- Lassú- mondta Adam határozottan
- Rendben, akkor mi lenne, ha megpróbálnátok megírni a dalszöveget mondjuk holnap? Nem kell, hogy jó legyen, de azzal már tudnánk valamit kezdeni.
- Ez jól hangzik- a mondat utolsó szavát elharaptam, mert ráharaptam a nyelvemre- Au
- Megbeszéltük?
- Igen, azt hiszem.
- Rendben. Akkor majd Katy szól, ha minden rendben most pedig mennem kell. Sziasztok
- Szia Tom- köszöntünk el egyszerre.
- Gyerekek nekem is mennem kéne- mondta David- Majd akkor Katy hívja Tom-ot ő pedig engem és minden rendben lesz.
- Rendben és szia. Örültem a találkozásnak
- Én is Katy. Sziasztok- Adam biccentett és David, ment is a dolgára.
- Hupsz. Le esett a telefonom- lehajoltam érte és megnéztem a fagyimat.- Beleettél a fagyimba?- háborodtam fel
- Nem.
- Akkor miért csokis a szád?- mondtam miközben nyúltam az ujjammal, hogy letöröljem a csokit a szájáról. Egy pillanattal tovább tartottam az ujjamat a száján és egy kis rázást éreztem. Gyorsan elhúztam a kezem- Te is érezted?
- Igen, amúgy finom a fagyid
- Igen?!- belekanalaztam a fagyijába és én is megkóstoltam az övét- A tied is.
- Te bele ettél.
- Úgy ahogy te is.
Utána elkezdtünk egymás fagyijába kanalazni és a végén azt vettük észre, hogy elfogyott és a másik fagyijából többet ettünk, mint a sajátunkból és amikor felfogtuk az egész történetet hatalmas nevetésbe törtünk ki.
- Ez vicces volt.
- Igen
- Amúgy kösz a fagyit
- Ugyan semmiség. Nem tartunk futó versenyt?
- Futó versenyt?!
- Aha, gyere
Elindult valamerre és én követtem.
- Amúgy tudod, hogy merre mész?
- Nem, de amint találunk egy hosszú valamit, akkor megállunk
- Hosszú valamit?
- Igen
- Ez félre érthető volt.
- Jaj, ez fájt. Amúgy tényleg- nevetett
- Amúgy ez nem jó?- mutattam a bal oldalt nyíló utcára
- De tökéletes. Három!- elkezdett futni
- Hé, ez csalás- azonnal futottam utána és tényleg nem volt valami gyors, mert utolértem és lehagytam és nem sokkal ezután egy nagy csattanásra lettem figyelmes. Azonnal megálltam és az ösztöneim azt súgták, hogy Adam elesett... Jól súgták... Azonnal oda futottam. Letérdeltem mellé és a hátára fordítottam. A gatyája kiszakadt a térdénél és csupa vér volt.- Jól vagy?
- Fogjuk rá
- Gyere segítek fel állni- kezeimmel a hóna alá kaptam és megpróbáltam felhúzni kevés sikerrel, túl nehéz volt én meg gyenge vagyok, ezért estem rá. Deja vu-m van. Megint hosszú percekig bámultunk egymás szemébe s azt vettem észre, hogy az ajkunk közt pár mm van. Éreztem forró leheletét az arcomon. A szívverésem felgyorsult és hallottam ahogy az övé is. Kezemet az arcára raktam és olyan sima volt, mint egy baba popsi. Nagyon fura érzésem volt. Aztán elhúzódtam és percekig némán ültünk. Vissza játszottam az egészet a képzeletemben és megint felgyorsult a szívverésem- Hát…ez furcsa volt- megtörve a kínos csendet megszólaltam
- Igen tényleg az volt
Gyorsan témát váltottam.
- Fáj a térded?
- Hát túl élem.
Megpróbált lábra állni, de nem sikerült. Oda mentem és segítettem neki, de másképp csináltam, mint az előbb. Szorosan belém markolt, mert alig bírt lábra állni.
- A kocsimhoz kell mennünk.
- Kivan zárva- éreztem, hogy minden lépés fájdalmas neki- Hol a kocsid? Te leülsz ide a padra én meg ide jövök a kocsival
- Tudsz vezetni?
- Igen.
Elmondta, hogy hol a kocsi.
- El ne mozdulj!- figyelmeztettem
- Ha eltudnék...
Futásnak eredtem, hát ha én is elesek... Célba érkeztem esés nélkül, de a kocsi előtt legalább 10 paparazzi volt. Miért pont most? Kezdtek nagyon felhúzni, mert nem engedték, hogy beszálljak a kocsiba.
- Hagyjanak békén!- üvöltöttem. Félre löktem a paparazzikat az útból és amilyen gyorsan tudtam úgy tűntem el onnan, de pár paparazzi futásnak eredt. Siketül leráznom őket, de tuti megtalálnak pár percünk van, mert nem akarom, hogy Adam a címlapon végezze. Megálltam Adam előtt a kocsival és futottam hozzá.
- Gyere gyorsan, pár paparazzi követ engem.
- Fenébe
Adam-t beültettem az anyós ülésre.
- Most hova menjünk?
- Hozzám.
- Rendben- tapostam a gáz pedálra épp akkor fordultak be a paparazzik- Tudod mit nem értek?! Egy elfuserált ember vagyok és még is követnek engem.
- Nem vagy elfuserált
- Rendes, tőled, hogy ezt mondod, de te is az vagy.
- Hát akkor, ha mindketten elfuseráltak vagyunk akkor érezzük jól magunkat. Szórakozzunk
- Jól hangzik, de a térdeddel nem igazán tudunk semmit se csinálni
- Igaz, most biztos egy baleknak nézel
- Honnan veszed, hogy eddig nem néztelek annak?
- Jogos.
- Amúgy nem nézlek annak, tudod bárkivel előfordulhatott volna.
- Veled tuti nem
- Hát most nem, de ne tudd meg kiskoromban milyen két bal lábas voltam.
- Tényleg?
- Igen, minden 2. lépésemben a földön kötöttem ki
- Hát nem néztem volna ki belőled.
- Nagyon fáj?
- Túlélem.
- Elég csúnya.
Az út többi részében nem beszélgettünk csak némán ültünk és bámultunk ki az ablakon. Megálltam Adam garázsában és segítettem fel menni a fürdőbe.
- Vedd le a gatyád!
- Mi? Nem!
- Vedd le, mert lefertőtlenítem a sebet.
- Jó, de ne bámulj.- elnéztem és amikor vissza néztem akkor a nadrágja lekerült róla és akaratlanul is a „zsákra” meredtem. Nagyon nagy volt. Gyorsan elfordultam.
- Ülj le a mosógépre- elővettem némi vattát, fertőtlenítő szert és kötszert.
Közelebb mentem hozzá, túl közel.
- Oké, ez fájni fog- felüvöltött és káromkodott 1 sort. Időközben megcsapott valami jó illat- Ez a te illatod?
- Hát nem tudom, miért?
- Nagyon jó illata van
- Ott van a szekrénybe nézd meg. - letettem a vattát és megkerestem az üveget. Az üveg egy fekete csillag volt. Megszagoltam és igen ez az a illat. - Na ez az?
- Igen. Nagyon jó illata van- vissza mentem hozzá és most a bekötéssel foglaltam el magam. Egyre közelebb hajoltam hozzá, mert muszáj volt éreznem az illatot, de ár megint túl közel kerültünk egymáshoz. Miközben a lábát kötöttem be addig próbáltam kerülni a szem kontaktust.
- Miért nem nézel rám?
- Mert a térdeddel foglalkozom.
- Hé, ha tovább kötöd akkor elszorítod.
- Bocs. - letettem a kötszert és kisétáltam a fürdőből.
- Minden rendben? - botladozott utánam.
- Igen, de szerintem itt az idő, hogy elmenjek
- Ne menj el. Kérlek. Nem akarok egyedül lenni és szórakozni se mehetek ilyen lábbal.
- Nem tudom.
- Kérlek- hátulról megfogta a karom
- Rendben- húztam el a karom. Leültünk a tv elé, mert kezdődött a kedvenc vámpír sorozatunk. Vége lett a mai résznek.
- Álmos vagyok- panaszkodott Lambert.
- Én is. Gyere segítek felmenni.
- Oké. Miért vagy velem ilyen kedves?
- Miért ne?-kérdeztem mosolyogva miközben felemeltem a fél szemöldököm- Na, gyere. Belém karolt és feltántorogtunk a szobájába.- Amíg átöltözöl addig kimegyek, szólj ha készen vagy
- Oké.
Hallottam ahogy az öve csörren és a gatyája landol a földön.
- Bejöhetsz
Bementem és már épp az ágyba feküdt. Nem volt rajta póló.
- Akkor szerintem megyek, mert te mindjárt alszol és én nekem is aludnom kéne, amúgy holnap hol próbáljuk megírni a dalszöveget?
- Ne! Ne, menj. Várd meg amíg elalszok.
- Most komolyan?
- Igen. Amúgy holnap gyere át hozzám és akkor megírhatjuk.
- Rendben.
Leültem az ágy másik részére.
- Nyugodtan kényelembe helyezheted magad.
- Kényelembe helyeztem magam
- Te tudod.
Elaludt. Még, hogy nincsenek angyalok…épp most nézek egyet…Na, jó ez fura volt. Késztetést éreztem afelől, hogy megsimogassam. Meg is tettem. De nem bírtam levenni a kezemet róla, még mindig simogattam és valamiért egy puszit is nyomtam az arcára.
- Jézusom! Mit művelek?- kérdeztem magamtól. Itt az idő elmenni. Mielőtt kimentem az ajtón egy utolsó pillantást vetettem rá.
Már besötétedett. Haza felé azon gondolkodtam, hogy miért pusziltam meg és miért dobogott olyan hevesen a szívem amikor ráestem. Talán…lehet, hogy…Nem ez nem lehet. Mi van, ha még is? Nem, biztos, hogy nem!
