4.Fejezet

Felkuporodtam a kis ülésre és átkaroltam a lábaimat. Az ablakon átnéztem és rengeteg ember sétált nagy szatyrokkal és rengeteg boldog pár volt. Az emberek nem tudják milyen szerencsések, hogy van élettársuk. Bármit megadnák azért, hogy Ninával újra együtt legyünk. Olyanok voltunk, mint két testvér. Nagyon hasonlítottunk egymásra.

-          Lehúzzam a kocsi tetejét?

-          Mindegy.

-          Ne legyél már ennyire szomorú. El fog múlni.

-          El, de örökre megégette a szívem.

-          Mióta vagy ennyire költőies?

-          Ez nem költőiesség. Ez igazság.

-          Értem, de azért nem kéne velem is kiabálni.

-          Viseld el! Mikor érünk már a házadhoz? Mert ez a kocsi elég kicsi.

-          Fogyj le! Nem sokára.

-          Hát alattad hamarabb kiakad a mérleg.

-          Mert én magasabb is vagyok.

-          Hát, ha nem lennél 185 cm, akkor tuti, hogy háj pacni lennél.

-          Kösz.

Beletúrt éden fekete hajába és elfordult tőlem. Most bocsánatot kéne kérnem? Az nem az én asztalom, de még se hagyhatom szó nélkül végül is ez csak egy bocsánatkérés? Nem?! Nem nagy ügy… Vettem egy mély levegőt.

-          Adam.

-          Hmm?

-          Én.. én… miért ennyire nehéz bocsánatot kérni?

-          Nem értem.

-          Én sajnálom.

-          Ezt akkor mond, ha komolyan gondolod. Az ember nem tehet arról, hogy hogyan születik. Úgy kell elfogadni

-          Tudom. Igazából neked a magasságodhoz ez a súly illik, te így vagy… khm… khm…”tökéletes”

-          Tökéletes?- nézett furán

-          Úgy értettem, hogy neked ez a test áll jól.

-          Mennyire gondoltad komolyan?

-          Eléggé.

-          Oké, akkor a bocsánat elfogadva. amúgy pár perc és megérkeztünk.

-          Várj, előveszem a videó kamerám

-          Minek?

-          Levideózom életem legnagyobb élményét- elővettem a videó kamerám és elkezdtem magam filmezni- Nem sokára belépek a híres Adam Mitchel Lambert házába. Ti is ennyire izgatottak vagytok, mint én? Tartsatok velem.

-          Ez meg mi volt?

-          Nem tudom. Hiszen te híres sztár vagy. Micsoda megtisztelés, hogy beléphetek, majd ő felsége házába

-          Pimaszkodunk, pimaszkodunk?

Csak nevettem.

-          Látod? Már nem is vagy olyan szomorú.

-          Eddig nem voltam.

-          Sajnálom

-          Mindegy.

-          De létszi ne kamerázd a házam, nem akarom, hogy tudják milyen házba élek, mert némely paparazzi kinyomozná, ha kapnának képeket.

-          Nem fogom, amúgy sincs hozzá kedvem. Mikor jelenik meg az új albumod?

-          Nem tudom. Most fogjuk megbeszélni a menedzseremmel a dolgokat. Miért érdekel?

-          Hát a zenéidet bírom

-          Haladás. Megjöttünk- mondta miközben megnyomta a kis kütyüt, hogy kinyíljon a kapu és be tudjon állni a garázsba.

-          Mekkora?

-          Hát a méretét nem tudom, de van 4 hálószoba és 2 és fél fürdőszoba akkor konyha, nappali, előtérhez tartozó 2 lépcső, amivel fel tudsz menni az emeletre, 2 szobához van gardrób az egyikhez, ami az én szobám ott 2 embernek van hely. Meg van a garázs mellett egy üres szoba, amit nem tudom, hogy mivel töltsek ki. Meg hát a kert, ami 1 Jakuzzival és medencével rendelkezik. Ennyi.

-          Kellemesen csalódtam. Mert te híres szupersztár vagy és azt hittem, hogy 3 emeletes 6 szobás, mozi termes, játék termes meg tele van extrával, de tetszik, hogy te nem viszed túlzásba.

-          Játékterem? Nem is rossz ötlet.

-          Felejtsd el, amit mondtam

-          Csak viccből mondtam. Nincs szükségem rá. Ha szórakozni akarok, akkor elmegyek egy meleg bárba.

-          Én is szoktam oda járkálni. Ott ismertem meg Ninát- Amint kimondtam a nevét szomorú lettem-

-          Értem és milyen házad van?

-          Hát mindjárt elmondom, de szálljunk ki ebből a kocsiból jó?

-          Oké. Akkor kövess.

Kiszálltunk a kocsiból és követtem Adam-t, aki egy ajtón ment be. A lépcső egyik oldalán lyukadtunk ki.

-          Szóval ez az előtér szembe a másik ajtó a másik lépcsőn az a üres helyiségbe vezet.

Elindultunk a két lépcső között. Messziről egy nagy üvegajtót láttam. Biztosan az vezet ki a kerthez.

-          Akkor a konyha és a nappali egybe van. Jobbra, konyha balra nappali.

-          Nagyon szép a házad. Főleg a konyha- A konyha fekete és arany színben pompázott egy kisebb csillárral. Akkor a nappali fekete- fehér színben tündökölt ugyanolyan csillárral és pont fölöttem egy hatalmas csillár volt.

-          A kert nem olyan nagy- közeledtünk az üvegajtóhoz- Ki akarsz menni?

-          Ha nem gond

-          Persze, hogy nem.

-          Amúgy miért fekete az ablaküveg?

-          Nem fekete csak ez sötétít, de fel lehet húzni a sötét részt és akkor ott van a sima üveg. Csak nem szeretem a függönyt olyan hétköznapi ez meg szerintem tökmenő. Mindjárt jövök, addig menj ki.

-          Oké.

Kiléptem és a nap épp lenyugvóban volt. Narancsos izzás töltötte el az égboltot és a fák a földre árnyékot vetettek. Nagyon szép volt. Megláttam Adam árnyékát a földön.

-          Tetszik?

-          Igen, nagyon szép. Meseszép.

-          Más körülmények közt ez romantikus lehetne.

-          Hát. Elégé más körülményeknek kéne lenni.

Elmosolyodott.

-          Na, akkor ott- mutatott balra- grillezni lehet, a medencét látod középen és jobbra pedig fák vannak, ahol esetleg kilehet ülni, mert árnyék van a fák miatt.

-          Tök jó.

-          Tényleg?

-          Igen, nagyon tetszik.

-          Akkor jó. Bemegyünk?

-          Igen, mert kezd elég hűvös lenni.

Elindult a konyha felé, de én még mindig nem tudtam felfogni, hogy milyen szép helyen lakik. Be kell ismernem, hogy irigylem

-          Ide ülj le-mutatott a konya közepén lévő kis asztalra és székekre. Helyet foglaltam- Amíg megcsinálom, a teát mond el, hogy a te házad milyen.

-          Hát. Megtörlöd a lábad. Ez az első- kisebb nevetést hallottam- aztán megfogod a kilincset és…

-          Most szórakozol velem?- rám nézett a válla fölött.

-          Na, szóval. A bejárati ajtóm egy folyosó szerűségre nyílik. Egyből ott vannak a fogasok meg a cipős szekrények. Akkor balra, a konyha jobbra a nappali. A nappalin át tudsz kijutni a hátsókertbe. A konyha mögött van egy vendégszoba és a nappali mögött pedig egy zuhanyzó WC-vel. A folyosó végén pedig egy csigalépcső. Felmész, és fent van 3 szoba és 2 fürdő. Nagyjából ennyi. Ja meg egy kisebb medencém van, amit már rég használtam.

-          Az klassz. Amúgy készen van csak még forró.

Biccentéssel jeleztem a köszönést miközben lerakta elém a bögre teát.

-          Most kezdődik a kedvenc sorozatom.

-          igen? Melyik az?- belekortyoltam a teámba- Áúúú.

-          Így jár az, aki türelmetlen

-          Dhe meghégeththem. – Elkezdtem a nyelvemet simogatni

-          Nagyon rossz?

-          Szherinthed? Ahmúgyh mhilyenh mhűshor khezd?

-          A True Blood. Próbálj már meg normálisan beszélni létszi.

-          Ohké. Azt éhn is szerethem. Bocsh, deh ennél jobban nem megy –megfogtam a bögrémet és elkezdtem araszolni a kanapé felé. Adam megelőzött, amikor én fél úton jártam akkor ő belehuppant középre és bekapcsolta a tv-t. Mire én beültem mellé addigra elkezdődött a sorozat.

-          Amúgy ki a kedvenc szereplőd- belekortyolt a teájába mire ő is felnyőgött, mert megégette magát. Felkuncogtam- Ki nevetsz? Nem szép dolog- mondta miközben hozzám vágta az egyik díszpárnát

-          De, nagyon is szép dolog, sőt még élvezetes is – letettem a teámat a dohányzó asztalra és nem 1 párnát, hanem 2 párnát dobtam neki.

-          Duplán támadunk?

-          Még szép. Kétszer akkora vagy, mint én- megint hozzám vágott egy párnát vissza is akartam dobni, de a tv-re szegeztem a tekintetemet és ott maradt egészen a sorozat végéig Ez a sorozat igazán jó. Kedvenc lett.

-          Lopós.

-          Tessék?

-          Semmi.

-          Hol is tartottam? Ja, igen- belemarkoltam a párnába és hozzá vágtam. Pár percig szórakoztunk aztán megcsörrent a telefonom jelezve, hogy sms-t kaptam- Várj egy picit. Ninától jótt.

Muszáj holnap beszélnünk. Fontos. Majd holnap leírom a részleteket.  Nina.
Megdobbant a szívem, lehet, hogy még se reménytelen? Bár ezt nem hinném. Felolvastam Adamnek is aki nem fűzött hozzá semmit. Megnéztem az időt és majd kiugrott a szemem.

-          Nagyon hamar eltelt az idő. Este 11 van. Muszáj haza mennem.

-          Aludj itt. Majd holnap haza mész, oké? Van elég szoba. Ráadásul nem fogok unatkozni a maradék időben.

-          Nem is tudom.

-          Ne kéresd magad. Hiszen ahogy te mondanád a híres menő popsztár felajánlotta, hogy nála aludj.

-          A menőt nem tenném bele.

-          Akkor maradsz?

-          Felőlem

-          Csúcs, most elmegyek fürödni.

-          Utána te is mehetsz, vagy is most is elmehetsz, mert van elég fürdő a házba.

-          Oké.

Felsietett és úgy gondoltam, hogy én is elmegyek fürödni szóval én is felmentem az emeletre. 5 ajtóval találtam magam szemben. Valószínűleg Adam a saját fürdőszobájában van, szóval nem kell attól tartanom, hogy benyitok. Véletlenszerűen benyitottam a legközelebb eső ajtón. Nem talált egy üres szobába nyitottam ahol egy ágy és komód volt és narancssárga illetve barna színeket lehetet felfedezni. Ezután benyitottam a mellette lévő ajtóba ez viszont nem volt üres, sőt. Ez biztos Adam szobája. Gyorsan becsuktam a szobaajtót és dermedten álltam előtte. Nem szabad más hálószobáját kuksolni. Vagy még is? Maximum kidob a házból. Egyszer élünk. Újra kinyitottam az ajtót és halkan betipegtem a szobába. Ez a szoba fekete- fehér színekből tevűlt össze és az ágy nem volt megcsinálva. Az ágy mellett 2 komód volt az egyiken egy üres képkeret állt. Gondolom a volt barátjával volt a fényképen, amit kiszedett innen. Vízcsobogásra lettem figyelmes, ami azt jelentette, hogy jól gondoltam, Adam itt van a fürdőben. Az ablakokat és az erkély ajtót is olyan fekete üveg fedte, mint lent. Felhúztam az üveget, de felesleges volt mivel sötét van, és nem látszik semmi se ezért visszahúztam. Felfedeztem egy polcot, amin volt minden. Könyv, karkötő, gyűrű, napszemüveg még egy kis sminkes táskát is találtam, ami dugig volt sminkekkel. Megnéztem a könyveket és a szemem a kedvenc könyvemen megakadt és a kezembe vettem. Vámpírakadémia. Mennyire szeretem ezt a könyvet.

-          Mit csinálsz?

-          Oh. Sajnálom- A tekintetem automatikuson Adam-re vándorolt és csak egy törülköző volt rajta- azt hiszem, hogy kimegyek.

-          Nem kell. Csak fordulj el

Elfordultam és tovább nézegettem a kedvenc könyvemet.

-          Melyik könyvet olvasod?

-          A kedvencemet. Vámpírakadémia

-          Tényleg? Azt én is nagyon szeretem.

-          Az jó. Most elmegyek fürödni- vissza raktam a könyvet és elindultam az ajtó felé.

-          Törülköző van a fürdőben.

-          Oké, köszi

-          Amúgy addig megcsinálom az ágyadat valahogy.

-          Köszi, rendes vagy, de nem kell megcsinálom én.

-          Oké, akkor a huzatokat oda rakom.

Lefeküdtem, végre. A lábamról átszállt a fenekemre, lapockámra és a fejemre a terhelődés. Mielőtt elaludtam csak Nina járt az eszembe.