Sikítva a földre estem.
- Minden rendben?- hajolt le az ágyról Lambert
- Nem. Semmi sincs rendben! Mit keresek én itt? Miért vagyok veled egy ágyba és miért volt a kezem a mellkasodon az állam pedig a válladon? Miért van ennyi ember a földön és miért fáj ennyire a fejem?
- Hát úgy volt, hogy buliztunk és így aludtunk el és másnapos vagy.
- Cöh. Veled se bulizok többet. Segíts fel kelni
Lágy nevetést lehetett hallani és utána felhúzott az ágyra.
- Igyál energiaitalt nekem be szokott válni.
- Na, persze. Mennyi az idő?
- Reggel 9.
- Mennyi?- kérdeztem miközben megint lestem.
- Reggel 9. Te ma nagyon zuhanós kedvedben vagy.
- Bocs, de nem érek rá a nem vicces humoraidra. Haza kell mennem, elkészülődni.
- Mi? Nem hagyhatsz itt.
- De. Na, szia.
Megfogtam a táskámat és kifutottam az ajtón. A tenyerembe lehelten és megállapítottam, hogy bűzlök a piától. Rengetegszer megfogadtam, hogy nem leszek másnapos és rengetegszer meg is szegtem, de ennyire még életemben nem fájt a fejem. Amint kiértem az épületből elkezdtem rohanni, de útközben megláttam egy kis áruházat és bementem venni egy energiaitalt, hát, ha segít. Kifizettem, megittam és folytattam az utam. Mire hazaértem addigra valamennyire csillapodott a fejfájásom. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de köszi, Adam. Először is egy forró zuhanyt vettem, mert arra nincs idő, hogy szokás szerint fél óráig áztatom a bőrömet a kádba. Lemostam a bőrömről a tegnapi koszt. Aztán jól megsikáltam az arcomat. Utána jó alaposan fogat mostam és még egyszer hideg vízzel átmostam az arcomat. Úgy döntöttem, hogy ma nem kenek fel erős sminket csak szemceruza és extra erős szempillaspirál, mert a szempilláim sajnos rövidek, de legalább sötétek. Kikerestem a gardróbomból a fehér csőnadrágot, aminek a fenekénél flitter van és a kivágott egyszerű mégis nagyszerű felsőmet. A biztonság kedvéért még egyszer megsikáltam a fogamat és tök jó, mert a verseny óta 1000 wattos a fogam fehérsége. Legvégül felhúztam a 10 cm-es tűsarkú cipőmet. 170 cm vagyok, sokak szerint magas vagyok, de az én véleményem ennek az ellenkezője ráadásul a barátnőm Nina 180 cm szóval nem árt az a plusz 10 cm előny. Ezután a konyhába mentem kávét csinálni.
- Megjegyzés. Egy alapos takarítás nem ártana- jegyeztem meg miközben az ujjamat az asztalon végigsimítottam.
Mondjuk, nem csodálom, hogy kosz van, hiszen hetekig, hónapokig nem voltam itthon a verseny miatt, de Gina néha át jött takarítani, mert megkértem. Megittam a kávémat, gyorsan elmostam és indultam is. Lehet, hogy még se a tűsarkút kellett volna fel vennem, mert nem igazán értem el azt a tempót, amit szerettem volna. Az emberek sugdolóztak, volt olyan is, aki kellemes mosolyt villantott rám, de valaki autogramot is kért. Az egyik csaj elkezdett sikítani.
- Jézusom, te Katy vagy. Imádlak. Érted? Rengeteg sms-t küldtem a versenybe, hogy te nyerjél, de sajnos az a tehetségtelen Sidney nyert. Nagyon tehetséges vagy. Tényleg, imádom a hangod.
- Köszönöm, kedves vagy. A Sidney-s ügyben teljesen egyet értek veled és azt is köszönöm, hogy a pénzed-pazaroltad azért, hogy nekem jobb legyen.
- Megölelhetlek? Amúgy London vagyok.
- Persze. Esetleg szeretnél közös képet?
- Igen, nagyon.
Megcsináltuk a képet és autogramot is adtam neki.
- London örülök, hogy megismertelek, de találkozom, van a barátnőmmel és már késésben vagyok. Szóval, szia. Remélem, hogy még találkozunk.
- Van barátnőd? Kár, mert én is biszex vagyok, na, de mindegy. Remélem én is, hogy még találkozunk. Megölelhetlek még egyszer?
- Persze
Megölelt és mentem is tovább. A telefonomon zenét hallgattam, persze fülhallgatóval, mert nem az én stílusom, hogy hangosan nyomatom a zenét. Jobbra néztem és egy paparazzi villogtatta kameráit a bokorból. Remélem, hogy nem lesz a nyakamon egész nap, mert különben megőrülök. Megérkeztem. Felnéztem a feliratra.
- Remélem, hogy Adamnek igaza van és nem most fog befejeződni.
Egyből megláttam az én csodálatos Ninámat ezért oda mentem hozzá.
- Annyira hiányoztál- öleltem át könnyes szemekkel
- Te is.
Arcon csókoltam, szájon is meg akartam csókolni, de elfordult.
- Mi az? Haragszol rám?
- Nem, de üljünk le.
- Oké. Szeretnék valamit mondani.
- Én is.
- Kezd te- ajánlottam fel. Körbe néztem és elég sok ember nézett minket.
- Rendben. Nem lesz egyszerű se neked se nekem.
- Mire akarsz kilyukadni?
- Nekem ez nem megy. Nézd az ablakot- mutató ujjával mutatott a mellettünk lévő ablakra- A paparazzi egyfolytában fényképez. Míg te versenyben voltál engem addig zaklattak a paparazzik és nem tudom, hogy honnan tudták, hogy a barátnőd vagyok.
- ezt, hogy érted?
- Én, szeretlek, tényleg szeretlek, de ennek vége. Sajnálom, de ez így nem jó, hogy te híres vagy és ismert.
- A verseny elején direkt megkérdeztem, hogy benne vagy-e és igent mondtál. Én, szeretlek. Tényleg szeretlek, és ez nekem fáj, hogy emiatt dobsz- elkezdtem sírni
- Kérlek, szépen ne sírj, mert én is sírni fogok.
- Nem hagyhatsz el! Én, szeretlek téged. Bármit megtennék érted.
- Sajnálom.
Letérdeltem elé és a kezét kezdtem el csókolgatni.
- Kérlek, ne hagyj el. Szeretlek. Nem tudok nélküled élni. Nagyon szépen kérlek.
- Nem! Ennek itt a vége- ő is elkezdett sírni- Szeretlek, de ez így nem jó
- Az igaz szerelem mindent legyőz.
Ez vilt az utolsó mondat amit ki tudtam bökni a remegő számon. Elkezdtem futni a kijárathoz.
- Katy várj!
Csak futottam és futottam, míg bele nem botlottam valakibe. Felnéztem rá, és jaj ne csak most nem.
- Szia Katy. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar fogom látni a nyomorú fejedet. Tudod, elég elfoglalt vagyok. Miért sírsz? Csak nem dobott a barátnőd? Tudod nem volt nehéz elhitetni, hogy nem fog működni köztetek a dolog mivel híres vagy.
- Rohadj meg!
Ráugrottam és ledőlt a földre és bevertem neki nem egyet, nem kettőt és nem hármat. Az ő képén még mindig vigyor volt. Valaki lehúzott róla. Őt is meg akartam ütni, de megláttam, hogy Adam az.
- Ha meg akarsz ütni, akkor ne nagyot, mert a sminkesnek akkor sok munkája lesz.
Megfordultam.
- Miért? Tetted ezt? Miért kell beleütnöd az életedet a magánéletemben. Ő volt az egyetlen örömöm az életben te meg elvetted tőlem. Miért? Miért csinálod ezt?
- Azt akarom, hogy szenvedj és ez még a kezdés, érted? Ez csak a bemelegítő- lassan felállt
- Hogy én szétverem azt a szép kis pofád-indultam felé, de Adam visszarántott, megforgatott és lefogott.
- Nem mész te sehová. Nem engedem, hogy emiatt börtönbe kerülj.
- Eressz el!
- Újabb szerelem? Majd légyszi szólj, ha igen, mert azt is tönkre vágom. Most pedig megyek. Sziasztok.
Csöndbe figyeltük, ahogy elmegy.
- Ne! Foglalkozz vele. Nem éri meg.
- De miatta hagyott el. Én nem tudok nélküle élni, érted? Annyira szeretem Ninát és elhagy némi párbeszéd miatt- összecsuklottam és Adam lábába támaszkodtam.
- Ha emiatt elhagyott, akkor nem is szeretet.
- Nem érdekel, hogy szeret-e vagy sem. Nekem szükségem van rá. Érted?
- Nagyon rosszul nézel ki. Ráadásul az emberek bámulnak mindent. Gyere el hozzám és csinálok teát.
- Nem mozdulok sehova.
- Ha nem jössz akkor oda vonszollak.
- Nem érdekel. Hagy itt.
- Nem foglak itt hagyni. Tök rossz állapotban vagy.
- Csodálkozol?
- Nem. De én szóltam
Meg fogta két kezével a jobb lábamat és elkezdett húzni.
- Állj le! Hülye vagy te? Tiszta kosz lesz a felsőm- megfogtam a kezét, mert fel akartam állni, de véletlenül rám esett. Hosszú percekig elvesztünk egymás szemében, ami elég furcsa volt végül mindketten nevetésbe törtünk ki ,de nekem hamar elillant a nevetési hajlamom.
- Hát ezt nem így képzeltem el.
- Tiszta kosz lett a pólóm.
- Te nem akartál jönni.
- Összenyomsz
- Azért annyira nem vagyok nehéz
- Leszállnál rólam?
- Persze-, gyorsan felugrott és engem is felsegített- A kocsim nincs messze innen.
Felálltam és az arcomat a kezembe temettem és Adamnek dőltem.
- Szeretem őt!
- Nem érdemel meg téged! Rég láttam olyan embert, aki így szereti a másikat. Találsz nála jobbat.
- De nekem ő kell.
- Nagyon makacs vagy. Gyere, menjünk tovább.
Tovább folytattuk az utunkat.
- Amúgy milyen kocsid van?
- Fekete Porsche.
- Tényleg?
- Aha
- Remek.
A sírásom nem hagyott alább, főleg amikor megláttam pár lépéssel előttem lévő Ninát. Pár percig csak néztünk egymás szemébe utána Adam elkezdett rángatni.
- Gyere, felejtsd el.
- De nem megy. Szeretem őt.
- De nem érdemel meg téged
- De ez Sidney miatt van.
- Tessék? – szólt hozzám Nina- Honnan tudod, hogy beszéltem Sidneyvel?
- Ő mondta. A képembe rágta, hogy miatta dobtál, mert telerakta a fejedet hülyeségekkel.
- Én tényleg sajnálom.
- Ha sajnálnád és szeretnéd, akkor nem dobtad volna. A szerelem mindent kibír. De te nem szeretted.
- De szerettem, sőt szeretem is. Adam fogd, be nem tudsz te semmit se- elrohant
- Gyere, menjünk.
Szó szerint berángatott a kocsijába még a biztonsági övet is ő csatolta be, mert én nem voltam képes rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése