Névváltozás a "Sötét Szárnyak" nevére. Szerintetek?

13.Fejezet!!./Bocsi a késésért!.:))./

Egyfolytában a tegnapi napon gondolkodok. Mű csók, ölelkezés, közelkerülés...Ginának is vagy fél órán át róla álmodoztam és a történtekről, aztán emgunta és haza ment én pedig még mindig úgy érzem, hogy nem mondtam el semmit se, de ezt ki kell adnom magamból, mert ez nem tesz jót nekem, most is sírok…Ezért írtam egy dal szöveget, minek az lett a címe, hogy „Reménytelen szerelem”, nekem nagyon tetszik ez a dal, mivel az érzéseimről szól és biztos, hogy benne lesz a következő albumomba. Már délután van. Hamar eltelt a nap, mivel megbeszélést tartottunk az America next super star rendezőivel és döntőseivel, hiszen el fog indulni a fél éves turné Amerikába. Őszintén megmondom, hogy imádok énekelni, de semmi kedvem sincs a sok nyomorék ember közt tölteni azt a fél évet főleg úgy, hogy Sidney is ott lesz. Inkább maradnék itthon Adammel és Ginával, viszont, ami jó hír ezzel a turnéval kapcsolatban, hogy Adam az utolsó 3 hónapban végig sztár fellépő lesz, azaz a második része már egész jó lesz, legalábbis remélem. Adammel tegnap igazunk lett, hiszen tele van az újság velünk, és címlapon a mű csók van, az összes olyan újságot megvettem, amiben benne vagyunk, hiszen kíváncsi vagyok a cikkekre. Az összesbe leírták, hogy biztos járunk és Adam egy csaló és egy hazug dög, meg ilyesmi. A legdurvább cikk pedig ez volt „ Szinte már biztos, hogy össze fognak házasodni, hiszen már össze is költöztek.” Bírnám, ha igaz lenne, de nem igaz és nem akarom, hogy tévhitekben higgyenek ezért felmentem twitterre és elkezdtem cáfolni a híreket. Adam menedzsere is cáfolta őket, mert Adam nem ér rá…fodrásznál van, kíváncsi vagyok a hajára, azt mondta, ha kész lesz eljön hozzám. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, remélem nem lesz nagy változás, mert ez az oldalt lenyírt séró nagyon elnyerte tetszésemet. Unatkozok, legszívesebben kimennék sétálni, de a ma reggeli pletykák miatt inkább nem megyek sehova, azt hiszem sütök valami sütit. Valami egzotikus sütire gondoltam, találtam is egyet, de amin megláttam a receptet, a közönséges, de nagyszerű csoki torta mellett döntöttem, de egy volt a bibi, nincs itthon kakaó por. Csak el kell mennem egy kis közértbe. Ezért felvettem egy farmer rövid gatyát, szürke pulóvert, egy napszemüveget és egy neon zöld baseball és egy Nike cipőt. Minél hamarabb kell megjárnom, emrt annál kevesebben fognak felismerni, de szerintem nem engem fognak támadásba venni, hanem Adam-t ezért inkább ledobtam a sapkát, hiszen engem leszarnak, ha itt van Adam és ezért hálás vagyok, hogy nem engem zargatnak. A bejárati ajtómat bezártam és, amikor kinyitottam a kapumat, akkor úgy 10 újságíró nyomta a pofámba a mikrofonjukat én meg ijedtembe rájuk csaptam az ajtómat. Chh, még, hogy Adam-t nyaggatják, gratulálok a hülye felfogásomnak. Nagy levegőt vettem és kinyitottam újra a kaput és most kimentem. Az utamból arrébb löktem 2 újságírót és gyors léptekbe elindultam a bolt felé. Olyanokat kiabáltak, hogy „Mi van köztetek Adammel” vagy „Mióta vagytok együtt”.Kész, ebből most van elegem, megfordultam és megvártam, amíg oda jönnek hozzám. Egy fél kört alkottak körülöttem.

• Most fogom elmondani először és utoljára. Mi nem járunk Adammel, mi nagyon jó barátok vagyunk és egyikünk se adná fel a barátságunkat, holmi szerelemért és, ha fel is akarnánk adni, akkor se tudnánk, mert Adam MELEG – a meleg szót kihangsúlyoztam, – Nem tudom ,hogy miért nem képesek felfogni ezt az egy szót. Ennyire idióták, vagy mi? - Remélem elég hihető volt...
• Akkor mik voltak azok a csókok?!
• Azok nem voltak igaziak, csak kíváncsiak voltuk, hogy mennyire terjedne el ez a pletyka. De tudják mit?! Szánalmasak, hogy így tönkre tudják tenni az ember életét. Most pedig el kell mennem venni kakaóport. Ágyő – intettem és elviharoztam. Nekem kell egy kocsi és egy jogosítvány. Ez így nem normális én nem azért lettem énekesnő, hogy ne elgyen magánéletem, hanem azért, hogy azzal foglalkozzak amiben jó vagyok és amit csinálni szeretnék. Szerencsére hamar megjártam. A csokitorta kész volt és beraktam a hűtőbe, de úgy éreztem, hogy Adam nélkül nincs életem. Azzal nyugtattam magam, hogy már csak pár perc/óra és itt lesz. Addig viszont muszáj lekötnöm magam valamivel, mert különben beleőrülök. Vajon elég időt töltök a rajongóimmal? Nem, nem hinném. Itt az idő egy kis kérdez-felelek játékra. Megragadtam a telefonomat és lefeküdtem a kanapéra, majd bekapcsoltam a tv-t, hogy legyen valami alap zaj. A kérdések csak úgy záporoztak, mint az északi sarkon a hó.
  „Mit gondolsz a paparazzikról?”
  „Hmm, hát nekem nincsen velük bajom addig míg tisztában vannak a határokkal”
  

„Kedvenc ennivaló?”

„ Rántott sajt, sült krumplival”

„Megbántad, hogy jelentkeztél a versenybe?”

„Nem, ezt soha nem fogok megbánni, mindig erről álmodtam és a verseny által szert tettem egy nagyon jó BARÁTRA, Adamre.”

„Szóval, akkor nincs köztetek semmi?”

„Nem nincs, csak a paparazzók mindent kifiguráznak. Nagyon jó barátok vagyunk. Ennyi”

„Akkor lehet szó közös duettről?”

„Majd meglátjátok.;).”

„Mikor jön ki az első albumod?” Ezen elgondolkodtam, aztán pár perccel később válaszoltam

„Nem tudom, valószínűleg a túrné után, de nem sokára megjelenik a versenyben elhangoztt dalok albuma. Elégedjetek meg ezzel, egyenlőre. Tudjátok a türelem rózsát terem.;) Viszont most megyek és elszórakoztatom magam. Sziasztok”

Igazából szó sem volt szórakozásról, mert ezen az albumon el kell gondolkodnom. Tényleg jó lenne minél hamarabb megcsinálni. Sok kiadó írt nekem a lemez kiadásról, de még nem jeleztem senkinek se vissza, viszont most itt az idő. Kikerestem a Sony Music telefonszámát – mivel ez az egyik legjobb kiadó – és telefonáltam is. A telefonálást hamar lerendeztük, mert holnap személyesen fogunk találkozni. És ekkor csöngettek. Remélni tudtam, hogy Adam az. A szívem vadul kalimpálni kezdett, miközben indultam az ajtó felé. Valahogy úgy éreztem, hogy ő az és úgy tűnik jól éreztem. Kinyitottam és ő állt az ajtóban. Végig mértem. Egy magasszárű csizma, fehér csőfarmer és egy hozzáillő kapucnis kék pulóver, ami a fején hevert és egy napszemüveg takarta el csinos arcát.

• Szia! Azt hittem már soha nem jössz – rámosolyogtam és arrébb álltam, hogy be tudjon jönni.
• Hát először még haza mentem és kezdtem valamit a hajammal
• Na muti! - leültem a kanapéra ő pedig követett
• Nem tudom elég gáz lett. Kérlek ne nevess ki.
• Nem foglak kinevetni, amúgy is gyorsan nő a hajad. Na, mutasd!
• Te akartad. - lehúzta a fejéről a kapucnit és a napszemüveget ledobta a földre – Nagyon rossz?
• Hmm – Érdekesen fürkésztem az arcát, a haja felvolt zselézve és a hajvégébe pedig szőke festék volt, viszont oldalt a fülétől olyan 2 cm vastagságig le volt borotválva és kiemelte a cuki fülét. – Nem rossz. Az előző jobb volt, de nekem tetszik.
  
• Tényleg?
• Igen, tényleg tetszik.
• Nekem akkor se tetszik. De kedves tőled, hogy ezt mondod.
• Szerintem neked is tetszik csak még fura. Körülbelül fél évig ugyanaz a hajad volt és most hirtelen a hajad teljesen átalakult, szerintem várj egy kicsit és utána megszokod.
• Talán igazad van és szerinted, mit csináljak vele, ha pár hét után se fog tetszeni?
• Szerintem oldalt legyen egyenletes.
• Köszönöm. - mondta és megölelt. A szívverésem az egekbe szökkent. - És miért tetszett annyira a régi hajam?
• Nem tudom. Vagyis igen, de pontos magyarázkodást ne várj tőlem. Azt hiszem illet hozzád, mert az a haj különleges volt és te is az vagy. Valamint szerintem jól állt neked, szexi voltál benne – magam se hiszem el, hogy ezeket a szavakat kimondtam – Azt hiszem ennyi.
• Elpirultál! - rám mutatott és nevetett, mint egy kis gyerek. Igen én így szeretem őt.
• Aha, oké. Képzeld írtam egy dalszövegeket. Megnézed?
• Igen, persze, hogy ne.

Felfutottam és olyan 10 perc után megtaláltam. Annyira feledékeny vagyok, mi lesz velem öregkoromban? A lapot oda nyomtam Adam kezébe és vártam, hogy végig olvassa és véleményt mondjon.

• Őszinte véleményt szeretnél?
• Csak azt.
• Oké. Szóval, ha jól látom önmagadból indultál ki és abból a titkos pasiból. - Bólintottam és fintorgott egyet, mert még mindig nem mondtam el neki, hogy ki tetszik nekem, de hát, hogy mondhatnám el?! – Tetszik, hogy van alapja viszont szerintem túl sok a szöveg a refrénbe. Egy kicsit csiszolni kéne belőle és szerintem egy jó dal születne.
• Köszi, amúgy azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy még nem kéne elkezdeni a videoklip forgatást.
  
• Miért? – Rám nézett meglepetten. Pupillája kitágult.
  
• Hát ma beszéltem az egyik lemez kiadóval és holnap ülünk le, hogy jobban megtárgyaljuk az ügyet és szerintem bő fél év mire kijön és nem szeretném, hogy ilyen hamar megjelenjen a videoklip. Persze, ha neked nem tetszik ez az ötlet, akkor elfogadom és belemegyek, hogy most csináljuk meg.
  
• Teljesen megértem.
• Tényleg? - néztem rá megkönnyebbülten
• Igen, viszont ma szólt a menedzserem, hogy elintézte, hogy az egyik legjobb videoklip tervező csinálja a mienket. Mi lenne, ha leforgatnánk a klipet, de csak 2-3 hónap múlva hoznánk nyilvánosságra?
• Oké, persze felőlem.
• Nagyszerű!
• Amikor jöttél nem voltak itt az újságírók?
• De itt voltak, csak egy kicsi kellett, hogy ne hozzanak ki a sodromból. Elállták az utamat és nem engedték, hogy bejöjjek. Majdnem nekik ugrottam.
• Velem is ezt volt. Hogy, hogy nem a kocsiddal jöttél?
• Nem tudom
• Te hova mentél?
• A boltba, hogy vegyek kakaóport.
• Mire kellett az?
• Csináltam csoki tortát. Gondolom felesleges megkérdeznem, hogy kérsz-e úgy is igent mondasz.
• Imádom, hogy gondolat olvasó vagy. Egész nap alig ettem valamit.
  
• Akkor dupla adagot adok neked. Amúgy rendelhetünk pizzát is
  
• Remek ötlet. - Felálltunk és elindultunk a konyhába, ő leült az egyik székre. Gyorsan vágtam neki egy nagyobb szeletet és oda adtam neki
  
• Kérsz rá tejszínhabot vagy epret?
  
• Igen – mondta teli szájjal. A tejszínhabot oda nyomtam a kezébe és pár szem epret megmostam, majd a tányérjára tettem- Ez isteni! Nagyon jól tudsz főzni.
  
• Hát, köszi, de ne beszélj teli szájjal. – Gyorsan megfordultam,- mert elpirultam- és mentem a telefonért - Amíg ő evett rendeltem egy óriás pizzát. Elég hamar befalta a tortát. – Képzeld, eldöntöttem, hogy leteszem a jogsit. – mondtam büszkén
  
• Tényleg?! Ez tök jó! – A meglepettségét nem is tagadta, de aztán hamar átváltott egy meleg szívű mosolygásba - És mikor?
  

Tényleg, mikor?! A mostani időben nagyon elfoglalt leszek…Túrné, album, stb… Nem igazán lesz erre időm, de ez is fontos. Los Angelesben kocsi nélkül senki vagy és én nem szeretnék senki lenni. Komolyan mondom ennyire szerencsétlen, hogy lehetek? Nincsen kocsim, vagy is nincsen jogosítványom. Adam érdeklődve nézett rám és ekkor eszembe jutott, hogy túl sokáig gondolkodtam.

• Bocsi, csak elgondolkoztam.
  
• És min?
  
• Azon, hogy nincs időm semmire és, azon, hogy, hogy lehetek ennyire gyökér, hogy Los Angelesben élek, de jogosítványom nincs. Igazi balfék vagyok – Hátradőltem a széken, a karomat összefontam a mellemnél és megforgattam a szemem.
  
• Nem vagy az. Egyszerűen nem volt szükséged eddig jogosítványra és ez tök jó.
  
• Nagyon. Egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok – elfordítottam a fejem és elindultam, hogy bekapcsoljam a fűtést, mert fázok. A szavaim, – amiket kimondtam- még jobban égettek belül, mint ezelőtt. Szánalmas vagyok és nem érdemlem meg, hogy ilyen életem legyen, egy kis raktárat kéne takarítanom, ez való nekem. Nem, hogy boldog lennék és élvezném azt, hogy valóra vált az álmom. Nem. Persze, hogy nem ilyen könnyű. Az ember mindig többet akar, mint amije van pedig én még 1 egyszerű dologra vágyok méghozzá rá. Szenvedek a szerelembe és miért?! Mert egy melegbe szerettem bele. Egy olyan emberbe akinek a szíve nem ismer határokat, a szeme gyönyörű szép kékes zöld, a mosolyáért pedig ölni kéne. A fejemet a falba vertem bánatomban és még 1x, aztán még 1x. A fájdalom elvakított mindentől és aztán hirtelen azt vettem észre, hogy az arcom Adam mellkasába van szorítva és próbál megnyugtatni. A könnycseppjeim csak úgy estek le az arcomon, mint az Antarktiszon a hó.
  
• Mi a baj? Nyugodj meg! Nem vagy szerencsétlen – éreztem, ahogy a hajamba csókol – Mellesleg jó illatú a hajad.- Kezemmel átöleltem a tökéletes testét és a karjaimban biztonságban éreztem magam még, ha ezt nem is tudta. Nem tudom meddig bírom még, iylen érzést még soha nem éreztem és úgy érzem egyszer kifogok neki midnent tálalni
  
• Köszönöm
  
• Megnyugodtál?
  
• Azt hiszem. – Lelkileg még nem.
  
• Mi a baj? - mondta és a kezével felemelte a fejemet. Belebámultam a gyönyörű szép szempárba és 1 hajszálnyin múlott, hogy ne kezdjek el megint bőgni. A szemem még mindig tele volt könnyekkel így nem vette észre, hogy még jobban benedvesedett az én barna szemem
  
• Semmi – megráztam a fejem és vissza bújtam hozzá
  
• Ismerem ezt az érzést
  
• Tény-leg? - lehet, hogy észre vette? De, akkor még távolabb kerülünk egymástól és azt nem bírom ki.
  
• Ez a szerelem
  
• A miiii?
  
• Én esküszöm megkeresem azt a balfácánt akibe beleszerettél és megölöm. Nem állapot, hogy kárt okoz benned. - Elégedettségembe felsóhajtottam
  
• Hajrá. Úgy se lennél rá képes.
  
• Az nem olyan biztos.
  
• Képes lennél börtönbe ülni életed végéig?
  
• Hát majd te kiszabadítasz. - Ezen muszáj volt felnevetnem
  
• Hát persze. Tiszta szerencsétlen vagyok, de majd én kiszabadítalak, nem? Egy kicsit sokat képzelsz rólam.
  
• A kenyérbe beleraksz egy reszelőt és minden megoldva
  
• Félek, hogy a reszelőt nem a kiszabadulásodra használnád, hanem a körmödre. Lefogadom, hogy az a reszelő is használhatatlan. Az első 1 percbe szét törne.
  
• Hát remélem, hogy nem.
  
• És aztán? – felemeltem a fejem, hogy bele tudjak nézni
  
• Össze szedjük azokat, akikre szükségünk van és elszökünk egy lakatlan szigetre.
  
• És gyümölcsön élünk, míg meg nem halunk?
  
• Meg halon
  
• Utálom a halat. – A „hal” szó hallatán muszáj volt fintorognom. Soha nem voltam igazán oda a halakért.
  
• Akkor gyümölcs.
  
• Megegyeztünk! – rámosolyogtam - és ő is vissza mosolygott azzal az angyali mosolyával...
  

Kicsit késve, de itt az előzetes!

Ezért írtam egy dal szöveget, minek az lett a címe, hogy „Reménytelen szerelem”, nekem nagyon tetszik ez a dal, mivel az érzéseimről szól és biztos, hogy benne lesz a következő albumomba. Már délután van. Hamar eltelt a nap, mivel megbeszélést tartottunk az America next super star rendezőivel és döntőseivel, hiszen el fog indulni a fél éves turné Amerikába. Őszintén megmondom, hogy imádok énekelni, de semmi kedvem sincs a sok nyomorék ember közt tölteni azt a fél évet főleg úgy, hogy Sidney is ott lesz. Inkább maradnék itthon Adammel és Ginával, viszont, ami jó hír ezzel a turnéval kapcsolatban, hogy Adam az utolsó 3 hónapban végig sztár fellépő lesz, azaz a második része már egész jó lesz, legalábbis remélem. Adammel tegnap igazunk lett, hiszen tele van az újság velünk, és címlapon a mű csók van, az összes olyan újságot megvettem, amiben benne vagyunk, hiszen kíváncsi vagyok a cikkekre. Az összesbe leírták, hogy biztos járunk és Adam egy csaló és egy hazug dög, meg ilyesmi. A legdurvább cikk pedig ez volt „ Szinte már biztos, hogy össze fognak házasodni, hiszen már össze is költöztek.” Bírnám, ha igaz lenne, de nem igaz és nem akarom, hogy tévhitekben higgyenek ezért felmentem twitterre és elkezdtem cáfolni a híreket. Adam menedzsere is cáfolta őket, mert Adam nem ér rá

Infóó, és egy kis érdekesség.:D.

Nem szeretném nagyon hanyagolni ezt a blogot ezért, majd holnap az új fejezetből egy részletet ki fogok rakni!  Addig is egy kis érdekesség a történetről, hogy még jobban kitisztuljon előttetek a tartalma.:)

5 dolog rólam:

1. Nyugodt természetű vagyok, de sajnos nagyon könnyen feltudnak húzni és akkoe robbanok, de akkor tényleg. Mindent kaidok magamból, mindenkinek beszólok és teljesen kikészülök.

2.Van egy húgom, 10 vvel fiatalabb nálam. Szeretem őt, de néha ő is fel tud idegesíteni.

3. 9.es vagyok /gondolom néha látszik is.xd/, musical színésznek tanulok.

4. Énekes szeretnék lenni.

5. Imádok rajzolni, ha az éneklés nem jönne össze akkor divattervező szeretnék lenni. Írni is nagyon szeretek és mindig írok valami kis fogalmazást. 2 nagyobb történetem van ez, meg egy másik, mindkettő adamről szól és amint befejeztem az egyiket/ valószínűleg ezt fogom hamarabb befejezni/ jön a 3. Adams fanfiction.:)

5 dolog a főszereplőről:

1. Sokat gondolkodtam a nevén /vezetéknevét még mindig nem tudom/. Rövid nevet szerettem volna, mert a hosszú nevet valahogy nem tudtam volna elképzelni. Először Rose jutott eszembe, de aztán a Katy-nél maradtam.

2. Katy, nem Katy Perry. Sokan ezt gondolták, de nem! Semmi köze Katy Perryhez.

3. Katy az elején rühellte Adam-t, és legszívesebben elküldte volna melegebb éghajlatra, de aztán megismerte és egyre jobban megkedvelte...

4. A személyiségét magamról másoltam, részben.

5. Sokszor vannak egoista beszólásai, de igazából egyáltalán nem egoista, sőt....

5 dolog a történetről

1. Kiszámíthatatlan a történet, mert én se tudom sokszor, hogy mi következik.

2. Katy-nek nem szimpatikus Tommy

3. Az alap sztorit 2011. Nyarán, amikor Olaszországban voltam, akkor találtam ki.

4. Nagyjából tudom mi lesz a vége és igen lesz valami, majd Adam és Katy közt, de ez vajon jó vagy rossz irányban fog elsülni?!

5. Mindegyik részbe próbálok valami érdekest beletenni és jelenleg nagyon levagyok maradva. Sajnálom!.://

Forrás:

http://ajegvirag.blogspot.com/

Sziasztok!

Előreláthatatlan ideig szünetelni fog a történet, mert ihletet kell gyűjtenem és azokat meg le kell írnom...Szóval előre is elnézést kérek...:))

12.fejezet

Találjátok ki, hogy kivel álmodtam. Ha Adamre gondoltál, akkor talált, ha nem, akkor nem. Méghozzá a tegnapi napot álmodtam meg csak egy kicsit feltuningoltam egészen a hálószobámig, de hát van ilyen. Az viszont biztos, hogy ez az álom ma életet fog bennem tartani, ami azt jelenti, hogy pörögni fogok egész nap. Ha már pörgésről van szó, akkor elmegyek futni Ginával, ha eljön velem. Gyorsan fel is hívom.

• Szia Gina, nincs kedved most eljönni velem futni?
• De van és, akkor beszélgethetnénk is.
• Jó, jó
• Amúgy miért nem jöttél át vagy kiabáltál az erkélyeden?
• Mert így gyorsabb.
• De az meg olcsóbb. Na, mindegy 15 perc múlva csöngetek vagy bemegyek.
• Gyere be.
• Oksi-boksi.
• Hagyd már ezt az undi dumát – fintorogva közöltem vele, hogy ez csak a tízen éveseknek való
• Oké, na puszi.

Ledobtam a telefonomat az ágyra és futottam fogat mosni, stb. Sikeresen végeztem és meglepve láttam, hogy 13 perc alatt elkészültem. Tényleg csúcs formában leszek ma. Felvettem az edző cipőm és megállapítottam, hogy ez a cipő nem az én világom, de hát magassarkúba még sem lehet futni. Volt egy ismerősöm, aki indult egy olyan versenyen, ahol 15 cm-s magassarkúban kellett futni, hát szegény azóta is mozgássérült, mert elesett és a gerince eltört. Még anya mondta nekem. Már el kéne látogatnom Ausztráliába olyan rég voltam ott és ott is van pár barátom, akivel már rég beszéltem és hát az egész családom ott van. Gyorsan felírtam valami füzetbe, hogy „család meglátogatása” és azért írom fel, mert így minden nap látni fogom és minden nap tenni fogok azért valamit, hogy el tudjak oda menni. Gina csöngetett én meg a füzetből kitéptem a lapot és felragasztottam egy hűtőmágnessel a hűtőmre utána pedig szaladtam az ajtóhoz.

• Szia Gina. Mik ezek? – mutattam egy rakás papírra amit a kezében tartott.
• A poszterek, amit ígértem. Ennyit sikerült össze gyűjtenem 2 év alatt. Ez körülbelül 100 db, de a legtöbb többször van meg.
• Kedves tőled. Biztos nekem akarod adni és nem tartanád meg inkább?
• Biztos nekem már van más akiről posztereket fogok gyűjteni.
• Hmm? Jól hallottam? – kérdeztem mosolyogva.
• Igen, összejöttünk Tommyval.
• Jaj, ez nagyon jó.
• Igen. Na, és te, hogy állsz az Adam hadjárattal?
• Nincs semmi hadjáratom. Amúgy bejössz vagy megyünk, mert ma is találkozok vele.
• Tök jó. Lerakom a posztereket és mehetünk.
• Tudod mit? Add ide – nyújtottam a kezemet, már majdnem oda adta, de vissza húzta a kezét.
• Vigyázni fogsz rá, ugye?
• Igen. – nyúltam a kezemmel, hogy vegyem el, de most meg hátra lépett
• Több ezer dollárt érnek, vigyázz rájuk.
• Jó vigyázni fogok – kikaptattam a kezéből és gyorsan leraktam a legközelebb lévő asztalra.
• Merre megyünk? – kérdezte tőlem.
• Arra, amerre kevesebben vannak.
• Oké.

Végre szabadnak éreztem magam. Remekül érzem magam. Igaz, hogy büdös vagyok, de minden dolognak van valami hátránya. Hát a futásnak az, hogy kifáradsz, nyáladzol, mint egy kutya, és büdös leszel.

• És nem is tervezed megszerezni Adam-t? – kérdezte tőlem, miközben leültünk egy út menti patak mellé. Először ittam az ásványvízből, amit egy kis boltostól vettem, utána válaszoltam.
• Hát, nem igazán. Ő meleg és ez ellen nem lehet mit tenni, akkár mennyire is fáj kimondanom ezeket a szavakat, ez az igazság.
• Értem. Tudom mit érzel. Amúgy sejt valamit?
• Hát nem hiszem, azt tudja, hogy szerelmes vagyok reménytelenül, meg elmondtam, hogy nagyjából, hogy nézz ki, de azt nem mondtam el, hogy ő az.
• Képzeld tegnap felhívott engem és erről a titokzatos szerelmedről faggatott – meghallottam a szavakat és kiköptem a vizet a számból.
• Hogy mi? – dadogtam – Ugye nem mondtál semmi olyat?!
• Hát annyit mondtam, hogy aki neked bejön az meleg, fekete hajú, Adam Lambert-nek hívják és most épp vele beszélek – a szemeim duplájára nőttek és az agyam annyira sokkolt volt, hogy levegőt se vettem – Jaj, de hogy is. Vegyél már levegőt – fellélegeztem – Annyit mondtam, hogy belőlem nem szed ki semmit se és, hogy nálad kell próbálkoznia.
• Huh, szerencséd.
• Annyira normálatlan nem vagyok.
• Mennyi az idő?
• 11 óra.
• Akkor azt hiszem itt az idő haza indulni – pattantam fel a fenekemről. De miért érdekli Adam-t, hogy ki tetszik nekem? Vissza felé már nem futottunk, de azért siettünk. – Amúgy miért érdekli, hogy ki tetszik nekem?
• Jó kérdés, talán segíteni akar, de én se értem igazából. Kérdezd meg tőle.
• Az lesz. Hát jó volt veled futni. Ma mit fogsz csinálni?
• Ma Tommyzni fogok.
• Erre tippeltem. – Megöleltük egymást és elbúcsúztunk. Egyből mentem fürödni, egy langyos vízbe. Kellemesen felfrissültem és felöltöztem valami normális, de nem feltűnő göncbe. A földszintről felcipeltem a posztereket a szobámba. Már a felét megnéztem, amikor jött egy sms-m. „ Szia, gyere és engedj be”. Adam küldte. Szaladtam le, hogy beengedjem.
• Szia – köszönt nekem
• Szia.
• Menjünk fel – mutatott fel
• Oké – ekkor jutott eszembe, hogy egy halom poszter fekszik az ágyamon. - Te maradj lent, elpakolok valamit és utána jöhetsz, rendben?
• Mért, mi van fent?
• Semmi - felfutottam és megmarkoltam a posztereket és fittyet hányva bedobtam őket a gardróbomba, amikor Adam felért, akkor pont sikerült becsuknom.
• Mit rejtegetsz ott?
• Semmit. Személyes dolgok
• Uh, a perverz fantáziám most valamire gondol
• Hát nem tudom mire gondolsz, de biztos nem az van oda bent, mint amire gondolsz. Amúgy meg, aki kíváncsi, hamar megöregszik.
• Ez hülyeség.
• Amúgy elmondanád, hogy miért zargatod Ginát, azzal, hogy kitetszik nekem?
• Ezt honnan veszed?
• Hát, nem is tudom. Ráhibáztam.
• Na jó elmondom. Ugye mindketten arra jutottunk, hogy jó barátok vagyunk és nekem ez tök rosszul esik, hogy nem mondod el és nem tudom, hogy miért nem mondod el. Nem bízol bennem vagy mi? – Hát, ha még annyi lenne, hogy nem bízok benne.
• Figyelj – invitáltam az ágyam felé – Én tényleg nagyon-nagyon, de nagyon bízom benned és én elmondanám, tényleg, de hidd el, hogy így mindkettőnknek jobb lesz.
• Sajnálom, de tényleg nem értem.
• Nem baj, már megszoktam, hogy kis butuska vagy.
• Amúgy nem vagyok én hülye.
• Akkor nem butuska, hanem cuki. Így jobb?
• Szerinted cuki vagyok? – erre a kérdésre nem tudtam mit válaszolni – Más szerint is. – megkönnyebbültem
• Ja. Na, megyünk?
• Persze.

Gyorsan beugrottunk a kocsijába és rájöttem, hogy nekem is szükségem van egy jogsira és kocsira. Mennyivel gyorsabb és egyszerűbb lenne közlekedés, valamint a vásárlás?! Kinéztem az ablakon és olyat láttam, amit itt Los Angelesben nem igazán lehet látni, egy hajláktalan. Vicces, hogy én nyavalygok azért, amiért ilyen életem van, miközben neki még ilyenje sincs. Van fedél a fejem fölött, van sok ruhám, van ennivalóm és a szüleimet is tudom támogatni. Ő még saját amgát se tudja ellátni. Megfájdult a szívem.

• Állj meg, de most!- kiáltottam felcipeltem
• Miért?
• Állj meg!
• Jó – félre húzódott az útról én meg kiszálltam és oda szaladtam a férfihoz és elég sok dollárral megjutalmaztam ő meg szóhoz se jutott. Gyorsan visszafutottam.
• Mehetünk.
• Rendes volt tőled, hogy segítettél neki, de valószínűleg nem kajára, hanem alkoholra fogja tölteni.
• Mindegy én segítettem neki, rajta múlik, hogy mire költi.
• Igaz, amúgy ma tök csendes vagy, van valami baj?
• Nincs. – rámosolyogtam, hogy bizonyítsam az állításomat.
• Oké, még 10 perc körülbelül.
• Akkor menjünk.
  Olyan 10 perc múlva tényleg megálltunk egy boltnál.
• Amúgy marad ez a fekete haj?
• Még igen, de már egy kicsit unom, nem sokára szőkítve lesz valahol.
• Hát arra kíváncsi vagyok – Ugye, kutakodtam Ad után és találtam a fiatal koráról képet, ahol szőke volt és hát maradjunk annyiba, hogy nem a legjobb választás, de azért, ha úgy felajánlaná magát, mint pasi, elfogadnám. - Neked a fekete a jó. Tök j ól mutat a fehér bőröd és a kékes szemed miatt.
• Tudom. Mármint ezt most nem beképzeltségből mondom, de tudom, hogy a feketébe őrülten szexi vagyok. Példa rá a sikító lányok, fiúk.
• Hmm, kíváncsi vagyok, hogy mikor fognak értem sikítani.
• Nem vagy te rossz csaj Katy.
• Annyira.
• Ezt most azért mondod, hogy mondjam, hogy szép vagy. - kinyitotta előttem a bejárati ajtót és bementünk az üzletbe, közbe fogtunk egy bevásárló kosarat és elindultunk a hajfestékekhez,
• Nem, nem azért mondom én tényleg nem gondolom magam szépnek. Úgy értem, hogy nem is gondolom magam csúnyának, de hát annyira nem vagyok tisztában a külsömmel, mint te a sajátoddéval.
• Én is tökre el voltam veszve, amikor még nem voltam híres, de több millió ember meghalna azért, ha vele járnék, szóval annyira nem rossz a helyzetem és pár hónap és veled is ez lesz.
• Hát nem hiszem, mert te az egész világba ismert vagy én meg csak Amerikába.
• Miután meg lesz a közös videoklip, azután te is híres leszel.
• Nem hiszem, szerintem nálad le fognak ragadni és kész.
• Majd meglátjuk. Na, nézzük. - Szemét a hajfestékekre szögezte. Gondoltam besegítek neki.
• Ez? - mutattam valamire
• Ez nem jó.
• És ez? - mutattam másikra.
• Ez se, mert ez túl olcsó, ami azt jelenti, hogy gagyi.
• És ez?
• Figyelj, értékelem a segítségedet, de most mellőzd pár percig köszi.
• Átmentem a smink részlegre, ha szükséged lenne rám, akkor szólj… – De azt úgy bírom, hogy, ha segíteni akar az ember, akkor az a baj, de, ha nem akkor meg az. A kezembe markoltam rózsaszín, szürke, arany, kék szemhéjfestékeket és vissza mentem Adamhez, aki még mindig a hajfestékeket túrta. – Még mindig ezt keresed?
• Igen.
• Te nem vagy normális. Ennyi ideig ezt keresni.
• Á, meg van.
• Jó menjünk
• Találtál valamit?
• Igen – be dobtam a kosárba.
• Fúj, rózsaszín, ki nem állhatom ezt a színt.
• Azt hittem, hogy szereted. -néztem rá döbbenten
• Miért?
• Mert hát, na, mindegy, menjünk.
• Ha te úgy akarod legyen.

Gyorsan kifizettük és már a kocsi felé mentünk.

• Mit csinálsz ma? - kérdezte tőlem
• Jó kérdés, fogalmam sincs. Talán gépezek.
• Nem lenne kedved ma hülyülni?
• A hülyülés alatt mit értesz? - próbáltam a szem kontaktus tartani vele és próbáltam az utat is figyelni
• Hát fagyizni, sétálni, nevetni... olyan dolgot csinálni, mint egy hétköznapi ember
• Mért én mi vagyok? Hétvégi ember vagy mi? - egy kicsit beleröhögtem a mondatomba, mert ez egyáltalán nem volt vicces és épp ezért röhögtem.
• Jaj, de vicces valaki. Te több vagy egy átlag embernél.
• Köszi kedves vagy, te is. Na, és ennyi a terved?
• Öhm, ja. Rakjuk be a kocsiba a zacskót és menjünk.
• Szerencse, hogy torna cipőt vettem fel.
• Nekem meg az, hogy hoztam magammal baseball sapkát, napszemüveget és kapucnis felsőt. Talán így nem fognak annyira felismerni.
• Napszemüveg és kapucni nálam is van.
• Fel velük!

Beraktuk a 2 zacskót a kocsiba és le is indultunk. Nem tudom, hogy most boldognak kéne lennem, amiért VELE vagyok, vagy szomorúnak, mert nem kaphatom meg. Mondjuk, ha felejteni akarok, akkor nyílvánvalóan nem vele kéne lennem, de ha nem lehetnék vele, akkor szerintem megőrülnék a hiányába és talán egy késsel a sarokba ücsörögnék..Na jó a kés az nem valószínű, de azt se fogom neki mondani, hogy „ Bocs, de nem szeretnék veled lenni, mert szeretlek és elakarlak felejteni, de nélküled se bírom ki”. Addig is a szememmel a hátsóját méregetem, mert megelőzött. Nem rossz, láttam már jobbat is, de szívesen megmarkolásznám,,,persze mást is markolásznék rajta. Azt hiszem, hogy a perverzkedésemet most inkább hagyom, mituán meguntam a feneke bámulását oda futottam mellé.

• Miért maradtál le ennyire?
• Nincsenek akkora lábaim, mint neked – mentegetőztem
• Ha nem ismernélek azt mondanám, hogy a seggemet bámultad.
• Még jó, hogy ismersz.
• Tudod még jobban ismerhetnél, ha elmondanád, hogy ki... - nem hagytam, hogy befejezze a mondatát, mert félbe szakítottam
• Ne is álmodozz.
• Oké
• Gondolom kiakadnál, ha most azt mondanám, hogy vásárolni akarok?
• Nem akadnék ki, de biztos, hogy nem engedném, hogy bemenj. Amikor e vásárolsz, akkor oylan vagy, mint kisgyerek a cukorka boltban. Nem tudod mit akarsz, de mindent szeretnél.
• Bocs, hogy élek.
• Meg van bocsátva. – rámosolyogtam
• Jaj te, imádlak! - magához húzott.
• Örülök, de az imádott embered meg fog fulladni, ha nem engeded el.
• Jaj, bocsi.
• Semmi gond. Nézd itt van egy fagyizó – mutattam jobbra egy kék színű építményre.
• Ez nem jó. Kis fagyi árust kell keresni, aki az utcán áll egy kis kocsival, mert ő sokkal többet ad és jobbat, mint ebbe az üzletbe – végiggondolva Adam szavait rájöttem, hogy igaza lehetett és arra is rájöttem, hogy ő pontosan tudja mit akar.
• Ha te mondod. - Már sétáltunk 100 métert,de oylan fagyizó,a mit Adam mondott még nem volt – Mond, szerinted fogunk olyan fagyizót találni? Mert ha nem, akor bemegyek egy boltba és veszek 1 üveg vizet, mert szomjan pusztulok.
• Nem érünk rá.
• A vizemre nem érünk rá, de a te nem létező fagyis kocsidat keresni ráérünk?! - háborodtam fel
• Jó ne pattogj már, nem fogsz szomjan halni. 3 napig bírod víz nélkül
• Kösz.
• Adj még 10 percet, jó?
• 10 perc! - a telefonomon elindítottam egy stoppert. 5 perc 26 mpnél jártam, amikor Adam felkiáltott, hogy ott van. Megragadta a csuklómat és elindult futva az árushoz magával rángatva. Esküszöm, hogy mindjárt kiszáradok a forró L.A. Nyárban, de ő neki még futni kell meg már eleget futottam. Az eladó az elején sokott kapott a látványunkl, de pár perc után össze szedte magát. Adam csokisat, vaníliásat és epreset kért én pedig citromosat, csokisat és epreset + egy üvegvizet. Kifizettük és már mentünk is.
• Mondtam én, hogy lesz és finom is.
• Hát nem a legrosszabb. Te is hallottad? - jobbra néztem, ahol sok bokor volt. Egy kattanást hallottam
• Nem. Miről maradtam le?
• Shh – megálltam és füleltem – És most?
• Most igen.
• Mi volt ez?
• Egyet találhatsz – Adam szemét forgatva mutatott egy alakra aki kiugrott a bokorl és olyan 10 méterre állt tőlünk miközben másodpercenként úgy 100 képet csinált.
• Nesze rejtőzködjünk. Leszedtem a kapucnim és a szemüvegemet a hajamba tűztem.
• Tudod vannak jó fej paparazzik, de ez biztos nem az.
• Honnan jöttél rá?
• Nem kavarjuk fel egy kicsit a sztár híreket? – magához húzott és átkarolta a derekamat és ezt a fülembe súgta.
• Mi-mire gondolsz? - nyeltem egy nagyot. A közelsége megőrjit.
• Hosszú, de benne vagy?
• Hát igen. – nem tudtam, hogy mire gondolt, de remélem nem a csókra, mert, akkor össze rogyok a csodálattól. De szerencsére és bánatomra nem csókolt meg, csak a kezét az enyémre rakta és az ujjaink összefonódtak utána pedig megpuszilt az arcomon, miközben azt mondta, hogy én is csináljak valamit. Hát csináltam. Befordítottam magunkat, hogy háttal legyünk a fotósnak és mi pedig mű csókot szimuláltunk. Aki oldalt volt az látta, hogy ez csak mű, de a fótósnak olyan rálátsa volt ránk, amiből azt lehetett kivonni, hogy nem mű, hanem igazi. Hallottam, ahogy a fotós elkezd ujjongani a csók látszatán. 10 mp szimuláltunk utána pedig kézen fogva tovább sétáltunk a fotós felé. Amikor csak pár centi volt a fotós és köztünk, akkor láttam egy félelem jelet átsuhanni a szemén és gyorsan elfutott. Adammel elkezdtünk kuncogni és amíg láttóhatáron voltunk így mentünk, de amikor bekanyarodtunk egy sikátor féleséghez elengedtünk a megizzadt kezünket. Tudjátok mekkora erőfeszítésbe került nekem, hogy nem támadtam le vagy nem estem össze?! Esküszöm, hogy megőrültem a puszijától és az érintésétől.
• Kíváncsi vagyok, hogy ebből mi lesz – mondtam halkan, mert zavarban voltam az előbbi történtek miatt.
• Én is.
• Kérdezhetek valamit?
• Csak nyugodtan – nekidőlt a falnak és lecsőszott.
• Miért akartad, hogy játszuk el, hogy járunk, ha tengap mindketten állítottuk, hogy barátságnál nincs több köztünk?
• Hmm, szeretem látni, ahogy az újságírók keverik a szart. Kíváncsian várom a fejleményeket. Amúgy ez a mű csók jó ötlet volt.
• Hát te mondtad, hogy találjak ki valamit.
• JA. De elolvadt a fagyim – pár csepp gördült a kezéről a földre. - Gondolom nincs nálad papírzsepi
• Nincs, de víz van.
• Az is jó. – Adam lemosta a kezéről a fagyiját és indultunk is tovább. A legközelebbi kukába mindketten kidobtuk a fagyi maradványokat.
• Nesze fagyi. Terv?
• Nincs. Sétáljunk. Akkor találunk olyan dolgokra, amik megváltoztatják az életünket.
• Mi lettél te?! Író?
• Csak dalszerző. Amúgy mostanában olyan fura vagy, nem akarsz valamit mondani? - Őszintén?! De szeretnék, de nem merem. Szeretlek és nem úgy, mint egy barátot. Te lehetnél életem értelme, ha viszonozni tudnám az irántad táplált szerelmemet, de hát az élet nem igazságos.
• Nem, nem szeretnék.
• Hát oké.
• Tudod, már kezd fájni a lábam.
• Elég lábfájós vagy.
• Tudom és ez nem valami jó.
• Hát nem. Nem tudom, hogy te, hogy vagy vele, de én kezdek éhes lenni – megsimogatta a pocikáját.
• Na, ne, hogy éljen halj. Amúgy van ingyen kuponunk.
• Hát nem rossz ötlet. Elmegyünk?
• Menjünk.
• Akkor menjünk a kocsihoz.
• De jó, hogy nem láttál semmi érdekes boltot.
• Hát igen, de nem tudod, hogy mennyire várom, majd az újságok reakcióját.
• Hát én is várom – Biztos, hogy az össze olyan újságot megveszem, amin együtt vagyunk. Talán még csinálok valami bűbájt is.
• Katy?! Emlékszel még rám? - A gondolkodásomból kizökettem, amikor egy ismerős csajszi állt előttem
• Öhm. Ismerősnek tűnsz...
• London – mont mosolyogva
• Jaj, most már emlékszem. Hogy vagy? - London, akivel az nap találkoztam, mikor Nina szakított velem.
• Köszi jól. Örülök, hogy újra összefutottunk.
• Ja, én is.
• Amúgy Adam mikor jön ki az új albumod? Mert a húgom hatalmas Glambert és pattog.
• Nem sokára.
• El s efogja hinni, hogy találkoztam veled. Esetleg egy autogramot kaphatnék tőled, nagyon örülne neki.
• Persze. Van nálam autogramkártya. - Kihúzott a farzsebéből egyet és átnyújtottam Londonnak. Arra lettem figyelmes, hogy a nap bebújt egy csúnya felhő mögé és a szél is elkezdett fújni, amitől kirázott a hideg.
• Szerintem mennünk kéne, mert ahogy elnézem, hatalmas vihar lesz. Még biztos fogunk találkozni
• Igen. Köszi az autogrammot. Sziasztok.
• Szia – köszöntünk el egyszerre
• Ki volt ez a csaj?
• Hát egy rajongóm.
• És tényleg eső lesz, vagy csak kifogás volt, hogy elhúzzunk?
• Tényleg, nézz az égre.
• Júj, siessünk, mert nem hiszem, hogy felhúztam a kocsimon a tetőt.
• Jé, nem a hajadat vagy a sminkedet félted, ahenm a kocsit. Amúgy le se húztad
• Biztos?
• Igen.
• Akkor jó. Vagyis nem, mert a hajam és a sminkem. Úgy fogok kinézni, mint egy bohóc.
• Visszatért a régi Lambert, aki ismertem – átkaroltam egy kézzel és magamhoz húztam, aztán elengedtem
• Amúgy az elején mért voltál bunkó?
• Hmm, talán ideges voltam Sidney miatt, meg igazából nem ismertelek és elég tolakodónak és erőszakosnak találtalak.
• Hát még jó, hogy erőszakos voltam.
• Igen.

Éreztem, hogy egy vízcsepp hull az orromra és még mielőtt megszólalhattam volna, elkezdett dőlni az eső. Megragadta Adam a csuklomat és elkezdtünk futni.

• Most hova futunk? Mert a kocsi még messze van.
• Keresünk valami fedett helyet.
• Hát én olyat nem látok, az egyetlen fedett hely a telefonfülke.
• Hol látsz te olyat?
• Egyenesen, az a piros folt, látod?
• Igen, az tökéletes lesz. Gyere – még gyorsabban elkezdett futni
• Vigyázz, mert megint elesel.
• Nem fogok. – Sikeresen beértünk a pár négyzetméteres fülkébe persze a hajam teljesen elázott, ahogy Adamnek is, de legalább a sminkünk megmaradt, legalábbis remélem.
• A sminkem – most vettem észre, hogy a testünk milyen szorosan ér össze. El is akadt a szavam, de gyorsan túl kellett tennem magamat ezen, hiszen feltűnő lenne – Elmosódott?
• Nem, ugyan olyan jó, mint volt. – mosolyogva közölte velem, esküszöm, nem sok hiányzik, hogy összesek, mondjuk annyira nem lenne feltűnő, mert elfeküdni nem tudnék, nincs annyi helyem. – És az enyém?
• A tiéd is. Meddig leszünk itt?
• Hát szerintem jó pár óráig. Órási viharok vannak erre felé.
• Szerintem meg várjuk meg ameddig elcsendesedik és húzzunk.
• Majd meglátjuk. – A pulcsinkat levettük, mert teljesen átázott és ledobtuk a kis deszkára, ami ülésre szolgált. Szerintem. Pár percbe sem telt bele, amíg a bőröm libabőrös lett és akaratlanul is elkezdtem vacogni. – Fázol?
• Eléggé
• Nyugi, majd jobb lesz. - Körülbelül eltelt olyan 5 perc és még mindig nem lettem jobban, sőt egyre jobban ráz a hideg – Hát te nem vagy jobban – Köszönöm a megállapítást Adam – De még nem mehetünk ki, mert még jobban szakad az eső.
• D-d-d-e én már n-n-nem b-bírom sokáig. T-t-tényleg
• Hát tényleg nem nézel ki valami jól. Kezdesz lilulni – Lilulni? Hát az én kreol bőröm, hogy lilul? Érdekes lehet a látvány, de tényleg nem vagyok valami jól. Adam átkarolt és magához húzott, a bőre forrónak tűnt, szinte égetett, tényleg meleg, ez egy nem vicces vicc. A szívem még jobban vert, mint eddig és már nem csak a bőrétől éreztem azt, hogy melegebb van, hanem saját magamtól is. Az esőcseppek kopogtak és mindent eláztattak. A kezeimmel én is átölelt és teljesen ellazultam. Ekkor azt éreztem, hogy el kell mondanom mindent, most azonnal, nem bírom tovább, tudnia kell az igazat, de előtte még nagyot szippantok és az illata megnyugtató és felkészültem. A számat szóra nyitom és nem jön ki semmi se, azt hiszem képtelen vagyok rá, szóval vissza csukom és behunyom a szemem és élvezem a pillanatot – Jobban vagy?
• Nem, nem vagyok jobban még mindig fázok – hazudtam neki, nem akarom, hogy véget érjen a pillanat
• Pedig már nem vacogsz.
• Jó, de még fázok. – Egy picit még élvezkedtem utána pedig elengedtem és elhúzódtam tőle.

11.fejezet

Végre ki tudtam magam aludni. Viszont most azt kívánom, hogy bárcsak ne ébredtem volna fel. Az ágyamba fekszek és bámulom a plafont és azon gondolkodok, amit Nina és Gina mondott. Nagyon félek, hogy igazuk van, de nem szeretném, hogy igazuk legyen, mert nem szeretnék reménytelenül szeretni egy fiút. De mivel ma találkozunk Adammel ezért, majd kíváncsian várni fogom a reakciómat. Most is hevesen ver a szívem, pedig csak rá gondolok. Viszont, ha tényleg szerelmes vagyok belé, akkor el kell felejteni és kevesebbet kell rá gondolni, de nem tudom, hogy ezt, hogy csináljam. Ilyenkor jól jönne egy szakértő tanácsa. De most is itt fekszek és rajta agyalok, nem, hogy készülődnék az interjúra. Fürdés, fogmosás, fésülködés, stb... Átestem ezeken a nagyon fontos dolgokon és a ruhatáramba mentem ruhát választani. Most próbálok az elegánsnál maradni, de bele fogok vinni egy kis pluszt is. A cipőm megvan. Egy fekete darab aminek a sarkát pár kis szegecs díszíti. A cipőhöz egy szaggatott, szürke csőnadrágot egy fülbevalót, egy sima vékony, fekete keretes napszemüveget Nyakláncot nem hordok, vagy is igen,a legjobb barátnőset, aminek a fele nálam van és a másik fele pedig Ginánál, nálam van a „Best” felirat nála pedig a „Friends” és egy szürke flitteres pólót  egy kicsit úgy érzem, mintha szürkébe öltöztem volna, de hát így sikerült és már nem nagyon van időm kutakodni más ruhák után. Kisminkeltem magam, a szemem füstös lett ajak pedig világos rózsaszínű szájfényt kapott. A hajamat pedig egyszerűen kivasaltam. Amikor kész lettem csörgött a telefonom. Hát ki volt az…Adam. Igen! Az az Adam, akinek a haja mindig tökéletes, a mosolya 1000 wattos, a szeme ragyog és befogom.

• Hali! Mizu? – Szóltam bele
• Szia, semmi. Tegnap megbeszéltük, hogy én is megyek veled az interjúra, ugye?
• Igen, miért?
• Hát itt állok a házad előtt a kocsimmal.
• Tök jó, hogy eljössz meg minden, de én is el tudok menni.
• Mindegy most már eljöttem. Beszállsz vagy sem?
• 5 perc. – Leraktam. Hát az elfelejtés nem nagyon fog menni. Mindenhol lekapcsoltam a villanyt és már mentem is. A bejárati ajtót bezártam és a kaput is most fordultam meg és húú, a szívverésem felgyorsult a duplájára vagy a triplájára. Adam fekete csőnadrágot viselt és a napszemüveget, valamint csizmát. A kocsijának volt dőlve és a karja a mellkasán össze volt fonva, a haja pedig felzselézve. Félmosollyal nézett rám. Annyira szexi a félmosolya. Az izmai megfeszülve és én mindjárt elájulok. Egy biztos. Tényleg szerelmes lettem belé, mert ez nem csak úgy történik. Ez a szerelem jele. Az a félmosoly, nagyon menő, én is próbálkoztam vele a tükör előtt, nos nem ment. Úgy néztem, ki, mint egy idióta. Szóval nem is gyakoroltam.
• Miért nézel így? Mostanában annyira furán viselkedsz. Beteg vagy, vagy mi?
• A szerelem megbetegített – Úristen, ezt tényleg kimondtam hangosan? Hogy lehet, ennyire idióta? Lehet, hogy a félmosolyommal nem véletlenül nézek ki egy idiótának.
• Juj, te szerelmes vagy és el se mondtad nekem, hogy képzeled?! A legjobb barátod vagyok és.
• Legjobb?!
• Na, jó, csak jó. Na, és, hogy hívják az illetőt? – letolta egy kicsit a szemüvegét és úgy nézett rám és megpillantottam, hogy ugyan olyan a sminkünk.
• Jó a sminked, az enyém is ilyen.
• Hát sokáig csináltam, de megérte.
• Ja ja, nagyon csini, na, megyünk?
• Aha! – Hál istennek elfelejtette a szerelmi témát. A motort beindította és már mentünk is.
• Amúgy tudod, hogy hol van a stúdió?
• Igen, tudom.
• Az jó, mert én nem.
• Amúgy szépen elterelted a témát. Na, hogy hívják?
• Nem mondom el.
• Nina az?
• Hát eddig azt hittem, de tegnap nekem esett és kiderült, hogy mást szeretek és azt nem tudtam elfogadni és az agyamba azt hittem, hogy Ninát szeretem, de nem. Kihűlt a szerelmem Nina iránt. Talán azért, mert Sidney bekavart, de ezt nem tudom biztosra.
• Most már tényleg kíváncsivá tettél. – Az a jó, hogy Adam nem gondolja azt, hogy őt szeretem – Ismerem?
• Igen.
• Ha bántani mer téged, akkor megölöm. – Jaj, de aranyos.
• Nem fog, bízom benne és már ismerem valamennyire. Nagyon kedves, jó fej, helyes.
• Nagy a farka? - Kérdezte Adam. Most mit mondjak? Igazából már keresgéltem Adam után és hát van egy bizonyos szó, amit, ha beírsz a google-ba, akkor kiad érdekes fényképeket, Glambulge.
• Le se tagadhatnád, hogy meleg vagy – Az én bánatomra – Amúgy még nem láttam, de szerintem igen.
• Egész jó pali lehet – Ha azt tudnád, csak tükörbe kell nézned. – Mesélj egy kicsit a külsejéről
• Bocs, de nem így is sokat meséltem.
• Milyen színű a haja?
• Hát festi a haját.
• Szem szín?
• Kékes zöld.
• Magasság?
• Honnan tudjam? Nem mértem le – Igazából tudom, 185 cm, de ha ezt elmondom, akkor még feltűnőbb lesz és tényleg nem akarom, hogy megtudja, mert akkor elkezdünk egymástól távolodni és ezt nem szeretném.
• Hozzám képest mekkora?
• Hát én meddig érek neked?
• Mellem és a nyakam közt valahol.
• Hát körülbelül olyan, mint te. Magasságra.
• Esküszöm, hogy ez a gyerek hasonlít rám. Ha Hetero vagy biszex lennék te járnál velem én járnék veled. – Ez a mondat kiütött. Dülledt szemmel néztem rá – Most mi van? Őszinte vagyok.
• Öhm, oké. Talán igen, nem tudom. Ezen még nem gondolkodtam – Hát mindegy, hogy hetero, biszex vagy homo vagy, nekem kellesz! – Még messze van?
• Nem, most mentünk el mellette, de úgy gondoltam, hogy megehetnénk egy Gyrost.
• Jó ötlet, nem volt időm reggelizni.
• Klassz, megjöttünk – leparkolt, velünk szembe pedig egy gyrososz.
• Amúgy nem félsz, hogy ellopják a kocsid?
• Egy kicsit, de van rajta GPS és biztosítás. Egyébként nem biztos, hogy pont az én kocsimra fájna nézd a mellettünk lévőt az sokkal jobb, ráadásul piros, ami jobban felhívja az ember figyelmét, az enyém pedig fekete, ami annyira nem feltűnő.
• Oké. Amúgy tök jó, hogy ennyire ismered Los Angelest, mert én annyira nem pedig már több mint 7 éve élek itt.
• Mért eddig hol laktál?
• Ausztráliában.
• Azt a, de jó.
• Ja, tök klassz volt, állandóan a strandon voltam és csomó szőrfős fiú volt. Állati szexik voltak.
• Aha, ott tényleg jó pasik vannak. Egyszer el kéne mennünk oda és együtt bepasizni. Ja, bocsi, neked más kell. Talán tudnék is segíteni össze hozni titeket, ha elmondanád a nevét.
• Adam nem fogom elmondani és te se tudnál segíteni. Reménytelenül vagyok szerelmes! Hiába fogod azt mondani, hogy semmi se reménytelen ez tényleg az, hidd el és kérlek ne erőltessük a témát, mert annyira rossz, hogy reménytelenül vagyok szerelmes. Meg kell értened, kérlek!
• Oké, rendben megértem, akkor menjünk be és együnk. Sietnünk kell.
• Még szerencse, hogy itt van közel – mosolyogtam rá
• Ja ja – Gyorsan kipattantunk a kocsiból és már mentünk is.
• Imádom az illatát.
• Én is, mindig amikor elmegyek egy ilyen bolt előtt, akkor a nyál összefut a számba. - Bementünk a boltba és minden szem ránk szegeződött, valakinek a kezéből a villa is kiesett
• Lehet, hogy rossz ötlet volt ide jönni.
• Két választás lehetséges. Vagy nekünk rontanak, vagy úgy tesznek, mint ha mi sem történt volna és páran kérnek közös képet. Figyeld meg.
• Hihetetlen vagy – Az lett, amit Adam mondott mindenki végezte a dolgát és páran fényképet kértek mindkettőnktől. Végre eljutottunk odáig, hogy megvegyük a kaját és leüljünk. Bent ültünk le, mert bent annyira nem figyelem felhívó. – Ez, ez szörnyű – mondtam halkan – Hát ennyik érek neked? Ilyen gagyi helyre hozol? Meg akarsz mérgezni?
• Pár hete ettem itt és nagyon finom volt, szerintem véletlen, hogy ilyen rossz. Most mit csináljunk ezekkel?
• Hát szerintem dobjuk ki.
• Oké, menjünk. – Kezünkbe a rossz Gyrosszal sétáltunk ki a boltból az első kukánál kidobtuk. A kocsiba beszálltunk és mentünk 50 m-t, aztán leparkoltunk a stúdió magánparkolójába.
• Éhes vagyok.
• Én is. Amúgy jó a cipőd.
• Köszi. Ugye nem fognak a sminkemhez és a hajamhoz nyúlni?!
• Attól függ, hogy a sminkes és a fodrász mit lát jónak.
• Ha hozzá nyúlnak, akkor fejbe rúgom őket.
• Milyen titokzatos vagy és harcias ma.
• A titokzatost mire érted.? – Álltam meg előtte háttal.
• Hát mindegy. – Megfordultam és pár centi volt kettőnk között, de én nem tudtam arra a pár centire koncentrálni ugyan is tiszta ideg voltam. Megkértem őt, hogy hanyagolja a témát.
• Megkértelek, hogy …
• Igen, tudom, sajnálom, de feledékeny vagyok és tudnod kell, hogy olyan a természetem, hogy még úgy is fogok vele kapcsolatos dolgokat mondani, illetve kérdezni és sajnálom, de ilyen vagyok így kell szeretni. Neked is vannak hibáid, de én így szeretlek, önmagadért szeretlek, ezért vagyunk barátok és már rég találtam ilyen embert, mint te. Ráadásul bi vagy, ami tök jó. Vannak érzelmeid, tehetséges vagy és szép is vagy.
• Köszönöm, ez rólad is elmondható. Mikor még nem ismertelek, akkor egy hírnévre vágyó embernek gondoltalak, de most teljesen megváltozott a véleményem rólad, persze jó értelembe, nagyon jó barát vagy és értékes ember és, ha barátként ilyen nagyszerű ember vagy, akkor biztos párkapcsolatban is fantasztikus lehetsz, aki az élettársad lesz az egy nagyszerű emberre tett szert. – Ekkor jött egy gondolat és megöleltem őt. Egy kicsit meglepődött, de aztán vissza ölelt. A testünk szorosan összeért, amitől a szívem még hevesebben dobogott és ezért a mellkasomat elhúztam, hogy ne, hogy megérezze. Arra lettem figyelmes, hogy az arcával a hajamat túrja és egy puszit dob az arcomra. Tuti elpirultam. Azt kívánom, hogy bár soha ne érne véget ez az ölelés, de tudom, hogy, ha még tovább ott maradok, akkor már túl feltűnő lesz ezért elhúzódtam s a fejemet elfordítottam.
• Mond, miért vagy ennyire piros? Elpirultál, vagy mi,
• Piros az arcom? – Jaj, ne. – Csak melegem van.
• Aha, értem. Na, menjünk. – Minden rendben volt, oda sétáltunk és szerencsére nem vettek kezelésbe csak egy kicsit. Pár perc volt az interjúig és a pasas kitalálta, hogy, ha már itt van Adam, akkor ő is jöjjön be, mint valami meglepetés. A stúdiót berendezték és már készen is álltunk. A közönség beült a sorokba és már kezdődött is.
• Jó reggelt hölgyeim és uraim. Én Peter Zoter vagyok. Ez itt pedig a Breakfast show. Mai vendégünk az idei 2. helyezett Katy
• Hali! - köszöntem
• Hogy vagy?
• Jól köszönöm és te?
• Én is. A verseny óta, hogy telnek a napjaid?
• Hát próbálok mindent úgy csinálni, mint a verseny előtt.
• Klassz, és mikorra várható az első albumod?
• Nem tudom, még nem kezdtünk el rajta dolgozni, se gondolkodni. Meg várom, amíg lezajlik ez a turné a többi versenyzővel és utána, majd gondolkodok rajta. Persze, ha jön az ihlet, akkor lejegyzetelem.
• És a twitter madarak csiripeltek valamit. De szerintem erről mást is meg kéne kérdezni. Mondjuk Adam Lambert-t? A mai meglepetés vendégünk Adam Lambert! – Hatalmas tapsvihar és lány sikoly fogadta.
• Sziasztok. . Köszönt és helyet foglalt mellettem. Mivel a kanapé elég szűkös volt, ezért szorosan ültünk egymás mellett és az én testem megint felmelegedett.
• Mesélnél nekünk arról, amit kiírtál twiterre?
• Hát a dalt már fel is vettük. Nagyon tehetséges a csaj – mutatott rám
• Köszönöm. Neked meg iszonyút jó hangod van. A stúdióban csak néztem.
• Hmm, akkor lehet, hogy lista vezető sláger lesz. Na, és a videoklip?
• Hát szerintem úgy maximum 3 hét. De soha nem lehet tudni.
• Szóval mostanában ezért töltötök ennyi időt együtt?
• Is. Nagyon bírjuk egymást. Nagyon jó barátok lettünk és elegünk van abból, hogy mindenki azt hiszi, hogy járunk. Mi csak barátok vagyunk.
• Nagyon jó – szóltam hozzá
• Igen és ezentúl is biztos, hogy még látni fogtok együtt. És leszögezzük még egyszer, hogy NEM járunk.
• De, ha nem jártok, akkor Katy mi a helyzet a pasikkal és csajokkal? Foglalt vagy, vagy bepróbálkozhatnak?
• Hát, nem rég szakítottam a barátnőmmel, azóta szerelmes lettem valakibe és csak ő jár a fejembe még most is. Egyre jobban érdekel a srác.
• Hogy hívják?
• Felejtsd el, nekem se mondta el, pedig én közelebb állok hozzá, mint te. Lehetetlen.
• Hu, valami titkos lehet.
• Titkos vagy sem. Nem mondom el. Rajtam kívül 1 ember tudja, a legjobb barátnőm, Gina.
• Jó, akkor mond el mit jelent neked.
• Ezt nem tudom pontosan elmondani. Egyre többet jelent nekem és egyre fontosabb lesz. Nem tudom meddig bírom még.
• Értem. Látom kényelmetlen neked ez a téma, ezért nem feszítem tovább. Adam és mi van veled?
• Élem az életem boldogan.
• De van valakid?
• Most nincs, még keresem a megfelelő embert. De igazából most annyira nincs hiányom. Boldog vagyok. Persze, ha jön valaki, akkor nem utasítom el, de én nem keresem.
• Most is kiderült valami új. Ezért érdemes nézni ezt a műsort, csupa új információk és néha meglepetés ember. Köszönöm, hogy velünk tartottak. – Ezzel elköszönt a riporter
• Ennyi volt? – Súgtam halkan Adam fülébe.
• Igen.
• Akkor mehetünk?
• Ja ja, de most kajálni megyünk.
• Oké, utolsó eszi a vödör kakit, hehe – Elkezdtem futni a kijárat felé, Adam pedig pár mp után kapcsolt és utánam futott.
• Jó étvágyat a kakihoz – kiabált utánam.
• Nem hiszem, te vagy lemaradva nem én. – Ó, ó nem tudom, hogy merre menjek. Mert ez az épület hatalmas és nem tudom, hogy merre menjek. Befordultam jobbra és megint választanom kellett, ezért megint jobbra fordult és még 1x, aztán azon kaptam magam, hogy nem tudom, hogy hol vagyok. És nagyon sötét van, de annyira, hogy a telefonommal világítottam, gondolom itt nincs senki ezért nincs láma. Klassz. Azt se tudom, hogy hol vagyok, ráadásul a telefonomon mindjárt lemerül s itt leszek vak sötétben. Elindultam vissza felé azt hiszem, egyszer csak kitalálok nem? És, akkor most jön az a rész, hogy valaki meg öl vagy elrabol engem. Milyen jó kis film lenne belőle, nem? A híres lány, aki eltéved egy stúdióban és elrabolják vagy megölik. Neki mentem a falnak. Ez az én formám és véletlenül valamit lelöktem. Ez az, még nagyobb hangzavart keltek. Lehetne ennél rosszabb? Úgy tűnik lehet. Hátulról egy leeső doboz hangját hallottam. – Remek, még a végén ebből egy megtörtént horror sztori lesz. – Lépés hangokat hallottam, amik egyre hangosabbak, a telefonommal hátra világítottam és nem láttam semmit se – Na, jó ez nem vicces – Remek most már hangosan beszélek. A lépteimet fel gyorsítottam és haladtam az ismeretlen vél felé, mert még mindig nem tudom, hogy hol vagyok és merre kell ki menni. A léptek abba maradtak csoda, a legtöbb elcsépelt horror filmben ilyenkor csap le a gonosz. Na, akkor vissza számlálás. Ennyire hülye, hogy lehetek. 3,2,1. Amikor az egyhez írtam akkorát sikítottam, mert valaki hátulról megijesztett és reflexszerűen a könyökömmel támadtam a hasának.
• Hülye vagy? – mondta Adam
• Jaj, te vagy az? Bocsi. Nem tudtam, hogy te vagy az, azt hittem, hogy. Hagyjuk
• Te is hallottad a hangokat?
• Nem te voltál az?
• Nem. Szerintem menjünk.
• Szerintem is. Tudod, hogy merre kell menni?
• Nem igazán, de csak kitalálunk.
• Oké. Éhes vagyok.
• Én is.

10 perc után kijutottunk az épületből és azonnal elmentünk egy kisebb étterembe.

• Menjünk Mc donalsd-ba.
• Az egészségtelen
• Kérlek. Én nem akarok étterembe menni. Nézd már, hogy nézz ki. Légyszi.
• Jó. Menjünk, de nagyon egészségtelen.
• Nem baj. Egyszer élünk.
• Bemenjünk, vagy autóból rendeljünk?
• Menjünk be. – Megjöttünk. Beálltunk a sorba.
• Te mit eszel?
• 2 sajtburger, közepes sültkrumpli shake-kel. Te?
• Én is. De ez olyan egészségtelen
• Jó, nem fogsz belehalni. Tudod mit, meghívlak.
• Az nem jó, mert, akkor miattad eszek egészségtelen dolgot.
• Jó mindegy. Én fizetem – erősködtem.
• Jó – sóhajtott. Megvettem, addig ő keresett helyet. Hamar megtaláltam és lehuppantam mellé. – Akármennyire is egészségtelen jó illata van.
• Tudom és finom is.
• Holnap eljössz velem hajfestáket venni?
• Minek az neked?
• Hát már nő le a fekete.
• És mért nem a fodrász veszi?
• Mert ő nem tudja, hogy melyiket szeretem.
• Ja oké. Szerintem ráérek.
• Klassz. Egyszer ki kéne menni a „Hollywood” táblához és sátrat verni.
• Talán, majd egyszer.
• Készen álltok a pénteki táncparkettre? – szólt a meki közepén egy bohóc. Még is miről beszél? Remélem most ki fog derülni. – Ha igen, akkor tudjátok mi a dolgotok. – Mindenki kivonult a terem szélére csak mi ültünk ott az asztalnál és néztünk ki az értelmes fejünkből. Aztán arra lettem figyelmes, hogy egy hapsi megfogja az asztalunkat és eltolja a világvégére.
• Azt hiszem, hogy útban vagyunk – suttogtam
• Ja ja – összekaptuk a cuccainkat és cikisen kifutottunk a szélére.
• Akkor most indul az idő és, aki a legtovább bírja a táncot annak a nyereménye az az lesz, hogy 1 hónapig ehet ingyen ebbe a Mc Donaldsban. - Felcsillant a szemem, de még Adam nem látta. Az a baj, hogy még most se tudom, hogy mit is kell pontosan csinálni. Az a baj velem, hogy, ha valami új, akkor pontosan a számba kell rágni, hogy megértsem és nagyjából tökéletesen meg tudjam oldani. – Az újoncok kedvéért elmondom, hogy pontosan mit kell tenni – Gondolat olvasó. Nem szeretem a bohócokat, de ezt kivételesen megkedveltem. – Annyi a feladat, hogy keresni kell egy párt és párba kell táncolni, addig ameddig bírod. Aki a legtovább fent marad az nyer. – Értem! – Kezdődjön a tánc! – Sokan felrohantak és elkezdtek táncolni egy popos zenére. Kell szereznem egy társat. ADAM! Ez az. Megfordultam.
• Kell nekem ez a kupon.
• Hát sok sikert. Szerintem én haza megyek. De hol találsz magadnak társat? – Nézett rám butuskán. Imádom, amikor az esze nem ott jár ahol kéne. Vajon min gondolkodhat? De biztos nem esett le neki, hogy rágondoltam, mint tánc pár.
• Hát itt! – rámosolyogtam. Megragadtam a csuklóját behúztam középre. Ő elkezdett lépegetni és nagyjából én is ezt csináltam, mert nem akartam hamar kifáradni.
• Felejtsd el. 1 perc és léptem.
• Kérlek. Maradj itt velem. Tedd meg nekem.
• Sokkal jössz nekem.
• Köszi! – kiáltottam fel és megöleltem. – A3. Gyors szám után egy lassú következett. Körülöttünk mindenki megfogta a párja kezét és úgy táncoltak. Most nekünk is ezt kéne csinálni? Adam látta, hogy én nem fogok kezdeményezni ezért a kezemhez nyúlt, de megrázott minket valami ezért szét húztuk a kezünket. Végül újra megfogtuk. Én a másik kezemet a vállára tettem ő pedig a derekamra. Éreztem, ahogy a szívverésem felgyorsul. Felnéztem rá ő pedig le rám. – Ugye nem fogsz rálépni a lábamra? – kérdeztem
• Reméljük. – A fejemet ráhajtottam a mellkasára és úgy táncoltunk tovább. Hamar vége lett és megint egy gyors szám jött. – Tudod szerintem el kéne menned egy orvoshoz, mert túl gyorsan ver a szíved.
• Az utóbbi napba én is észre vettem.
• Ne, hogy meghalj itt nekem. – A versenyt megnyertük és ezáltal 1 hónapig ingyen ehetünk Adammel itt. Tök jó, nem? Adam haza vitt és megbeszéltük, hogy holnap találkozunk. Én pedig boldogan ledőltem az ágyamba és arra jutottam, hogy óvatosabbnak kell lennem, mert, ha így folytatom, akkor Adam észre fogja venni, hogy bele zúgtam.